Nyugati hírszerzési jelentések ellentmondanak az amerikai és izraeli „stratégiai sikerről” szóló hivatalos állításoknak: Teherán a gránithegyek mélyén megőrizhette mintegy 1800–2000 ballisztikus rakétáját, a kilövőállomások 60%-át és a támadó drónok 40%-át.
Az Egyesült Államok és Izrael hónapokon át egyértelmű képet festett, azt állítva, hogy megsemmisítették Irán ballisztikus rakétákra és pilóta nélküli légi járművekre vonatkozó gyártási infrastruktúráját.
A hivatalos nyilatkozatok egy olyan stratégiai csapásról szóltak, amely megakadályozná Teheránt abban, hogy a belátható jövőben helyreálljon. A Bloombergen és más vezető lapokban most közzétett nyugati hírszerzési jelentések azonban egészen más – sokkal aggasztóbb – képet festenek – számol be a JFeed.
Ezen értékelések szerint Irán megőrizte eredeti ballisztikus rakétakészletének körülbelül 70%-át, tehát mintegy 1 800-2000 olyan rakétát, amelyek hatótávolsága eléri Izraelt.
Irán indítóállásainak körülbelül 60%-a, támadó drónállományának pedig 40%-a sértetlen maradt. A gyártási és összeszerelési kapacitás nem szűnt meg. Éppen ellenkezőleg: továbbra is működik, ami viszonylag gyors utánpótlást tesz lehetővé. Ezek a számok ellentmondanak a hivatalos narratívának. A lap ezé felteszi a kérdést: hogyan történhetett ez?
Rakétavárosok, kész alkatrészek, orosz és kínai segítség
A válasz három, párhuzamosan működő pillérben rejlik, amelyek közül néhány már évekkel a támadási hullám előtt is működött.
Először is: a „rakétavárosok”. Irán már régen felismerte, hogy a felszíni létesítmények könnyű célpontok. Ezért a gyártósorokat és a raktárakat mélyen a föld alá, kemény gránithegyekbe több száz méter mélyre vájt létesítményekbe helyezte el.
Ezek a „rakétavárosok” néven ismert komplexumok rendkívül megnehezítik a precíziós légi megsemmisítést. Még ha a felszínen lévő létesítményeket el is találják, a rendszer magja védett marad.
Másodszor: a kész alkatrészekre épülő gyártás. Az üzemanyag-keverőkre és a nehézipari berendezésekre mért csapások lelassították a gyártási lánc egy részét. Irán azonban a már raktáron lévő nagy mennyiségű robbanófejre, irányító rendszerre és egyéb kritikus alkatrészekre támaszkodott.
Az eredmény: a teljes rakéták viszonylag gyors összeszerelése, anélkül, hogy teljes gyártósort kellett volna a semmiből felépíteni – írja a JFeed. Harmadszor: külső segítség.
Hírszerzési források szerint Kínából folyamatosan érkeztek kritikus alkatrészek, és Oroszország is segítséget nyújtott mind kész rakéták formájában, mind a rendszerek helyreállításában.
Ezek a kapcsolatok olyan biztonsági hálót jelentettek, amely lehetővé tette Irán számára, hogy áthidalja a támadások által okozott hiányosságokat.
Az aszimmetrikus fenyegetés egyre erősödik
Ennek közvetlen következménye, hogy Iránt nem fenyegeti a készletek kimerülésének közvetlen veszélye. Elegendő tűzerővel és regenerációs képességgel rendelkezik ahhoz, hogy hosszan elhúzódó konfrontációt, kimerítő háborút folytasson, nem csupán egy rövid összecsapást. Ez megváltoztatja az elrettentés egyensúlyát.
Az Egyesült Államok vagy Izrael jövőbeli támadásai olyan erővel fognak szembesülni, amely képes válaszolni, nem pedig egy kimerült ellenséggel – állítják a szolgálatok.
A közös légi hadjárat taktikai eredményeket talán elért: ideiglenes károkat, késleltetéseket, a védtelen létesítmények megrongálását. De nem hozott stratégiai döntést. Az iráni helyreállítás üteme meglepte a nyugati szakértőket, és ismét rávilágított arra a szakadékra, amely a fizikai pusztítás és a mélyen elterjedt, decentralizált termelési képesség megtörése között tátong.
Az aszimmetrikus fenyegetés egyre csak erősödik. A saját kapacitások lehetővé teszik Teherán számára, hogy továbbra is ellátást nyújtson az „ellenállás tengelyének”, az iraki, jemeni és libanoni terroristáknak.
Ugyanakkor a hajóellenes fegyverek készletei sértetlenek maradtak, és továbbra is aktívan fenyegetik a Hormuzi-szoros hajózási útvonalait, amelyek a globális energiapiac életvonala.
A diplomáciai következmények is nyilvánvalók: amikor a katonai nyomásgyakorlás nem vezet a gyártósorok felszámolásához, Teherán nagyobb önbizalommal ül le a tárgyalóasztalhoz. Az Egyesült Államok kénytelen újragondolni, hogy beéri-e egy kedvezőtlenebb feltételekkel kötött tűzszünettel, vagy inkább sokkal kiterjedtebb és intenzívebb támadási hullámokat tervez, az azzal járó összes kockázattal együtt.
Képünkön iráni Zolfaghar rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták. Fotó: Tolga Akbaba / Anadolu via AFP
- 13:15
2022. október 16. - 14:002022. november 27.
- 14:002022. december 29.
