Izraelnek most be kell bizonyítania, hogy a Nyugatot le lehet téríteni a woke kulturális öngyilkosság útjáról. Vélemény.
A gázai háború jelentősége messze túlmutat a regionális katonai vonatkozásokon. Jelentős szerepet játszik az eszmék globális háborújában, amely kulcsfontosságú frontot jelent a woke ideológia elleni világméretű küzdelemben.
Az eszmék háborúja
A gázai háború kimenetele mindenütt jelentőséggel bír a liberális demokráciák jövője szempontjából. Mert e háború korunk egyik leglényegesebb kérdésének próbatétele:
vissza tudja-e nyerni a Nyugat az önbizalmát ahhoz, hogy megvédje saját értékeit?
Az eszmék szintjén folytatott harc szinte egy időben kezdődött a Hamász támadásával. A woke erők nem várták meg, amíg a zsidó áldozatok elszenesedett, megcsonkított és meggyalázott testei kihűljenek, hogy megtudják állapítani, melyik fél a hibás mindezért.
A nyugati „progresszív” értelmiségiek szinte azonnal elkezdték sugallni, hogy „több kontextusra” van szükség a támadás kapcsán. A „kontextus” pedig a „megszállás” volt – az már teljesen lényegtelen volt, hogy Gáza 2005 óta nem áll izraeli fennhatóság alatt.
A posztkoloniális tanulmányokban képzett és az identitáspolitikában jártas woke-ok anticionizmusa egy olyan lakmuszpapír-teszt, amely alapján eldöntik, hogy ki áll „a történelem jó oldalán”.
A palesztinok szerintük a “színes bőrű” őslakosok, a zsidók pedig “fehér” európaiak, akik gyarmatosították a palesztin földeket.
Miután az amerikai őslakosok jogfosztása és a rabszolgaság Nyugaton kihalt, az európai uralom pedig megszűnt a Távol- és Közel-Keleten, csak a cionizmus maradt, hogy megtestesítse a nyugati bűnöket. Izrael a woke szerint a nyugati gyarmatosítás és a 19. századi nacionalizmus utóvédje, a retrográd nyugati ideológiák utolsó maradványa.
Elpusztításának követelése ezért egyszerre erkölcsi kötelesség és vezeklési rituálé. Mintha a cionizmus a woke erők számára egy vudu-baba lenne: azzal, hogy valaki megszúrja, bizonyítja, hogy ő már meghaladta a nyugati bűnöket. Miután így levetette régi rossz énjét, a nyugati woke elit készen áll arra, hogy a civilizációja egykori áldozatainak jóvátételének szentelje magát, azáltal, hogy az ellen fordul, ami a bűnös múltját szimbolizálja.
A woke-ok valójában úgy próbálják felmenteni magukat a múlt antiszemitizmusa alól, hogy a jelenben az antiszemitizmust állandósítják, most már az anticionizmus álcája alatt. A nácik bűneit úgy akarják helyrehozni, hogy a cionistákat nácinak nevezik.
Ebben a kulturális kontextusban világosan látszik, hogy a háború keretezése körüli harc miért nem csak arról szól, hogy Izraelnek joga van megvédeni magát a Hamász, a Hezbollah és Irán ellen, hanem Izrael létjogosultságáról, és a cionizmus legitimitásáról is szól.
Izrael harca a woke ellen
Ez azt jelenti, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ragaszkodása a háború erkölcsi igazolásához egyben az egész woke értelmezési keret eltörlésének követelése is, amely alapján a nyugati „progresszív” elitek szemlélik a világot.
Netanjahu szerint Izrael a nyugati civilizáció frontvonala a barbárság elleni háborúban. Az élcsapat, amely most a nyugati civilizáció határainak védelmére siet.
„Ha valamire emlékeznek ebből a beszédből, akkor erre emlékezzenek” – mondta Netanjahu 2024 júliusában az amerikai kongresszus együttes ülésén. „Az ellenségeink az önök ellenségei, a mi harcunk az önök harca, és a mi győzelmünk az önök győzelme lesz”. Hasonló témákról beszélt az amerikai kongresszushoz intézett októberi beszédében, amikor a „ vad gyilkosokról” beszélt, akik „közös civilizációnk” elpusztítására törnek.
