Az orosz invázió megindításakor elmondott beszédében Putyin a megfogalmazott fő célok között felsorolta Ukrajna „nácitlanítását”. A baj ezzel csak az, hogy a Kreml által Ukrajnába küldött orosz zsoldosok között is tömegesen találni gyakorló neonácikat.
Ukrajna „nácitlanítása”
„Oroszország biztosítani fogja Ukrajna demilitarizálását. Oroszország biztosítani fogja Ukrajna nácitlanítását. Túl sokat szenvedtünk a nácizmustól, és az ukrán nép is túl sokat szenvedett a nácizmustól ahhoz, hogy szemet hunyjunk felette, és felelőtlenek legyünk”
– ezt már Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mondta az orosz támadás megindításának második napján.
Hasonló húrokat pengetett Vlagyimir Putyin orosz elnök is, amikor még aznap az ukrán kormányt „kábítószerfüggőkből és neonácikból álló bandának” nevezte, amely „megtelepedett Kijevben és túszul ejtette az egész ukrán népet”.
Annak ellenére sem okozott gondot a vezető orosz politikusoknak Ukrajna elnökét, Volodomir Zelenszkijt, a háború alatt a nácikkal kollaboráló zsidókhoz hasonlítani, hogy Zelenszkij nagyapjának három testvérét ölték meg a náci megszállók, és egyedüliként élte túl a családjából a holokausztot.
„Hogy lehetnék náci?”
– tette is fel a kérdést az orosz invázió megindulását követően Zelenszkij.
„Ezt magyarázd meg a nagyapámnak, aki az egész háborút a szovjet gyalogságnál töltötte, és parancsnokként halt meg egy már független Ukrajnában”
– mondta.
A Kreml által hangoztatott álláspont tehát az, hogy Ukrajnát „nácitlanítani” kell. És hogy mivel akarták ezt kezdeni?
Ukrajna első szabadon megválasztott zsidó elnökének és kabinetének kijevi likvidálásával.
A The Times ügyben járatos forrásai jelezték, hogy a Kreml a feladat végrehajtásával a legismertebb orosz katonai magáncéget, a Wagner-csoportot bízta meg, amelynek tagjai (a híradások 300-400 szabotőrt említettek) az ukrán területvédelmi erők közé elvegyülve szivárogtak be Kijevbe, hogy végrehajtsák küldetésüket. A diverzáns akció lelepleződött, és az ukrán hatóságok 36 órás kijárási tilalmat elrendelve hajtóvadászatot indítottak a beszivárgó zsoldosok után (videó róla itt, itt és itt).
A Wagnerhez közel álló források szerint a Kijevbe küldött zsoldosokon kívül mintegy 2-3 ezer wagneres tartózkodik Donyeckben és Luhanszkban január óta.
A Kreml kedvenc zsoldosai
Az orosz vezetés előszeretettel alkalmaz katonai magáncégeket külföldi érdekei képviseletében. Nincs ez máshogy a 2014-ben alapított Wagner-csoporttal sem, amely sokak szerint az orosz védelmi minisztérium (azon belül is a katonai titkosszolgálat) egyik fiókszervezete. Bár Putyin tagadja, hogy bármilyen kapcsolat lenne Oroszország, és a Wagner-csoport között, a magánbiztonsági cég közeli barátja, Jevgenyij Prigozsin tulajdonában van.
A Wagner-csoport állományát főként veteránok alkotják (számukat 4-5 ezer fő közé teszik), akiknek többsége orosz nemzetiségű, de vannak köztük moldovaiak, ukránok, szerbek és fehéroroszok is. A zsoldosok átlagos fizetése havi 4600 dollár, szemben az orosz katonák havi 1200 dolláros átlagfizetésével, amely a különböző egyéb bónuszokkal és juttatásokkal jelentős motiváló tényezővel bír a jelentkezést fontolgatók számára.
