Az streaming szolgáltatást már korábban is érték kritikák történelem-hamisítás miatt.
„Emlékszem, hogy a nagymamám azt mondta nekem: Nem érdekel, mit mondanak az iskolában, Kleopátra fekete volt.” Ezt állítja a Netflix új „doku-sorozatában” az egyik „szakértő”, amely a történelem nagyhatalmú nőinek életét vizsgálja.
A Spectator magazin történelmi áttekintést ad a királynővel kapcsolatban, amely alapján a híres hölgy valószínűleg görög-makedón volt.
VII. Kleopátra egyiptomi királynő egy olyan Egyiptomot uraló görög dinasztia tagja volt, amely Nagy Sándor hadvezérére, Ptolemaioszra vezethető vissza.
Az ő idejében a Ptolemaiosz nevű egyiptomi királyok száma elérte a tizenhármat. A Ptolemaioszok más görögökkel házasodtak össze, sőt időnként még a testvéreiket is feleségül vették, ami a fáraók körében ókori egyiptomi szokás volt, amit sok görög alattvalójuk ellenszenvesnek talált. Bár Kleopátra édesanyjának neve ismeretlen, jó okkal állítható, hogy nem volt egyiptomi származású. Legfeljebb annyit lehet állítani, hogy Kleopátra ereiben Mithridatész, Pontus (Anatólia és a Fekete-tenger vidéke) királyának dinasztiájából származó vér folyt.
Alexandria, nem az ókori egyiptomi városok egyike, volt a királynő fővárosa. Az alexandriaiak nem voltak túlságosan biztosak abban, hogy egyáltalán Egyiptomban élnek, amint azt a népszerű Alexandria ad Aegyptum kifejezés is elárulta: ez a kis szócska ad azt jelentette, hogy „útban”, nem pedig „benne”. Az alexandriaiak (akik közül nagyon sokan görögök voltak, rengeteg zsidóval együtt) pedig a hellenisztikus Görögország tágabb kulturális világának részeként tekintettek magukra. Még a zsidók is görögül olvasták hangosan a Tórát a zsinagógáikban, amelyek közül az egyiket Kleopátra építtette számukra.
Aztán ott van még a megjelenésének egyszerű kérdése. Számos mellszoborról feltételezik, hogy őt ábrázolja, és az érméken is találhatók képek. A cikk szerint ezek alapján a szépsége mítosznak tűnik, de azt is nehéz lenne állítani, hogy fekete lett volna.
A magazin cikke megjegyzi, hogy az ókori egyiptomi civilizáció „feketeként” való jellemzése egy modern jelenség, amelynek leghírhedtebb kísérlet Martin Bernal Fekete Athéné című könyvében található.
Bernal sinológus volt, a tudós és radikális szocialista J. D. Bernal fia. A középkori Spanyolországban élő távoli zsidó gyökerei iránti rajongás vezette el a Közel-Kelet ókori történelméhez és ahhoz az állításhoz, hogy a görög civilizáció gyökerei nem európaiak, hanem afrikaiak és ázsiaiak voltak (a libanoni föníciaiakon keresztül). Bárki, aki az archaikus görög szobrászatot szemléli, hamar észreveszi, hogy a korai görög művészek milyen adóssággal tartoztak az egyiptomi szobrászatnak, különösen a kouroi, a fiatal férfiakat ábrázoló szobrokban. De óriási a távolság annak elismerése között, hogy a görögöket a szomszédos országokban látottak inspirálták, és aközött az érvelés között, hogy a görög civilizációt teljes egészében Egyiptomból kölcsönözték, és Bernal könyvét 1987-es megjelenésekor lesöpörték, bár még mindig vannak lelkes tisztelői, akik elégedetten vesznek tudomást Bernal véletlenszerű bizonyítékhasználatáról és állandó ténybeli tévedéseiről.