144 év után is nyugtalanító erővel hat a tiszaeszlári ügy, de Kövér György történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja most nem legendákat ismétel, hanem levéltári anyagokból rakja össze, mi történt valójában.
A tiszaeszlári vérvádperről sokan sokszor írtak már, de ritkábban esik szó arról, hogy mit mutat meg ez az ügy a 19. századi Magyarországról. Az 50 perc adásában Szalai Kálmán vendégeként arról beszél, hogyan lett egy eltűnt cselédlány ügyéből országos és nemzetközi botrány, milyen helyi konfliktusok készítették elő a vérvád megszületését, és miért nem lehet a történetet pusztán bírósági jegyzőkönyvekből megérteni. A beszélgetés második felében pedig már az 1873-as gazdasági krach, a bankrendszer és a Rothschild család szerepe kerül előtérbe, vagyis az a közeg, amelyben a magyar állam egyszerre volt sérülékeny és külső tőkére utalt.
Hogyan kezdődött a tiszaeszlári per kutatása?
Kövér György arról beszél, hogy a téma nem egy régi, dédelgetett tervként érkezett meg hozzá, hanem szinte véletlenül. Egy nyíregyházi konferenciára hívták, ahol nyitóelőadást kellett tartania a tiszaeszlári perről, miközben saját bevallása szerint addig nem kutatta mélyebben az ügyet. A felkészülés közben azonban olyan forrásanyagra bukkant, amely azonnal világossá tette számára, hogy itt jóval több van egy ismert történelmi botránynál. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában megtalálta Eötvös Károly és Bari József hagyatékának fontos részeit, és innen indult el az a nyolcéves kutatómunka, amelyből végül a Tiszaeszlári dráma megszületett. Ahogy fogalmaz, amit azon az első konferencián előadott, az tulajdonképpen egy kutatási terv váza volt.
A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy a tiszaeszlári ügyet nem lehet pusztán a peranyagból megérteni. Kövér György társadalomtörténészként nem elégedett meg a vallomások elbeszélő ívével, hanem elkezdte feltérképezni magát a falut is: ki hol lakott, milyen birtokviszonyok voltak, hogyan helyezkedtek el egymáshoz képest a zsidó és nem zsidó családok, milyen korábbi konfliktusok terhelték a közösséget. A kataszteri térképek, az adóösszeírások és más helyi iratok alapján kirajzolódott egy olyan falu képe, amely messze volt a nyugodt, idilli világtól.
Nem arról van szó, hogy a vérvád előre el volt rendelve, hanem arról, hogy a helyi társadalom eleve tele volt feszültséggel, és egy ilyen közegben könnyebben utat talált egy irracionális, gyilkos vád.
Kövér ebből a szempontból mikrotörténeti munkát végzett: nem egyetlen nagy politikai magyarázatot keresett, hanem azt a sűrű helyi szövetet, amelyből a botrány kinőtt.
Így született meg a vérvád és az országos botrány
A műsorban világosan elhangzik, hogy Kövér György nem tudja megmondani, mi történt valójában Solymosi Eszterrel. Azt azonban igen, hogy az nem történhetett meg, ami a vádiratban szerepelt. Innen kezdve számára az lett a kulcskérdés, hogyan tudott mégis ekkora erővel megszületni és elterjedni a vérvád. A válasz összetett. Egyrészt ott van a falusi közegben élő, mélyen beágyazott előítéletvilág, amelyben a vérvád elemei már léteznek mint kulturális minták. Másrészt ott vannak azok a helyi és országos szereplők, akik ezt a történetet tovább formálják, terjesztik, politikai nyereséggé alakítják.
Az 50 perc teljes adása Kövér Györggyel itt tekinthető meg:
Kövér külön kitér arra, hogy a történet első helyi megfogalmazása a templomszolga, Scharf József szájából hangzik el, és ettől kezdve a gyanú elkezd önálló életet élni. Az ügy országos karrierjét pedig már nemcsak a helyi indulat, hanem az antiszemita politikai szerveződés, a sajtó és a parlamenti szereplők is hajtják.
Eötvös Károly, a védőügyvéd titkos politikai motivációi
A beszélgetés egyik legérdekesebb pontja, hogy Kövér György nem heroizálja automatikusan a védelmet sem. Eötvös Károly szerepe kulcsfontosságú, de a fellépését nem csupán erkölcsi bátorságként mutatja meg, hanem politikai összefüggésekben is. Eötvös saját elbeszélésében az szerepel, hogy a védelem megszervezése mögött az is ott volt:
a per alkalmas lehet Tisza Kálmán megbuktatására és egy új parlamenti többség előkészítésére.
Kövér szerint ezt más forrásból nem lehet teljes bizonyossággal megerősíteni, de az biztos, hogy a védői csapat összetétele politikailag sem volt véletlen. Ebben a megközelítésben Eötvös nem kisebb lesz, hanem összetettebb: egy olyan szereplő, aki jogi és politikai érzékkel egyszerre mozgott, és a per tétjét jóval tágabb összefüggésben látta.
A felmentő ítélet: miért nem volt bizonyíték?
A per végén a vádlottakat felmentették, de nem azért, mert a bíróság kimondta volna a történet teljes ellenkezőjét, hanem azért, mert nem volt bizonyíték a vád fenntartására. Kövér György szerint ez fontos különbség.
A korabeli orvosszakértői vizsgálatok, a holttest kérdése, a tanúvallomások ellentmondásai mind azt jelezték, hogy a vádirat állításai nem tarthatók.
A nyíregyházi ítéletet később a Kúria is megerősítette.
A bíróság ugyanakkor nem vállalkozott arra, hogy minden történeti kérdésre választ adjon. Ez jogilag óvatos, de érthető döntés volt. A műsorban az is érződik: a jogi felmentés és a társadalmi indulat nem ugyanaz. Az ítélet lezárta a pert, de nem szüntette meg azt a légkört, amely országos botránnyá tette az ügyet.
Hogyan folytatódott az élet a faluban a per után?
Az egyik legmeglepőbb rész az, amikor Szalai Kálmán arra kérdez rá, mi történt Tiszaeszláron a per után. Kövér György válaszából az derül ki, hogy a történet nem végződött végletes széthullással. A vádlottak többsége visszaköltözött a faluba, és ott élte tovább az életét. Ketten nem tértek vissza, de a többiek igen.
Ennél is beszédesebb, hogy a per után Tiszaeszláron nem tört ki antiszemita zavargás, noha országosan voltak ilyen megmozdulások.
A helyi viszonyok visszarendeződtek, sőt a református presbiteri jegyzőkönyvekben is látható, hogy a gazdasági együttműködés folytatódott a református közösség és a zsidó kereskedők között. Kövér ezt társadalmi drámaként írja le: van egy felbolydulás, egy válságos pillanat, amely után a közösség valamilyen módon mégis visszatér a hétköznapi működéshez. Ez nem feloldozás, inkább annak belátása, hogy a falu élete végül erősebbnek bizonyult, mint a per köré épített országos hisztéria.
- 06:13
2022. április 4. - 13:30
2025. szeptember 2. - 10:002022. március 13.
