A Vörös-tengeren zajló feszültségek, amelyeket az áthaladó hajók elleni húthi támadások váltottak ki, súlyos globális gazdasági, környezeti és biztonsági következményekkel járnak, melyekre nem lehet nem figyelni — írja elemzésében Debbie Mohnblatt a ynet oldalán.
A címlapok világszerte egyre inkább a tengeri területre összpontosítanak, amióta a jemeni húthik kitartóan támadják a Bab el Mandeb-szoroson keresztül a Szuezi-csatorna felé Európába tartó hajókat. A húthi támadások megzavarták a létfontosságú kereskedelmi útvonalakat, és már legalább 15 tengerész életét vesztette, valamint legalább 15 hajó megrongálódott, egy hajó pedig teljesen a tengerbe veszett.
Ez az eszkaláció fokozta a világ figyelmét a tengeri területre, és fokozta a katonai válaszlépéseket a régióban, elsősorban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezetésével.
„A Vörös-tengeri eszkaláció rávilágít a tengeri kommunikációs útvonalak központi szerepére és pótolhatatlanságára a világkereskedelem szempontjából” – mondta Albert Vidal, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutató elemzője.
A szakértő hozzátette, hogy ez azt is megmutatja, hogy ezek a tengeri útvonalak mennyire sebezhetők a hagyományos államok és a haditengerészettel nem rendelkező nem-állami szereplők és terroristacsoportok, például a húthik támadásai ellen.
A húthik egy Iránnal szövetséges jemeni fegyveres csoport, amely nagy területeket ellenőriz Jemenben, köztük a fővárost, Szanaát. A csoport az 1990-es években alakult, 2014-ben pedig elfoglalták Jemen fővárosát, és ezzel a mai napig tartó polgárháborút indítottak el.
Az Irán által támogatott és pénzelt csoport, amelyet az Egyesült Államok nemrég terrorszervezetként jelölt meg, azt állítja, hogy a hajók elleni támadásokkal a gázai népet támogatják az Izrael és a Hamász közötti háború közepette.
Dr. Andreas Krieg, a londoni King’s College School of Security Studies, a Royal College of Defence Studies oktatója és a Közel-Keleti Tanulmányok Intézetének munkatársa szerint a tengeri terület ma a globális rend meghatározásának egyik kulcsfontosságú területe, és ez mindig is így volt.
Sok tekintetben – mondja –
„a tengeri csomópontok körüli hajózás szabadsága kulcsfontosságú nemzetközi liberális rendünk megfelelő működéséhez, amely a kereskedelemre, a hajózás szabadságára és az összekapcsolhatóságra épül”.
Alessandro Bacci, az S&P Global vezető olajipari jogi elemzője szerint az Ádeni-öblön és a Vörös-tengeren áthaladó hajók elleni támadások gazdaságilag befolyásolják a tengeri szállítást, ami jelentős többletköltségeket eredményez szinte minden áru esetén.
Szerinte azonban még túl korai lenne megérteni, hogy ezek a változások átmeneti jellegűek-e. Ebben az esetben az érintett felek a megnövekedett költségek kérdését egyszerűen az aláírt szerződéseik vagy az azokat szabályozó jogszabályok által nyújtott védelem igénybevételével oldhatják meg.
Bacci megjegyzi, hogy ha a támadások hosszabb időn keresztül folytatódnak, a hajótulajdonosok, a hajóparancsnokok és a tranzithajók bérlői kénytelenek lesznek úgy módosítani szerződéseiket, hogy jobban figyelembe vegyék a megváltozott biztonsági körülményeket, és drámai módon megnövekedhetnek a szállítási költségek.
„Ez az epizód az ellátási lánc egyes szegmenseinek nagyfokú ellenálló képességét bizonyítja. Az olajárak például stabilak maradtak, még az olajszállító tartályhajók elleni húthi támadások után is”
– mondja Vidal.
Krieg elmagyarázza, hogy pusztán monetáris szempontból a Bab el Mandebtől a dél-afrikai Jóreménység-fokig történő átirányítás kevésbé jelentős, mint ahogy azt egyesek beállítják. Megjegyzi, hogy bár jóval nagyobb távolságot kell megtenni, ami azt jelenti, hogy a hajó átirányításával időt veszít, a költségeket tekintve az üzemanyagra költött pénz csak kicsivel több, mint a Szuezi-csatornán való áthaladás díja.
