Netanjahunak egy győztes szituációban sem lenne könnyű dolga: az „éppen-hogy” koalíció, a maga 61-64 képviselőjével harmatgyönge, bármelyik kis párt megzsarolhatja a kilépéssel, és akkor oda a többség.
Kedden reggel hét órakor megnyíltak a választási helységek, összesen 10 720 Izrael-szerte. Este tíz óráig két nagy tömörülés és számos kisebb párt, összesen 40 lista közül választhat 6 millió 340 ezer választójoggal bíró állampolgár. Előzetes felmérések szerint 20 százalék nem szándékozik szavazni.
A „két nagy élen” álló egyén határozza majd meg Izrael Állam huszonegyedik parlamentjét. Nem véletlenül tartózkodtam a „két politikus” kifejezéstől: az egyik tömörülés vezetője egyáltalán nem politikus, hanem katona.
A jobbközép Likud párt élén megszakításokkal 1993 óta álló Benjámin (Bibi) Netanjahu profi politikus, tíz éve kormányfő. Betöltött pénzügy-, külügy- és más miniszteri állásokat, volt ENSZ-nagykövet is. Hosszú éveken át élt az Egyesült Államokban, anyanyelvi szintű angoltudása és diplomáciai érzéke is innen eredeztethető. Profiljában ott a kommandóharcos múlt is; az Izraeli Hadsereg tartalékos századosa.
A vetélytárs, a Kék-Fehér (Káchol láván) párt a semmiből tört elő az ötödik évtizede létező Likud kihívójaként. Alapító vezetője Benjámin (Beni) Ganz, aki egészen más háttérrel került a politikába. A magyarországi felmenőkkel rendelkező katonaember a Cáhál, az Izraeli Hadsereg vezérkari főnöke volt 2011 és 2015 között. Alig három hónapja, 2018 decemberében alapított politikai pártot Izrael ereje (Chószen l´Jiszráél) néven.
Röviddel ezután Mose (Bugi) Jáálon (ismét egy volt vezérkari főnök, ismét egy becenévvel) alapított egy pártot, amely aztán beolvadt a Chószenbe. Ezt egy újabb egyesülés követte idén februárban, amikor Jáir Lapid, a Jes Átid (Van jövő) párt alapító vezetője egyezséget kötött Ganz-cal közös lista, a Kék-Fehér létesítéséről. Tipikus polgári középpárt; magát cionistának és liberálisnak hirdeti.
A lista már megalapítása után elérte, majd meghaladta a népszerűségi felméréseken a Likud pártot, és ez a helyzet a választások előestéjén is.
A „futottak még” pártok sorában akadnak évszázados múltúak, amilyen például a szociáldemokrata elveket valló Ávodá (Munkapárt), élén Avraham (Avi) Gábáj-jal. Ez a párt az országot megalapító és felépítő Mápáj utódja, amelyet David Ben Gurion ahívott életre és vezetett nemzedéknyi időn át. Mai szavazói talán ha tíz képviselőt küldhetnek a Knesszetbe.
Az internacionalista-szocialista baloldalt képviseli a Merec párt, Tamar Zandberg asszonnyal az élén, nekik is valószínűleg tíznél kevesebb mandátumuk lesz.
Történelmi múltra tekinthet vissza az ultraortodox Jáhádut há-Torá, a Tórahű Zsidóság pártja, amely az Águdát Jiszráél mozgalomból sarjadt ki. Jelenlegi vezetője Jákov Litzmann rabbi. A pártnak a legutóbbi felmérések nyolc mandátumot jósolnak.
Az arab szavazókat megszólító Tá´ál – Chádás pártszövetség két párt fúziója: az előbbit Achmed Tibi, az utóbbit (amely a szebb napokat látott Izraeli Kommunista Párt töredéke, mára gyakorlatilag arab párt) Ájmán Ode vezeti. Hat, esetleg hét mandátumra számíthat.
