A készülő amerikai–iráni megállapodás körül egyre több az ellentmondás: miközben Teherán visszautasítja a nukleáris engedményeket, Washington éppen ezekhez köti az alkut. A háttérben zajló játszma Izrael mozgásterét is közvetlenül érinti.
Miközben egyre intenzívebbé válnak az amerikai–iráni tárgyalások, a nyilvánosság előtt egyre élesebb ellentmondások rajzolódnak ki a készülő megállapodás körül. Teherán határozottan tagadja, hogy hajlandó lenne lemondani dúsított uránkészletéről, Washington viszont egyértelművé tette: enélkül nem születhet végleges egyezség. A háttérben egy 60 napos tűzszünetről szóló egyetértési megállapodás körvonalazódik, amelyet az arab sajtó „Iszlámábádi Nyilatkozatként” emleget. Ez azonban sokkal inkább tűnik átmeneti keretnek, mint valódi rendezésnek, hiszen a legkritikusabb kérdéseket – mindenekelőtt az iráni atomprogram jövőjét – későbbi tárgyalásokra halasztanák.
Donald Trump amerikai elnök világos üzenetet küldött Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnöknek egy telefonbeszélgetés során:
az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy Irán teljes mértékben felszámolja nukleáris programját, és eltávolítsa az ország területéről az összes dúsított uránt.
Ez a feltétel nem csupán tárgyalási pozíció, hanem egyértelmű politikai és biztonsági határvonal Washington számára. Az üzenet Izrael felé is szól: az amerikai vezetés nem kíván félmegoldásokba belemenni az iráni atomprogram kérdésében.
Irán tagad, de a háttérben mozog
Az iráni fél ugyanakkor egészen más képet fest. A Reuters értesülései szerint iráni források azt állítják, hogy a nukleáris kérdés nem része a most előkészítés alatt álló megállapodásnak, és Teherán semmilyen kötelezettséget nem vállalt uránkészletének feladására.
Ez élesen szembemegy a The New York Times, lapunk által is idézett korábbi beszámolójával, amely szerint Irán akár mintegy 440 kilogramm, közel fegyverminőségű dúsított uránról is hajlandó lenne lemondani. A kettősség jól mutatja a diplomáciai játszma természetét: a háttérben zajló egyeztetések és a nyilvános kommunikáció nem feltétlenül fedik egymást.
Izrael nem enged a biztonságból
A telefonbeszélgetés során Netanjahu világossá tette, hogy Izrael nem kívánja feladni katonai mozgásterét sem Iránnal, sem annak regionális proxyival szemben. Ez különösen a libanoni fronton bír jelentőséggel, ahol a Hezbollah terrorszervezet és Izrael között hónapok óta tartanak az összecsapások.
Jeruzsálem álláspontja szerint egy esetleges amerikai–iráni megállapodás nem korlátozhatja Izrael jogát arra, hogy saját biztonsági érdekei mentén lépjen fel.
A Hormuzi-szoros és az olaj geopolitikája
A tárgyalások egyik legfontosabb eleme a Hormuzi-szoros újranyitása, amely a globális olajkereskedelem egyik kulcsfontosságú útvonala. A Axios információi szerint Irán kész lehet biztosítani a szabad hajózást és felszámolni a térségben telepített aknákat, miközben az Egyesült Államok enyhítené az iráni olajexportot sújtó szankciókat.
Ez a megállapodás egyik legkézzelfoghatóbb eleme lehet, amely nemcsak regionális, hanem globális gazdasági hatásokkal is járhat.
Ugyanakkor még ebben sincs teljes egyetértés Iránon belül. Hosszein Shariatmadari, a keményvonalas Kayhan napilap főszerkesztője nyíltan bírálta a díjmentes áthaladás gondolatát, és hangsúlyozta, hogy Iránnak joga lenne tranzitdíjat szedni.
Hezbollah és a libanoni front sorsa
A háttéralku egyik legérzékenyebb pontja a libanoni háború. Amerikai tisztviselők szerint a cél a konfliktus lezárása, de nem egyoldalú tűzszünettel. A megközelítés szerint Izrael csak akkor fogja vissza katonai lépéseit, ha a Hezbollah is így tesz.
Ez különösen összetett helyzetet teremt, hiszen a Hezbollah Irán egyik legfontosabb regionális eszköze, így a szervezet viselkedése szorosan összefügg a teheráni döntésekkel.
