Izrael távozó nagykövete beszólt a magyar kormánynak Horthy ügyében, és konfliktusba keveredett főnökeivel – sőt, lemondását is felajánlotta -, amikor kifogásolta Orbánék Soros-kampányát. Interjú Yossi Amranival a magyar-izraeli kapcsolatokról, a hazai zsidóságról, a két botrányról és a követség rejtélyes közleményéről.
2016-tól tölti be nagyköveti posztját, néhány hét múlva Görögországban folytatja. Milyen emlékekkel távozik Magyarországról, volt-e módja „átlagos” magyar emberekkel, közösségekkel is találkoznia, a hivatalos protokoll-eseményeken túl?
Amikor úgy döntöttem, hogy Magyarországon leszek nagykövet, voltak személyes és szakmai várakozásaim, reményekkel és víziókkal érkeztem. Őszintén hálával tartozom mindenkinek, akivel együttműködtem ebben az időszakban, hogy teljesíteni tudtam szakmai céljaimat. Úgy gondolom, hogy Magyarország és Izrael kapcsolata 2019 októberében teljesen más lesz, mint volt 2016 októberében.
Része voltam ennek a folyamatnak, a két ország stratégiai együttműködésének. A vezetésemmel jelöltük ki azokat a területeket, amelyek Izrael jövőbeni szövetségeseit határozták meg a nemzetbiztonsági szempontok részeként. Ezt követően pedig felkértek, hogy vegyek részt az együttműködés és barátság kialakításában, valamint működtetésében a magyar kormánnyal. Ezt a feladatot teljesítettem.
Természetesen sok még a tennivaló. Olyan új nagykövetre van most szükség, aki friss szemmel látja a kétoldalú lehetőségeket, és örülök, hogy az utódom elkötelezett és erős nagykövet lesz, erős felhatalmazással.
Az elmúlt években Izrael nemcsak Magyarországhoz, de a visegrádiak (V4) egészéhez is közelebb került. Miért érdeke Izraelnek egy olyan EU-n belüli csoporttal barátkozni, amelyik sokszor szembemegy az uniós mainstreammel? Még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy az EU sokszor egyoldalú és elfogult Izraellel szemben.
Az EU Izrael Állam fontos politikai és gazdasági partnere, mindent megteszünk, hogy fenntartsuk a kapcsolatainkat az unióval. Ez sosem volt egyszerű.
A kétoldalú kapcsolatok építése a diplomácia része. Közép-Európában stabilitást találtunk, és bizonyos nyitottságot a politikánk, a stratégiánk, a gazdaságunk iránt, valamint hajlandóságot a párbeszédre Izraellel. Mivel már a második állomáshelyem van ebben a régióban, nyugodtan mondhatom, hogy ennek számos előnye és néhány hátránya is van.
De legalább elmagyarázhatjuk a nézeteinket, és nem ítélkeznek a döntéseink felett, amelyeket azért hozunk, hogy megfeleljünk a védelmi és nemzetbiztonsági kihívásoknak.
Az Izrael iránti új közép-európai nyitottság akkor csak reakció az elmúlt évek két nagy kihívására, az iszlamista terrorizmusra és a tömeges migrációra?
Én a történelmi folyamatokban és a geostratégiai megfontolásokban hiszek. Magyarországon egy olyan prominens zsidó közösség van, amelyik része a nemzeti örökségnek, része a kultúrának, a civilizációnak és az ország történelmének. Ilyen nincs más országban. Amit viszont több országban is látunk, az az, hogy nő a megértés Izrael stratégia fontosságát és stabilitását illetően a Közel-Keleten.
Magyarországon több elemző hajlamos csupán Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu személyes jó viszonyára visszavezetni a kétoldalú kapcsolatok javulását, mondván, csak két autokrata vezető talált egymásra. Mennyire lehet a két ország szempontjából hosszú távú ez az újsütetű barátság?
Elismerésünket kell kifejeznünk Orbán Viktornak, amiért politikai vezetőként javított az Izraellel való viszonyon, és ugyanígy elismerjük Netanjahu miniszterelnöknek, amiért felismerte a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében rejlő potenciált.
Hiba lenne ezt csak két vezető politikus viszonyaként felfogni. Lehet őket autokratáknak vagy bárminek nevezni, de két demokratikusan választott vezetőről van szó, akik a saját pártjuknak és parlamentjüknek felelnek. Izraelben hamarosan ismét választások lesznek, és az emberek ismét dönthetnek az országuk jövőjéről.
Izraelt vagy Magyarországot a retorika részeként autokratikusnak nevezni egy bizonyos kritika része. Felhívnám a kritikusok figyelmét arra, hogy hogyan teljesít Izrael Benjamin Netanjahu alatt, és azt is, hogyan teljesít Magyarország Orbán Viktor alatt. Mindkét országban jók a gazdasági mutatók, alacsony a munkanélküliség, sok a külföldi befektetés.
