Judith Butler anticionista akadémikus szerint nem érdemes nagy változásokat várni a demokrata „kék hullámtól”.
A szélsőbaloldali nézeteket valló világhírű progresszív gondolkodó úgy véli, hogy a „cionista, centrista demokraták” aligha vetnek véget az anticionizmus állítólagos akadémiai elnyomásának.
Az anticionista feminista, akinek semmi nem elég
Judith Butler ismert zsidó származású, anticionista akadémikus nemrég arról beszélt, hogy a Demokrata Párt félidős választásokon aratott elsöprő győzelmei nem fogják megszüntetni azt, amit ő az anticionista ideológia elnyomásának nevezett.
„Az anticionizmus melletti kiállással az ember kockára teheti a tanulmányait, az állását – különösen, ha bizonytalan foglalkoztatási helyzetben van –, a szakmai tekintélyét, a mozgásszabadságát és a magánéletét is”
– mondta Butler a Bostoni Egyetemen rendezett szimpóziumon.
„Az anticionizmusról szóló vitát nem kezdhetjük meg az akadémiai szabadság kérdésének megvitatása nélkül. Véleményem szerint nem szabad abból kiindulnunk, hogy a »kék hullám«, amelyben a cionista, centrista demokraták nagy számban vannak jelen, rövid időn belül megváltoztatja a helyzetet” – fogalmazott.
„Jó érzés látni a kék hullámot”
– tette hozzá Butler, ugyanakkor szerinte „okkal feltételezhetjük, hogy [a demokrata párt] hátat fordíthat a választási eredményeknek”.
Butler egy „Zsidó anticionizmus” című konferencián tartotta nyitóelőadását, amely egyúttal a Shaul Magid és Zev Mishell szerkesztésében megjelent Jewish Anti-Zionism: A Historical Anthology című tanulmánykötet bemutatója is volt.
Az „elnyomott” anticionisták mítosza
Butler beszédében az anticionizmust üldözött ideológiaként állította be, és azt mondta, hogy az amerikai kormány „azokat, akik ellenzik a fasizmust és a cionizmust”, „belföldi terroristáknak” bélyegezte.
Butler a cionizmust eredendően „megsemmisítő” és a palesztinokkal szemben népirtó ideológiaként mutatta be, miközben elutasította az antiszemitizmus és az anticionizmus közötti kapcsolatot. Állítása szerint a cionizmus „rendszerszintű rasszizmusa” szemben áll a „zsidó értékekkel”.
Beszédében az izraelieket azzal vádolta, hogy „szadista és gyilkos mámorral” hajtják végre a gázai hadműveleteket, és egy folyamatos „nakbát” követnek el. A palesztin kifejezés jelentése „katasztrófa”, és az 1948-as izraeli államalapítást kísérő palesztin menekülésre és elűzetésre utal.
„A palesztinok visszatérési joga minden egyes újabb földfosztással erősödik. Ez a jog nem csupán azokat a palesztinokat illeti meg, akik az 1948-as nakba során szenvedtek” – mondta Butler.
„A nakba soha nem ért véget.”
Butler bírálta azt a zsidó anticionista megközelítést is, amely „önmagunkat állítja a történések középpontjába”. Ezt „a cionizmus egyik következményének” nevezte. Egyúttal elutasította a konfliktus két nemzetiségű állam létrehozásával történő rendezését, amennyiben azt nem előzi meg a „dekolonizáció”.
„Egy adott területen már letelepedett lakosságot nem lehet arra kényszeríteni, hogy beleegyezése nélkül új bevándorlókat fogadjon be.
Palesztinát arab többségű államként kell létrehozni, amely ugyanakkor teljes jogokat biztosít a zsidók számára is”
– fogalmazott Butler, miközben a palesztin vezetést nem érte bírálat a részéről.
Judith Butler a gonosz oldalán
Butler az anticionista mozgalom radikális képviselője és a genderelmélet ismert kutatója. A Hamászt és a Hezbollahot korábban „progresszív társadalmi mozgalmaknak” nevezte, noha mindkét szervezetet terrorszervezetként tartják számon.
A progresszív gondolkodó a kritikák kereszttüzébe került, miután az október 7-én történt izraeli nők ellen, a palesztin terroristák által elkövetett nemi erőszakot és gyilkosságokat az állami erőszakkal szembeni „fegyveres ellenállásnak” nevezte. Az ismert Izrael-kritikus Butler a Paroles d’Honneur című francia YouTube-műsorban a gázai konfliktusról tartott vita során tette ezt a megjegyzést. Butler szerint a támadások „gyötrelmesek” és „szörnyűek” voltak, de hozzátette: „lehet vitatkozni arról, hogy szerintünk ez helyesek voltak-e.
Ez egy fegyveres ellenállás volt. Ez nem terrortámadás és nem antiszemita támadás; ez egy izraeliek elleni támadás volt”
– mondta.
„Ez egy olyan felkelés volt, amely egy leigázott állapotból indult és egy erőszakos államapparátus ellen. Most lehetsz a fegyveres ellenállás mellett vagy ellen, lehetsz a Hamasz mellett vagy ellen, de legalább nevezzük fegyveres ellenállásnak, és akkor lehet vitát folytatni” – tette hozzá a feminista gondolkodó.