A zsoldos csoport első megbízásait a 2014-15 között a Krímben és a kelet-ukrajnai háborúban hajtotta végre („kis zöld emberkék”), de működése során megfordult már Asszád oldalán a szír polgárháborúban, és számos afrikai országban is (pár hete is innen hívták egy részüket vissza az „ukrajnai küldetéshez”).
Neonácik Oroszország szolgálatában
Az általuk elkövetett kínzásokról, nemi erőszakról és egyéb brutalitásokról elhíresült Wagner-csoportot Dmitrij Valerjevics Utkin alapította. Az, hogy egyedül, vagy mások megbízásából, máig nem tisztázott.
Utkin 1970-ben született a szibériai Jekatyerinburghoz közeli Asbest városában. Megjárta mindkét csecsen háborút, szolgált a GRU-nál (orosz katonai hírszerzés), alezredesi rangban pedig egy Szpecnaz-egységnek is a parancsnoka volt a Wagnert megelőzően.
A csoportot Utkin a Szpecnaznál használt hívójele után nevezte el, amelyet korábban a Führer kedvenc (és egyben hírhedten antiszemita) zeneszerzője, Richard Wagner iránti tiszteletéül választott.
Történetesen ugyanis Utkin megszállott hódolója a Harmadik Birodalomnak.
A náci ideológia iránti elkötelezettségét ugyanakkor nem ez, hanem egy róla készült fotó bizonyítja, amely eredetileg a VKontakte-on (orosz közösségi média) és egy, a zsoldosokhoz köthető Telegram-csoportban bukkant fel.
A képen jól kivehetőek Utkin tetoválásai: baloldalt az SS-villám, alatta a birodalmi sas, jobboldalt pedig a katonai rangjelzések, amely szimbólumok mind fellehetőek a Waffen-SS által használt korabeli egyenruhákon, és a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a neonácik közt.
Gyaníthatóan Utkin szerepel azon a képen is, amelyet a Wagner-zsoldosokról készítettek Szíriában, és amelynek középpontjában egy Wehrmacht-sapkát viselő, Utkinra nagyon hasonlító személy áll.
2016-ban Utkint az „Ukrajnában tett szolgálataiért” Bátorságrenddel tüntették ki, amikor meghívást kapott a Kremlbe 300 másik katonával és civillel egyetemben.
Olyanok vehettek részt az eseményen, akik „különleges bátorságról és hősiességről tettek tanúbizonyságot a hazáért”, és akiknek maga Putyin személyesen mondott köszönetet szolgálataikért.
Utkin legutoljára decemberben került a hírekbe, amikor az Európai Unió szankciókat vetett ki a Wagnerre (a büntetőintézkedések az EU-ba történő beutazási tilalmat, illetve vagyon-befagyasztást foglaltak magukban).
Az szankciók megindoklásakor az Unió úgy fogalmazott, a Wagner-csoport célja nem más, minthogy
„erőszakot szítson, kifossza a tevékenysége által érintett területek természeti erőforrásait, és megfélemlítse a civileket, megsértve ezzel a nemzetközi jogot, beleértve a nemzetközi emberi jogi törvényeket is”.
Az Unió szerint Utkin személyesen „felelős a Wagner-csoport zsoldosainak ukrajnai bevetésével kapcsolatos műveletek koordinálásáért és tervezéséért” (tehát minden bizonnyal az egy héttel ezelőtti kijevi fiaskóban is része volt).
A Wagner csoport „munkásságáról” számos fényképes bizonyítékot találni az interneten azokból a konfliktusövezetekből, ahol bevették a zsoldosokat. A bárki által hozzáférhető információk alapján a zsoldosok előszeretettel hagynak maguk után náci és fajgyűlölő feliratokat.
Ekletáns példája ennek a líbiai polgárháború, ahol Halifa Haftár hadúr oldalán harcoltak Wagner-alakulatok.
