A „helyettesítési teológia” újjászületésének vagyunk tanúi a magát kereszténynek valló amerikai jobboldalon.
Miért kell a zsidóknak szembeszállniuk az új keresztény antiszemitizmussal? – teszi fel a kérdést véleménycikkében Jair Kleinbaum.
Az új keresztény antiszemitizmus
Valami jelentős dolog történik Amerikában, valami régi és veszélyes, ami új formában bukkan fel újra. A modern nyugati történelem során először az antiszemitizmus nem elsősorban faji vagy politikai alapon, hanem teológiai alapon kerül újraértelmezésre. Ez nem a 20. századi francia vagy német faji antiszemitizmus. Nem is klasszikus politikai antiszemitizmus.
Amit látunk, az annak az elképzelésnek újjáéledése, hogy a zsidók befolyása és a „korrupciója” levezethető a zsidók saját vallási identitásából.
A teológiai antiszemitizmus visszatért – ennek bizonyításához pedig csak annyit kell tenni, hogy felmegyünk az X-re, vagy meghallgatjuk Candice Owenst és a hozzá hasonlókat. Utoljára a cári Oroszországban vagy az iszlám világ egyes részein láthattunk ilyen vallási keretben megjelenő antiszemitizmust.
Most mindez visszatért, mégpedig az Egyesült Államokban. Az amerikai szélsőjobboldal politikai-teológiai reneszánszát éli, amely azonban nem egy általános vallási ébredés, hanem egy speciális keresztény nacionalista érzelem fellángolása, amely a zsidókat és a zsidóságot teológiai akadálynak tekinti.
Ebben a világnézetben a keresztény nacionalizmusnak először meg kell szabadítania magát a zsidó „földhözragadtságtól” – vagyis a zsidókhoz társított anyagiaságtól, szekularizmustól vagy kulturális befolyástól – mint a lelki megújulás előfeltételétől. A zsidó szerep ebben a narratívában nem politikai vagy társadalmi, hanem teológiai:
egy akadály, amelyet le kell küzdeni a keresztény tisztaság és hatalom felé vezető úton.
Most először a történelemben a zsidók teljes polgári emancipációt élveznek Nyugaton és nemzeti önrendelkezéssel is rendelkeznek Izrael Állam révén, mégis, az antiszemitizmus vallási formában jelenik meg újra.
Ez a kombináció példátlan.
Miért igényel ez teológiai választ?
A következmények mélyrehatóak. Először fordul elő, hogy a zsidók, mint független nemzet, teológiai vitába kell bocsátkozzanak, nem azért, mert akarnak, hanem mert belekényszerülnek. Az amerikai jobboldal azon részein, ahol vallási megújulás zajlik, ez gyakran az evangéliumi kereszténységgel és Izraellel szemben történik.
Egy új, katolikus elemekkel átszőtt keresztény nacionalizmus formálódik, amely gyakran nyíltan antiszemita nézeteket is hordoz.
Ez a változás alapvető kihívást jelent a zsidó nép számára: ezt nem lehet kizárólag politikai érvekkel, történelmi emlékeztetőkkel vagy vallásközi imareggelikkel leküzdeni. Magával a teológiával kell foglalkoznunk.
A problémára kétféle válasz létezik:
- Visszatérés Izraelbe: A zsidók fizikai jelenléte őseik földjén, szuverenitásban, a helyettesítési teológia élő elutasításaként szolgál. Nem csak a Szentírással, hanem a tényekkel is cáfolja a helyettesítési doktrínát, hogy még mindig itt vagyunk, és visszatértünk.
- Újra elköteleződés az evangéliumi-kálvinista szövetség mellett: Bár ez a szövetség az évek során számos kritikát kapott, ma mégis védőbástyaként szolgál a katolikus–nacionalista antiszemitizmus térnyerésével szemben. Ebben az új helyzetben a zsidó-protestáns kötelék nemcsak Izraelt védheti, hanem Amerika megmentéséhez is hozzájárulhat.
A előttünk álló választás
A zsidó nép most egy olyan teológiai helyzetben találja magát, amire soha nem számítottunk: szuverenitásunk, szabadságunk és befolyásunk ellenére teológiailag sarokba szorítanak minket. Többé nem kerülhetjük el a vitát. Újra be kell szállnunk – magabiztosan, tudással és történelmi és szellemi örökségünk teljes súlyával.
Nem azért, hogy bárkit is megtérítsünk, és nem azért, hogy meghajoljunk előttük, hanem hogy egyértelműen kijelentsük:
Soha nem cseréltek le minket. Szövetségünk sosem ért véget. És a jelenlétünk nem fenyegetés – hanem örök tanúságtétel.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
