A történelem időnként megismétli önmagát. Negyven évvel ezelőtt Menachem Begin izraeli miniszterelnök élesen bírálta Joe Biden akkori szenátort: „Ne fenyegessen minket a segélyek megvonásával, hogy feladjuk elveinket. Meg fogjuk védeni magunkat. És ha szükséges, meghalunk az önök támogatásával vagy anélkül” — emlékeztet véleménycikkében Jerold S. Suerbach amerikai író, a Cionizmus és Izrael, illetve az Izrael 1986-2006 című könyvek szerzője a JNS oldalán.
Azóta Biden kevés alkalmat szalasztott el arra, hogy kihívást intézzen Izraelhez vagy kritizálja azt. Egy 2004-es külügyi bizottsági meghallgatáson azt mondta, hogy Izraelnek fel kell hagynia a bibliai Júdeában és Szamariában lévő települések többségével. Izraelbe látogatva elítélte a kormány azon terveit, hogy lakóegységeket építsenek Kelet-Jeruzsálemben, ahol az arabok alkották a lakosság többségét.
Egy évtizeddel később, miután a Hamász és a Palesztin Hatóság egységkormányt alakított, Biden alelnök támogatta a kétállami megoldást. Meggyőződése volt, hogy „az izraeliek és a palesztinok túlnyomó többsége hisz … abban, hogy a béke lehetséges, a béke szükséges és a béke igazságos”. Egy 2015-ös izraeli függetlenség napi ünnepségen büszkén állította: „Mindenki tudja, hogy szeretem Izraelt”.
De „szeretete” korlátozott és rövid életű volt.
Két évvel később, miután egy terroristatámadás több mint 20 buszon utazó izraelit sebesített meg, Biden válaszul az izraeli kormányt hibáztatta a békefolyamat aláásásáért. Úgy vélte, hogy „a telepek folyamatos és szisztematikus bővítése, a helyőrségek legalizálása, a földek »elkobzása« véleményem szerint aláássa a kétállami megoldás kilátásait, és … rossz irányba mozdítja Izraelt … az egyállami valóság felé, és ez a valóság veszélyes”.
Biden egyszerűen fogalmazva tétova.
A 2020-as elnökválasztási kampánya során azt ígérte, hogy „tekintettel az izraelieket fenyegető komoly veszélyekre”, nem fogja feltételekhez kötni a zsidó államnak nyújtott támogatást.
Ragaszkodott ahhoz, hogy Izrael támogatása „sziklaszilárd és megingathatatlan”. Az október 7-i Hamász-mészárlást követően ígéretet tett:
„Kristálytisztán kell fogalmaznunk. Izrael mellett állunk. És biztosítani fogjuk, hogy Izraelnek meglegyen mindaz, amire szüksége van ahhoz, hogy gondoskodjon polgárairól, megvédje magát és reagáljon erre a támadásra”.
Biztosította Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy „vasszigorúan elkötelezett Izrael biztonsága mellett”.
Idővel azonban „sziklaszilárd és rendíthetetlen” támogatása elhalványult.
Izraellel kapcsolatos kellemetlen érzései nőttek, és nem állt ki többé egyértelműen a zsidó állam mellett. Egy nemrégiben a CNN-nek adott interjújában azzal fenyegetőzött, hogy visszatartja a nagyobb erejű amerikai bombaszállítmányokat Izraelnek, ha az megszállja Rafah városát – a Hamász utolsó gázai erődjét -, ahol a Hamász vezetői földalatti alagutakban rejtőznek a túlélés érdekében. Figyelmeztetett, hogy mi lesz ha Izrael bevonul Rafahba:
„világossá tettem Bibinek és a háborús kabinetnek, hogy nem fogják megkapni a támogatásunkat, ha valóban ezekre a lakossági központokra mennek”.
A múlt héten a Fehér Ház megerősítette, hogy késik 3 500 darab 2 000 és 500 kilós bomba Jeruzsálembe szállítása, mivel aggódtak amiatt, hogy az Izraeli Védelmi Erők a sűrűn lakott Rafahban használná azokat.
Biden „rendíthetetlen” támogatása Izrael iránt egyértelműen megingott az Izrael-ellenes baloldali szavazók nyomására, akik veszélyt jelentenek az újraválasztására.
Nyilvánvaló az aggodalma, hogy az Izrael támogatása valószínűleg a fiatal, progresszív és arab-amerikai szavazók támogatásába kerül, különösen Michiganben, ahol erős a palesztinbarát lakosság. Aligha véletlen, hogy michigani kampánykörútján során jelentette be, hogy korlátozni kívánja az Izraelbe küldendő fegyverek mennyiségét.
Biden hosszú utat tett meg 2010-es izraeli alelnöki látogatása óta, amikor azt mondta: „Abban a pillanatban, ahogy visszatérek, úgy érzem, mintha otthon lennék. Úgy érzem, mintha soha nem is mentem volna el”.
Most azonban Biden úgy áll Izrael mögött, hogy arra kényszeríti, hogy megfeleljen politikai igényeinek.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 11:30
2023. október 16. - 12:00
2024. március 29. - 09:00
2023. október 11. - 18:00
2023. október 18. - 16:00
2024. május 9. - 18:00
2024. február 7.