A kongresszusban Netanjahu rámutatott a Nyugat külső ellenségei és a belső, woke erők közötti együttműködésre is.
„Van egy üzenetem ezeknek a tüntetőknek” – mondta, utalva a Capitol Hillen való jelenléte ellen tüntetőkre. „Amikor Teherán zsarnokai, akik melegeket akasztanak darukra és nőket gyilkolnak meg azért, mert nem fedik el a hajukat, dicsérik, támogatják és pénzelik önöket, akkor önök hivatalosan is Irán hasznos idiótái lettek.”
Izraelnek most be kell bizonyítania, hogy a Nyugatot le lehet téríteni a kulturális öngyilkosság útjáról.
A wokeizmus egy autoimmun betegség. Megtámadja azt a képességünket, hogy megvédjük értékeinket. Erkölcsi relativizmusa először minden kultúra egyenlőségét állítja, majd a határtalan tolerancia kapuján keresztül beengedi a nyugatellenes értékeket. Végül pedig kiforgatja az erkölcsöt azáltal, hogy a nyugati bűntudatot kihasználva megtiltja a rasszista, nőgyűlölő, melegellenes, antiszemita és nyugatellenes ideológiák bármiféle kritikáját – mindaddig, amíg ezek a Nyugat áldozatainak tekintett csoportoktól származnak.
Az erkölcsi fordulat által okozott kár mindenhol ugyanoda vezet. Ez vezette a brit hatóságokat arra, hogy a „közösségi kapcsolatok” nevében szemet hunyjanak a kiskorú lányokat zaklató migránsbandák felett; ez vezette a diákokat arra, hogy a „rasszizmus-ellenesség” nevében támogassák a zsidók népirtását; ez vezette a bíróságokat arra, hogy az erőszaktevőket női börtönökbe küldjék; és ez engedélyezte a gyermekek sterilizálását a „nemek megerősítése” nevében.
Ez az, ami a hágai Nemzetközi Bíróságot is arra késztette, hogy azt állítsa, hogy népirtásért Izraelt, nem pedig a Hamászt kell bíróság elé állítani. Az abszurditás csúcsára jutott azzal, hogy Judith Butler, a feminista orákulum, a zsidó nők szadista barbár megerőszakolását és megcsonkítását „fegyveres ellenállásként” jellemezte.
Ez az inverzió valóban mindenütt jelen van a baloldalon: a Biden-kormányzat egyik ösztönös válasza a 2023. október 7-i mészárlásra az volt, hogy munkacsoportot hozott létre az „iszlamofóbia” elleni küzdelemre.
Netanjahu küldetése természetesen nem az, hogy a queer-elmélet részleteiről vitatkozzon, vagy rámutasson a néhai palesztin-amerikai aktivista professzor, Edward Said tanításainak ellentmondásaira. De a kulturális és erkölcsi relativizmusra való rámutatása pontosan a probléma lényegére tapint.
„Ez nem a civilizációk összecsapása” – mondta a kongresszusnak, Samuel Huntington népszerű könyvére utalva. „Ez a barbarizmus és a civilizáció összecsapása. Ez egy összecsapás azok között, akik a halált dicsőítik, és azok között, akik az életet szentnek tekintik”.
Hadüzenet a woke-nak
A háború ilyen módon keretbe foglalása és a barbarizmus nevén nevezésével Netanjahu egy világnézet megdöntését tűzte ki célul, nem csupán egy véleményt mondott el. Felhívása immunrendszerünk helyreállításáról szólt, hogy visszanyerjük erkölcsi tisztánlátásunkat, és képesek legyünk megkülönböztetni a jót a rossztól. Beszéde gyakorlatilag ellentéte volt annak a világnézetnek, amelyet Said legbefolyásosabb tanítványa, Barack Husszein Obama 2009. június 4-én Kairóban kifejtett.