A Likud pártból kilépett, radikális jobbosként ismert Moshe Feiglin Zehut (Azonosság) néven gründolt politikai pártot 2015-ben. A Zehut fura eklektikája a jobboldali nacionalizmusnak és a személyi szabadság, már-már szabadosság hirdetésének. A horgolt kipát viselő Feiglin korlátozás nélkül telepítene zsidókat Júdeába és Somronba, amivel az egekbe szökő lakásárakat reméli csökkenteni.
Megfelelő támogatásra nekifogna a jeruzsálemi Harmadik Templom építésének. A nemzeti-vallásos felfogásnak szögesen ellentmond, hogy követeli a kannabisz fogyasztásának a legalizálását, állítólag megbeszéléseket folytatott az LMBT-közösség képviselőivel is (ezzel azonban nincs egyedül). Túl széles közönséget igyekszik meghódítani, aminek lehet, hogy nyolc-tíz mandátum is lehet az eredménye, de az is, hogy csak a fele.
Öt vagy hat képviselőre szavazhatják be a választók a Hájemin hechádás (Új Jobboldal) pártot, amelyet Naftali Bennett és Ájelet Sákéd alapított tavaly decemberben nemzeti vallásos és kevésbé vallásos, de jobboldali világnézetű szavazók támogatására számítva. Ugyanígy öt vagy hat mandátumra számíthat a Kulánu (Mi mind), Mose Káchlon pártja.
Az Ichud hájámin (Jobb Egyesülés) az izraeli politika jobbszélén helyezkedik el. Korlátozatlan zsidó település a területeken, egyetlen zsidó állam a Földközi-tenger és a Jordán folyó között, ortodox vallási életvitel. A zömmel telepes szavazók is várhatóan öt vagy hat képviselőjüket delegálhatnák a Knesszetbe. Az afro-ázsiai hátterű ortodox zsidók vallásos pártja, a Sasz ugyanennyit. Támogatásától sok szavazót visszatarthat vezetője, Árje Der´i büntetett előélete.
Tucatnyi további párt várhatóan nem éri el a 3.25 százalékos bejutási küszöböt.
Az utolsó órák felmérési eredményeinek ismeretében felmerül a kérdések kérdése:
a szavazás végeredményének a közlése után Reuven Rivlin államelnök kinek a kezébe adja a kormányalakítási megbízatást? (A kormány megalakítására a törvény szerint 42 nap áll rendelkezésre.)
Nos, az államelnök két lehetőséget mérlegelhet:
- annak a pártnak a jelöltje mellett dönt, amelyik a legtöbb szavazatot kapta, vagy
- annak a pártnak a jelöltje mellett, amelyiknek a legjobb lehetősége van kormányképes koalíciót összeállítani, ami a 120 tagú Knesszetben legalább 61 képviselőt jelent. A két személy minden valószínűség szerint nem ugyanaz lesz.
A legtöbb mandátumot a fentiek szerint a Kék-Fehér vezetője, Beni Ganz fogja kapni. Kormányképes koalíció alakítására azonban – hacsak nem történik drámai meglepetés – a Likud és Benjámin Netanjahu képes, éspedig a jobboldali kis pártok és a két ultraortodox párt támogatásával.
Netanjahunak ebben a számára győztes szituációban sem lenne könnyű dolga. Az „éppen-hogy” koalíció, a maga 61-64 képviselőjével harmatgyönge: bármelyik kis párt megzsarolhatja a kilépéssel, és akkor oda a többség.
Ha pedig mégis Ganz alakíthatna koalíciós kormányt, azt csakis az arab párttal tehetné, amely elvből anticionista, lényegében az állam ellen politizál.
A megoldás: a Likud és a Kék-Fehér, esetleg a Jes Átid párt agresszív vallásellenességét magáról ledobó, független Chószen l´Jiszráél nemzeti egységkormánya, stabil, 70-75 mandátummal, amely az állam előtt álló, könnyűnek egyáltalán nem ígérkező kihívásokat kezelni tudná.