Kéthavonta járok Izraelbe, rá sem ismerek az országra. A gazdasági boom, és az infrastrukturális befektetések nagy száma miatt állandóan változik a tájkép.
Ugyanez vonatkozik Budapestre is, nézzen csak körül mi történik az országban. Három éve élek itt, és amikor sétálok, látom az építkezéseket, a felújításokat és azt, hogy Budapest hogyan válik egy igazi mágnessé. Ez a világ egyik legszebb városa. Ha nem a legszebb.
Ön személy szerint mit tudott hozzátenni a két ország kapcsolatainak javulásához? Volt-e például módja amellett lobbizni, hogy Amerika nyomán Magyarország is áthelyezze a nagykövetségét Jeruzsálembe? Úgy tudjuk, Budapestnek az volt az elképzelése, hogy a többi V4-országgal együtt lép ez ügyben.
Ez Magyarország döntése, és a magyar kormány javára szól, hogy mérlegelte a lépést.
Megértem, hogy vannak bizonyos korlátok, hogy fontos az unión belül egyeztetni a külpolitikai lépéseket, hiszen ott a Lisszaboni Szerződés, a többi uniós szabály.
A szuverén országok szabadságára vonatkozó kereteken belül azonban Magyarország lépni akart, és befolyásolni akarta visegrádi partnereit, néhányan közülük nyitottak is gazdasági, kulturális képviseleteket Jeruzsálemben. Ez egy első lépés, hiszen Izraelnek Jeruzsálem a fővárosa. A követség helyszíne fontos, szimbolikus, de technikai kérdés.
Izrael akarja-e majd befolyásolni, hogyan döntenek ezek a közép-európai államok a palesztinok által saját jövendőbeli fővárosuknak tekintett Kelet-Jeruzsálem státusáról?
Eddig semmi ilyesmi nem történt és most nem is tervezünk ilyet. Izrael fővárosának, Jeruzsálemnek a státusa érzékeny kérdés. Felhívnám a figyelmét arra, amit Trump elnök mondott a követség áthelyezésekor: világossá tette, hogy ez a lépés nem dönti el előre a tárgyalások kimenetelét.
Azt várjuk a palesztinoktól, hogy előfeltételek nélkül térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. Számunkra egyértelmű, hogy Jeruzsálem a fővárosunk és az is, hogy a várost egyesítve tartjuk, soha többé nem fogjuk megosztani.
Néhány hete, egy holokauszt-megemlékezésen ön arról beszélt, hogy végső soron a zsidóság győzött, hiszen „a zsidó élet virágzik Magyarországon”, ahogy Izraelben és a világon is. Zsidó reneszánszról beszél a kormány is. 2017-ben azonban konfliktusba keveredett a hivatalos retorikával, amikor nyilatkozatban kifogásolta, hogy Orbán Viktor „kivételes vezetőként” említette Horthy Miklóst. Hogyan látja, most akkor biztonságban él hazai zsidóság, vagy tartanunk kell egy Horthy-követő kormányzattól?
Nem látok ellentmondást a magyarországi virágzó zsidó közéletről szóló és a két évvel ezelőtti nyilatkozataim között. A zsidó reneszánsz valóban látható, tapasztalható az utcákon, és nem csupán a VII. kerületben. Ez szívmelengető élmény számomra, izraeliként is, nagykövetként is. A Horthyról tett nyilatkozatom nem mond ellent a magyar kormány azon igyekezetének, hogy segítse a zsidó közélet fellendítését. Az élet nem fekete-fehér.
Diplomataként annak idején magam döntöttem úgy, hogy itt folytatom nagykövetként, és nem mondhatom, hogy nem láttam előre, milyen kihívások érnek majd munkám során. Egész életemben egyetlen iránytű vezérelt: a morális lelkiismeretem, zsidóként is, izraeliként is.
Boldog vagyok, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöm: máig vállalom a Horthyról mondottakat, fel akartam hívni a figyelmet „kivételességének” értelmezésére.
Ismerve és megértve történelmi szerepét a modern Magyarországon, ugyanakkor – és ezt Orbán miniszterelnök úrtól és más vezetőktől is hallottuk – senki nem felejti el magyar állampolgárok ellen elkövetett bűneit.
Volt egy másik konfliktusa is, szintén 2017-ben: közleményben tiltakozott a kormányzat Soros-plakátkampánya ellen is, mivel „szomorú emlékeket idéz fel”, „gyűlöletet és félelmet szít”. Ezt azonban az izraeli külügyminisztérium visszavonta. Ma hogyan értékeli az akkori esetet?