Obama saját tanítványai voltak még hatalmon tavaly, amikor Netanjahu a kongresszusban beszélt. Ezért nem mondhatta ki explicit, de arra kérte a világ legnagyobb szuperhatalmait, hogy dobják ki Obama woke erkölcsi iránytűjét, és forduljanak vissza. Így egy kis ország vezetőjére hárult a feladat, hogy Amerikát és az egész Nyugatot észhez térítse.
„Ahhoz, hogy a civilizáció erői győzedelmeskedjenek, Amerikának és Izraelnek együtt kell állnia”
– mondta, idézve Ronald Reagan híres hidegháborús poénját: „Mert amikor együtt állunk, valami nagyon egyszerű dolog történik – mi nyerünk, ők veszítenek”.
A szenátorok és képviselőházi képviselők álló ovációja ellenére Netanjahu egy olyan adminisztrációval állt szemben, amely nem volt hajlandó felnőni a kihíváshoz, sőt, még a gonoszt sem volt hajlandó nevén nevezni. Nemcsak hogy megpróbálta lecsillapítani a barbárokat; még nevezni sem volt hajlandó őket annak.
Legfőbb ideje, hogy visszahozzuk az igazságot az általunk használt nyelvbe. A „barbárság” szót vissza kell vennünk a szótárunkba, ha meg akarjuk érteni a közel-keleti háború, valamint a politika szinte minden központi aspektusának – bel- és külpolitikának – jelentését a nyugati demokráciákban.
A “barbár” kifejezés egy pontos, igaz leírása annak a hatalmas ellenségeknek, amely komolyan gondolja, amikor azt mondja, hogy el akarja pusztítani a nyugati civilizációt.
Izrael küldetése
Izraelre hárult a feladat, hogy ne csak a saját túléléséért harcoljon ezekkel a barbárokkal, hanem azért is, hogy felébressze a Nyugatot a woke ábrándozásokból, és arra buzdítsa, hogy térjen vissza önmagához. Mi, izraeliek nem vagyunk az önök bűnös múltjának kellemetlen maradványai. Mi vagyunk a Nyugat jövőbeli túlélésének kulcsa. Ez volt Netanjahu beszédének az üzenete.
Nem minden érték egyenlő. Nem leszünk képesek megvédeni a mieinket, ha továbbra is az Obama-korszak szanált nyelvezetét használjuk, és „radikális szélsőségességről” beszélünk, ahelyett, hogy a Hamász terroristáit, a pakisztáni pedofilbandákat Nagy-Britanniában, a Charlie Hebdo újságíróinak muszlim gyilkosait Franciaországban vagy a meleg rendező, Theo Van Gogh hollandiai gyilkosát azon a néven neveznénk, amely igazából leírja őket: dzsihádista barbároknak. A humanizmus, a liberalizmus és a demokrácia ellenségeinek.
Ez nem csak elmélet. Izrael most nem csak egy katonai ellenséggel harcol. Egyidejűleg kultúrharcot is vív az „emberi jogi” szervezetek, agytrösztök és NGO-k, elfogult nemzetközi bíróságok, woke újságok, „progresszív” médiumok és közösségi média platformok és korrupt egyetemek konstellációja ellen, akik megpróbálják megkötni a kezünket.
Nyíltan szembe kell szállnunk velük. Támadásba kell lendülnünk, és meg kell semmisítenünk erkölcsi hitelességüket.
Mindenekelőtt győznünk kell a csatatéren, annak ellenére, hogy mindent megtesznek, hogy megállítsanak minket, mert ez nemcsak Izrael szempontjából kulcsfontosságú. Azért is lényeges, hogy megmutassuk, hogy a demokráciák képesek megvédeni magukat. Hogy nem hagyják, hogy “erkölcsös” elitjük saját értékeiket fordítsa ellenük, és valójában a barbároknak való megadást követelje.
Nem hagyhatjuk cserben értékeinket azzal, hogy úgy teszünk, mintha lelkiismeretesebben ragaszkodnánk hozzájuk. Izraelnek most be kell bizonyítania, hogy a Nyugatot le lehet téríteni a kulturális öngyilkosság útjáról.
Ez a cikk eredetileg a JNS oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
