A tavaly elhunyt filozófus lánya is támogatja a zsidó állam kulturális bojkottját.
Több ezer szerző írta alá azt a nyílt levelet, amely az izraeli kulturális intézmények bojkottjára szólít fel, köztük az izraeli kiadók, fesztiválok, kiadványok és irodalmi ügynökségek ellen, amelyek az aláírók szerint „csendes szemlélői” maradtak a „palesztinok elnyomásának”. A levél aláírói között szerepel a tavaly hetvennégy éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós lánya, Rebecca Tamás írónő is.
Rebecca Tamás így kommentálta X-oldalán a levél aláírását:
„Büszke vagyok, hogy egyike lehetek annak a több mint 2000 szerzőnek, akik aláírták ezt a fogadalmat, támogatva a megszállásban, apartheidben vagy népirtásban bűnrészes izraeli kiadók és kulturális intézmények tömeges bojkottját.
Csak egy jövő van, amiért dolgozhatunk, és ez a palesztin felszabadítás”
– írta.
Mindez nem meglepő annak fényében, hogy egy nappal (!) a Hamász október 7-i mészárlása után a következő bejegyzést tette közzé:
„Az itt folyó „diskurzusok” egy részét látva úgy tűnik, érdemes elmondani, hogy zsidóként ma és minden nap Palesztina mellett állok.
Minden emberélet elvesztése szörnyű, de ha brutálisan gyarmatosítjuk és elnyomjuk az embereket, akkor azok megkísérlik felszabadítani magukat”.
Az írónő tehát nem először vádolja Izraelt apartheiddel.
„Nem vagyok vallásos, de tényleg úgy gondolom, hogy egyfajta pokol vár azokra a vezetőkre és szurkolókra ebben az országban és azon túl, akik hagyják, hogy a palesztinai népirtás megtörténjen.
Tétlenségük és gyávaságuk gyilkosság.”
– írta két héttel ezelőtt. „Nem kell Izraelben lenned, vagy az izraeli állam hadseregének tagjának lenned ahhoz, hogy felelős legyél a gonoszság mélységeiért, amit nap mint nap megmutatnak a bűneik által” – tette hozzá.
2019-ben pedig a következőt posztolta:
„Soha életemben nem volt még ennyire fárasztó zsidóként látni, hogy az antiszemitizmust bunkósbotként használják, hogy mindannyiunkat arra kényszerítsenek, hogy panasz nélkül elfogadjuk az izraeli apartheidet. Mélységesen lehangoló.”
Az általa is aláírt levelet és az aláírók névsorát a Palesztin Irodalmi Fesztivál tette közzé.
A levél szerint a “21. század legmélyebb erkölcsi, politikai és kulturális válságával nézünk szembe”, és „a palesztinokat sújtó elsöprő igazságtalanságot nem lehet tagadni”.
“Izrael élhetetlenné tette Gázát. Nem lehet pontosan tudni, hány palesztint ölt meg Izrael október óta, mert Izrael minden infrastruktúrát lerombolt, beleértve a halottak számbavételének és eltemetésének lehetőségét is” – olvasható a levélben, amely ennek ellenére úgy folytatódik, hogy
“Izrael október óta legalább 43 362 palesztint ölt meg Gázában”, és hogy „ez az évszázad legnagyobb háborúja a gyermekek ellen.”
A Hamász által közölt számokat kritikátlanul átvevő levél szerzői hamisan azt állítják, hogy Izrael népirtást követ Gázában, továbbá, hogy a jeruzsálemi kormány célja “a palesztin államiság ellehetetlenítése és a palesztin földek elkobzása”.
A háborút kirobbantó október 7-i mészárlásról, az izraeli túszokról és a Hamász gázai civileket élő pajzsként használó taktikájáról szót sem ejtő aláírók szerint “a kultúra szerves szerepet játszott az igazságtalanságok normalizálásában”.
A levél bármiféle ezt alátámasztó bizonyíték nélkül azzal vádolja az izraeli kulturális intézményeket, hogy azok gyakran közvetlenül az állammal együttműködve, évtizedeken keresztül “döntő szerepet játszottak” a palesztinok elnyomásának tisztára mosásában.
“Nem tudunk jó lelkiismerettel együttműködni az izraeli intézményekkel anélkül, hogy ne kérdeznénk rá az apartheidhez és a kitelepítéshez való viszonyukra”
– olvasható a levélben, amely úgy folytatódik, hogy “ezért nem fogunk együtt dolgozni olyan izraeli kulturális intézményekkel, amelyek bűnrészesek vagy csendes szemlélői a palesztinok elnyomásának”.
A levél aláírói azt ígérik, hogy nem fognak együttműködni azokkal a kiadókkal, fesztiválokkal, irodalmi ügynökségekkel és kiadványokkal, amelyek “cinkosak a palesztinok jogainak megsértésében, beleértve a diszkriminatív politikát és gyakorlatot, vagy Izrael megszállásának, apartheidjének vagy népirtásának szépítésében és igazolásában, vagy
soha nem ismerték el nyilvánosan a palesztin nép nemzetközi jogban rögzített elidegeníthetetlen jogait”.