Az izraeli kormányzat egy tisztázó nyilatkozatot tett közzé. Volt, aki ezt visszavonásként értelmezte, de valójában ez nem jelentette az általunk kiadott közlemény visszavonását, amit eleve a kormány hitelesített. Nagykövetként, a kormányzat fizetési listáján levő alkalmazottként nem adhatok ki a saját nevemben közleményeket. Nem magamat képviselem itt, hanem az országomat, az országom méltóságát.
Az állásfoglalásomat pontosították, de az üzenet egyértelmű volt: mindannyiunknak nagyon óvatosnak kell lennünk bizonyos emlékek felidézésével. Örülök, hogy később visszavonták ezt a kampányt, és remélem, a jövőben a hatalmon lévők érzékenyebbek lesznek erre a kérdésre. Ez volt a célom, amikor kiadtam a közleményt, és emellett állok ki.
Ezzel együtt mégis csak a nyilvánosság előtt keveredett konfliktusba főnökeivel, a jeruzsálemi külüggyel. Nem mérlegelte a lemondását?
De, amint megmondták, hogy pontosítják a közleményemet, felajánlottam a lemondásomat. Elvetették, maga a miniszterelnök utasította el. Tudom, hogy voltak pletykák, volt, aki az ügyet a személyem elleni támadásra akarta kihasználni, de én a legjobb tudásom és képességem szerint végeztem a munkámat.
Nagyköveti évei alatt számos kapcsolatot épített, több közös rendezvényen is részt vett a hazai zsidó közösségek, így a Mazsihisz és az EMIH képviselőivel. Milyen emlékeket őriz ezzel kapcsolatban?
Izraeli nagykövetként az a feladatom, hogy a zsidó közösségek mindegyikével tartsam a kapcsolatot. Olyan közel próbáltam lenni hozzájuk, amennyire csak lehetséges volt. Őszintén szólva ezek nem voltak mindig könnyű találkozások a vendéglátóim vagy akár a magam számára. Nagyon örülök annak, hogy amikor Netanjahu miniszterelnök Magyarországon tárgyalt, a zsidó közösségekkel való találkozás része volt a programjának.
Nem akarok halachikus kérdésekben vagy az asszimiláció ügyében állást foglalni, én csak segíteni szeretném a zsidó közösségeket, a folyamatosságot. A magyar zsidóság számára a kihívás nem fizikai, nem biztonsági, hiszen szerencsére itt nincsenek fizikai támadások ellenük. A kihívás az, hogy mit is jelent valójában zsidónak lenni? Mit jelent a zsidó kultúra Magyarországon? Mindez nem vallási kérdés, hanem hovatartozás kérdése.
Azt szeretném, hogy Magyarországon több gyerek járjon az ismert zsidó iskolák valamelyikébe, hogy visszataláljanak a gyökereikhez. Hogyan élik, tapasztalják meg zsidóságukat az itt élő zsidók tízezrei?
Az EMIH remek munkát végez az oktatásban, nagy benyomást tett rám az iskolájuk, akárcsak a Jeruzsálemről szóló 2016-os kiállításuk (ami válasz volt az UNESCO Jeruzsálemet érintő kirekesztő döntésére – a szerk.). Életem végéig emlékezni fogok a Chábád iskolájára, akárcsak a Lauderre, a Wesselényire, valamint a Scheiber Sándor iskolára, ahol Izrael függetlenségének 70. évfordulóját ünnepeltük.
Beszéljünk végül arról a titokzatos közleményről, ami néhány napja bukkant fel az Izraeli Nagykövetség Facebook-oldalán: „Izrael Állam hivatalos képviselői, tekintet nélkül a hátterükre, a származásukra vagy a vallási hovatartozásukra, Izraelt, a nemzetet és a társadalmat képviselik. (…) A zsidó közösség képviselőinek hangneme miatt fontosnak tartjuk emlékeztetni a rabbikat és a közösségi vezetőket, hogy a judaizmus egyik lényege a kölcsönös felelősség és szeretet mások iránt. Sajnálatos, hogy nem tapasztaltuk ezt a testvéri szeretetet” – írták. Ezt sokan nem tudták dekódolni. Mire reagáltak ezzel, mi történt a háttérben?
Ami a háttérben történt, azt hagyjuk is háttérben. Általában nem vagyok a rejtélyes, dekódolandó megfogalmazások híve, de ebben az esetben, a jövőre tekintettel, azt szeretném, ha ez így maradna. Azok, akiket az ügy érint, tudnak róla, és az üzenet világos volt. És ez a legfontosabb.
Véletlenül sem kritizálnánk a követség közleményeit, de ha a nyilvánosság előtt reagálnak valamire, nem kéne egyértelművé tenniük, hogy mire?
Néha más módszerek célravezetőbbek. Néha homályban kell hagyni a dolgokat. Úgy érzem, egyelőre ez így jó, ahogy van. Higgye el, nagykövetként minden általam kiadott közleménynél nagyon gondosan megválogattam a szavaimat.