A képen lévő írást egy Tripoli külvárosban található mecset falára firkálták:
„Látok mecseteket Oroszországban, de jobb látni, ahogy a pokolban égnek”
A képen látható még a neonáci körökben népszerű „14/88” felirat is, amelyben az első szám egy tizennégy szóból álló neonáci jelmondatot jelöl, amely angolul úgy szól „We must secure the existence of our people and a future for white children”, ami magyarul pedig annyit tesz, hogy
„Biztosítanunk kell népünk létét, és a fehér gyermekek jövőjét”.
A „88” jelentése pedig nem más, mint az abc nyolcadik betűje (H) kétszer, azaz „HH”=”Heil Hitler”.
Líbiában a csoport elhagyott egy Samsung táblagépet is, amely további bepillantást enged a csoport tagjainak ideológiájába. A táblagépen a különböző képek mellett két fájl találtak:
az egyik Hitler „Mein Kampfja”, a másik pedig Henry Ford „A nemzetközi zsidó” című antiszemita írása volt.
Ukrajnában van jelenleg Wagner-csoport egy olyan kontigense is, amely „Task Force Rusich” vagy egyszerűen csak „Rusich” néven ismert. A Wagnerhez szorosan kötődő orosz zsoldoscsapat neonáci ideológiájával és brutalitásával szerzett magának hírnevet, amikor 2014 nyarán, az orosz szeparatista erők, és az ukrán hadsereg közötti harcok csúcspontján először települt Kelet-Ukrajnába.
2014 szeptemberében Rusich megtámadott egy ukrán önkéntes alakulatot, amely összecsapást követően a
helyi források elmesélései alapján a zsoldosok megcsonkították a holttesteket, majd felgyújtották őket.
A sokkoló események képei később a csoport mítoszának részévé váltak.
A szentpétervári ultranacionalista és neonácikból álló csoport ezenkívül számos felderítő és szabotázsakciókat hajtott végre az ellenséges vonalak mögött Ukrajnában, és jelentős szerepet játszott több kulcsfontosságú csatában a donbászi konfliktus korai szakaszában.
Ukrajnát követően a csoport Szíriába települt át, ahonnan az Instagramra karlendítős képeket posztoltak a szíriai Palmüra térségében található romok közül.
A csoport egyik legismertebb tagja Jan Petrovszkij, a Rusich parancsnok-helyettese.
Petrovszkijról számos olyan fotó készült, amelyeken gyűlöletjelképekkel pózol (az általa leggyakrabban használtak közé a Tyr és Valknut rúna tartozik). A Tyr rúna egy ősi germán jelkép, amely nagy népszerűségnek örvendett a náci Németországban, és amely napjainkban a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok között vált közkedvelté, hasonlóan a Valknut rúnához.
Petrovszkijt egyébként a 2014-2015 közötti ukrajnai tevékenysége miatt háborús bűnösként körözik az ukrán hatóságok.
Nácikkal „nácitlanítani”?
Az önellentmondásra, ami a Kreml által gyakran hangoztatott narratíva, és az érdekei képviseletében alkalmazott zsoldosok ideológiai meggyőződése között húzódik, Lukas Andriukaitis orosz dezinformációval, és külhoni katonai szerepvállalással foglalkozó kutató hívta fel a figyelmet.
Ahogyan a bemutatott bizonyítékok is mutatják, a világszerte háborús bűnökkel vádolt Wagner-zsoldosok jelentős része vall magáénak radikális jobboldali, sőt neonáci eszméket: meggyőződésüket jelképek formájában megjelenítik a felszerelésükön, saját testükön, illetve a telepítési helyük környezetében.
Az orosz vezetés átlagon felüli cinizmusra amúgy is hajlamos tagjait azonban ezek a nyilvánvaló tények sem zavarják, amikor Ukrajna „nácitlanításával” olyanokat bíznak meg, akik maguk is „nácitlanításra” szorulnak.