Krieg hozzáteszi, hogy a Vörös-tengeren tapasztalható eszkaláció komoly gazdasági következményekkel jár Egyiptom számára, mivel az ország nagymértékben függ a Szuezi-csatornán keresztül befolyó bevételektől, és az eszkaláció miatt a hajózási társaságok a Szuezi-csatorna megkerülése mellett döntöttek.
Vidal megjegyzi, hogy Egyiptom a januári ütemben a bevételek mintegy 50%-át vagy annál is többet veszít.
„Ha ez így folytatódik, Egyiptom idén 5 milliárd dollárt vagy még többet is veszíthet”
– tette hozzá.
A válság több kelet-afrikai országot is érint – folytatta Vidal. Ennek oka, hogy az ezekbe az országokba érkező gabona hosszabb utat tesz meg, ami az árak emelkedésével jár.
Különösen Szudánban – tette hozzá -,
„az Ázsiából érkező humanitárius segélyt most az Öbölből, az Arab-félszigeten keresztül egészen Dzsiddáig kell szállítani, majd Port Szudánba szállítani, ami megfizethetetlenül drágává teszi”.
A gazdasági következmények mellett Bacci megjegyzi, hogy a környezeti károk kockázata is igen megnő, akár a nyersolajat vagy vegyi anyagokat szállító hajók elsüllyedése, akár a térségben zajló katonai összecsapások miatt.
Vidal hozzáteszi, hogy az MV Rubymar, a brit tulajdonban lévő hajó, amely február végén egy houthi támadás során súlyosan megsérült, valószínűleg környezeti károkat fog okozni a környező vizekben és azok korallzátonyaiban.
Megjegyzi továbbá, hogy három víz alatti kábelt is elvágtak. Bár az ok egyelőre ismeretlen, azt mondja: „Valószínűleg a jelenlegi válsághoz kapcsolódik, akár szándékos megszakítás, akár a sérült hajók általi véletlen elvágás eredményeként”.
Végül Vidal megjegyzi, hogy a térségben tapasztalható feszültség november óta a Szomália partjainál végrehajtott kalóztámadásokat is súlyosbította.
Mivel a húthik rakéta- és dróntámadásokat hajtanak végre az áthaladó hajók ellen, műveleteiket katonai támadásként és nem kalóztámadásként definiálják – magyarázza Bacci. „A húthik az átutazó hajók elleni támadásainkat megakadályozására a tengeren végrehajtott rendőri műveletek haszontalanok” – mondta, hozzátéve, hogy valószínűleg
az egyetlen hatékony megoldás a nemzetközi humanitárius jog alapján a húthik katonai képességeinek megsemmisítése.
Bacci az ENSZ Alapokmányának 51. cikkére hivatkozik, amely szerint „az államoknak eredendően joguk van az egyéni vagy kollektív önvédelemre, ha fegyveres támadás történik egy ENSZ-tag ellen”. A szakember azonban hozzáteszi, hogy a húthik technikailag nem állami szereplők, és az országok különbözőképpen értelmezik, hogy önvédelemből alkalmazhatnak-e katonai erőt nem állami szereplőkkel szemben.
Megjegyzi, hogy bár a nemzetközi szokásjog nagyobb befolyást biztosíthatna ebbe az irányba, a Nemzetközi Bíróság véleménye a nem állami szereplőkkel szembeni önvédelem kérdésében nem egyértelműen meghatározott.
Elmondása szerint az Egyesült Államok december közepén megalakította a Prosperity Guardian (OPG) műveletet, hogy megvédje a nemzetközi hajózást a húthi támadásoktól. Később létrehozta a Poseidon Archer hadműveletet a húthik elleni csapások végrehajtására.
„Ezek a csapások nem egyszeri események voltak” – tette hozzá. Megjegyezte, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság Ausztrália, Bahrein, Kanada és Hollandia támogatásával január 12. óta szinte 2-3 naponta hajtottak végre utócsapásokat.
Vidal szerint az Európai Unió februárban az Aspides művelet néven védelmi műveletet is létrehozott, amelynek keretében több fregatt feladata a kereskedelmi hajók védelme és a tengerfelügyelet biztosítása.
Végül megjegyezte, hogy más országok, például India, önállóan is telepítettek eszközöket a húthi támadások által megrongált hajók megsegítésére és kalózkodás elleni missziókban, több tucat gyanúsított hajó fedélzetére szálltak, és eközben több gépeltérítési kísérletet akadályoztak meg.
Azonban, mint mondta,
„mindezen erőfeszítések ellenére a hajózási ágazat nem tűnik megnyugtatónak, és a legtöbb hajótársaság továbbra is a Jóreménység-fokon keresztül irányítja át hajóit”.
