Kikelt a gyermekvállalás ellen a magát konzervatívnak tartó brit lap: szerintük „túl sok van a gyerekekből”.
Véleménycikket közölt Tom Woodman, a brit Spectator publicistája. Meglátása szerint a gyermekvállalás az, mely a legsúlyosabb klímapusztító tevékenység.
A Mandiner beszámolójában kiemeli, a szerző írásában kifejtette, feleségével harmincas éveikben többször is elhatározták, hogy gyermeket vállaljanak, ám ekkor
éjszakánként atombomba-robbanásokról, a Föld megnyílásáról és hullámok csapkodásáról álmodott.
Woodman publicisztikájában hozzátette, az emberek gyors ütemben teszik lakhatatlanná a bolygót, így nem érti miért akarna bárki gyermeket vállalni. Meglátása szerint klímaszorongása egyszerre melodramatikus és súlyos.
Közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy Woodman nincsen egyedül álláspontjával. A fenntartható népesség érdekében az egy nőre jutó 2,1 születésszám a megfelelő, ám a briteknél ez 1,74 volt 2017-ben, és most, négy évvel később pedig már csak 1,6 – emeli ki a Mandiner.
A szerző szerint ez kell, hogy bizonyítsa a biológia változását, hiszen az embernek kívánnia kéne a gyermekvállalást, csak úgy, mint a szexet. Woodman szerint itt olyan extrém fenyegetések érzete is közrejátszanak, melyek azt érik el, hogy míg
„belül minden azt mondja, hogy legyen gyerekem, viszont minden külső hatás azt mondatja sokunkkal, hogy: ne!”
A publicista ekkor rátér javaslatára: kifejti, hogy mivel minden új karbonlábnyom pusztító hatással van a világra, így hozzáteszi, hogy amennyiben komolyan veszi valaki a klímaváltozás kihívását, akkor nem vállal gyermeket. Állítását adatokkal is megpróbálja alátámasztani: szerinte egy autó évente 2,4 tonna széndioxidot termel, egy új emberi lény azonban 59 tonnát.
„Tehát egy gyerek vállalása sokkal több kárt okoz a bolygónak, mint minden repkedésed és steakfogyasztásod tenné – eltörli minden olyan klímabarát cselekedetünket, amit egyénenként egy életút alatt megteszünk” – teszi hozzá.
„Egy gyerek vállalása a legsúlyosabb klímapusztító tevékenység”
– zárja le gondolatmenetét. Woodman hozzáteszi, hogy ha lenne gyermeke sem tudná megvédeni a „klímaösszeomlás” katasztrófájától. „Ha lenne gyermekem, minden bizonyíték azt mondatja velem, hogy a klímaváltozás sanyargatni és korlátozni fogja őket, s éveket vesz majd el az életeikből. Nem tudom azt tenni, amit egy szülőnek tennie kellene: nem adhatok nekik jövőt, biztonságot és bizonyosságot, hogy minden rendben lesz; nem, ha minden épp összeomlik körülöttük. Legpozitívabb gondolataimban a legtöbb, amit remélhetnék, hogy a gyerekeim békében halnak meg, mielőtt a legrosszabb bekövetkezik – és ezt a magam számára is remélem.”
