„Olyan szövetségeseket akarunk, akik büszkék kultúrájukra és örökségükre” – mondta Marco Rubio, arra sürgetve az európai nemzeteket, hogy utasítsák el a „kontrollált hanyatlást”, és ehelyett „merészen vágjanak neki a jövőnek”.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter nagy horderejű beszédet tartott a 2026-os müncheni biztonsági konferencián, amelyben felvázolta a nemzeti szuverenitáson, az újraiparosításon és a hidegháború utáni „globalista téveszmék” elutasításán alapuló „új nyugati évszázad” vízióját.
Marco Rubio beszéde Európához
Az európai vezetők és biztonsági tisztviselők előtt Rubio az amerikai külpolitika határozott irányváltását jelezte, amely az elvont nemzetközi fogalmak helyett a polgárok kézzelfogható érdekeit helyezi előtérbe.
Rubio a hidegháború utáni időszakot „veszélyes téveszmének” nevezte, amelyben a Nyugat tévesen hitte, hogy a kereskedelem önmagában helyettesítheti a nemzetállamok gazdasági erejét. Arra hivatkozott, hogy a „szabályokon alapuló globális rend” elérése gyakran a nemzeti érdekek és a fizikai dolgozók rovására történt.
„Ez egy ostoba elképzelés volt, amely figyelmen kívül hagyta mind az emberi természetet, mind az 5000 évnyi dokumentált emberi történelem tanulságait”
– állította Rubio, kijelentve, hogy a Nyugatnak túl kell lépnie a korlátlan kereskedelem „dogmatikus vízióján”, amely sok ország deindusztrializációjához vezetett, és a kritikus ellátási láncokat sebezhetővé tette az ellenségek számára.
Gazdasági és szuverenitás
A beszéd egyik fő témája az „ellátási láncok szuverenitásának” szükségessége volt. Rubio együttműködésre szólított fel a nyugati gazdaságok újraiparosítás érdekében, összpontosítva az olyan feltörekvő ágazatokra, mint a mesterséges intelligencia, a kereskedelmi űrrepülés és a kritikus ásványi anyagok termelése, hogy a Nyugat továbbra is ura maradjon saját gazdasági sorsának.
Marco Rubio teljes beszéde:
A belföldi stabilitás kapcsán Rubio a tömeges migrációt civilizációs válságnak, nem pedig periférikus kérdésnek minősítette. Védelmébe vette a nemzeti határok érvényesítését, mint „a nemzeti szuverenitás alapvető aktusát” és a nyugati társadalmak kulturális és társadalmi kohéziójának védelméhez szükséges alapvető kötelességet.
A miniszter kritizálta a nemzetközi intézmények, különösen az ENSZ jelenlegi állapotát, rámutatva, hogy azok képtelenek megoldani a modern konfliktusokat. A globális szervezetek tehetetlenségének példájaként az Egyesült Államok közelmúltbeli fellépéseinek szükségességét emelte ki a Közel-Keleten és Dél-Amerikában.
Közös civilizációs kötelék
Rubio hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is mélyen elkötelezett az Európával való kapcsolata iránt. A transzatlanti szövetséget nemcsak katonai vagy gazdasági kötelékekre alapozta, hanem a közös történelem, örökség, szellem és hit által kialakított közös „nyugati civilizációra” is.
„Olyan szövetségeseket akarunk, akik büszkék kultúrájukra és örökségükre”
– mondta Rubio, és arra sürgette az európai nemzeteket, hogy utasítsák el a „kontrollált hanyatlást”, és ehelyett „merészen vágjanak neki a jövőnek”.
A beszédet egy megújult szövetség iránti felhívással zárta, amely „nem szégyelli örökségünket”, és elszántan törekszik arra, hogy erősebb, gazdagabb világot hagyjon a következő generációra.






