Mike Pence-nek a republikánus szavazók nem biztos, hogy megbocsájtják, hogy hitelesítette a választási eredményt.
Az alelnökség nem a legizgalmasabb munka a világon. Az amerikai történelem első alelnöke John Adams annyira gyűlölte a pozíciót, hogy a következőt mondta róla: „a legjelentéktelenebb intézmény, amit az emberi találékonyság képes volt megteremteni”. Az alelnökség egy alvó pozíció, ami ritkán jár azzal, hogy a saját szavazói azt gondolják az alelnökről, hogy saját maga ellen konspirált, hogy ellopja a választást… Márpedig Michael Richard Pence-ről sok Trump-támogató pontosan ezt gondolja – kezdi Matt Purple a Spectator World hasábjain.
„Január 6-a előtt Pence jelenléte alig volt érzékelhető, szellemszerűbb volt, mint az alelnökök általában és teljesen beárnyékolta őt, az Amerikai történelem egyik legnehezebben kikerülhető elnöke. A Kapitólium elleni támadás az egész világ figyelmét ráirányította. Vajon teljesíti-e az alkotmányos kötelességeit?”
– idézi fel a szerző, megjegyezve, hogy hatalmas nyomás alá helyezte Trump Pence-t, hogy ne hitelesítse a választás eredményét.
„Pence hitelesítette az eredményt, és sokan elfelejtik, hogy választhatott volna másképpen is.
Az alelnöknek szűk a mozgástere a választási eredmény hitelesítésével kapcsolatban, de Pence-nek lehetősége lett volna megtagadnia azt, hogy elnököljön. Visszhangozhatta volna Trump állításait az ellopott választásról, ami valószínűleg egy alkotmányos válságba taszította volna az országot. Úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg, és ezzel kockára tette a politikai ambícióit is. Milyen republikánus szavazna rá, miután elárulta Trumpot? Melyik hűséges iowai konzervatív támogathatná, miután átadta a kulcsokat Joe Bidennek?”
A szerző rámutat, hogy úgy tűnik Pence mégis eljátszadozik az indulás gondolatával, ezt jelzi legalábbis egyre sűrűbb politikai jellegű programjai. Nemrég Dél-Karolinában tartott beszédet, amely az előválasztások egyik legfontosabb helyszíne. Részt vett Kevin McCarthy a Képviselőház ellenzéki vezetője által szervezett adománygyűjtésen és elzarándokolt Ronald Reagan alapítványának kaliforniai székhelyéhez. Ráadásul egyre több konzervatív non-profit szervezetnél bukkan fel az indianai politikus.
Purple felteszi a kérdést, hogy vajon nyerhet-e Pence 2024-ben? Így két és fél évvel az előválasztások előtt, megítélése szerint nehéz ezt megállapítani.
„Egy napokban megjelent Reuters/Ipsos felmérés szerint a republikánusok fele még mindig úgy gondolja, hogy Trump nyerte meg a választást. Ha Trump indul, de akkor is ha nem, a következő kampány könnyen átfordulhat az emiatti sérelmek karneváljába, ami Pence számára a január 6-ai hitelesítést malomkővé varázsolná a nyaka köré” – írja a publicista.
A szerző szerint az első akadály Pence előtt: volt főnöke, aki már nincs jóakarattal korábbi szövetségese iránt. Nemrég Trump a potenciális elnökjelöltekről beszélt egy interjúban, és a felsorolásból tüntetően kihagyta Mike Pence-t.
„Vajon kik lennének Pence tábora? A tősgyökeres Trump rajongók nem fognak sem felejteni, sem megbocsájtani. A konzervatívok elmerenghetnek, hogy hol van most Pence, mikor folyamatosak a kulturális és politikai harcok. A párt utolsó egy-két NeverTrump aktivistája talán értékeli a január 6-ai kiállását, de nem valószínű, hogy megbocsájtják neki azt, hogy vállalta az alelnöki pozíciót Trump mellett” – írja Purple.
A publicista szerint a Trump-korszak egyik érdekes iróniája volt, hogy Pence lett a harsány üzletember alelnöke. Korábban Pence Indiana állam kományzójaként azzal szerzett hírnevet, hogy széleskörű vallásszabadság törvényeket fogadott el, ami a főáramú média bigottnak nyilvánított. A politikus az államában a kedvességéről volt közismert, mivel jó barátságban állt az állama demokrata politikusaival. Mielőtt politikus lett rádiós volt, és műsorát egy újságíró úgy jellemezte, hogy „Rush Limbaugh koffeinmentesen.”
„Pence mindig elkötelezett konzervatív volt, de közben ő egy kedves középnyugati amerikai, akinek stílusa nem is állhatott volna messzebb Trump manhattani vicsorgásától. Azért lett ő az alelnök jelölt, hogy lágyítsa Trumpot, és mert minden más republikánus vagy indult ellene, vagy elítélte az indulásért” – írja Purple.
„Az adminisztráció évei alatt Pence titokzatos módon teljesen távol tudott maradni a kabinet körüli drámáktól, amik teljesen megmérgezték Trump fehér házát. Mikor Trump kinevezte a koronavírus operatív törzs élére a koffeinmentes személyisége újra előkerült, és több hivatalnok dicsérte, amiért konszenzusos megoldást keres, mások lassúsága miatt kritizálták”.
Pence a cikk írója szerint hű maradt a stílusához és személyiségéhez, azonban szerinte, ha a január 6-ai események nem történnek meg akkor sem biztos, hogy ő lett volna a republikánusok fő jelöltje 2024-ben.
Így azonban nehéz politikai helyzetben van a volt alelnök. Purple szerint van rá némi esély – különösen úgy, hogy Trump el van tiltva a Twittertől – hogy esetleg a háta mögött hagyhatja a kapitóliumi eseményeket. Négy év mégiscsak hosszú idő.
„A probléma azonban az, hogy Pence úgy tűnik rossz taktikát alkalmaz. Segíthetnek ugyan a szereplések a kongresszusi republikánusokkal, és a Heritage Alapítvány és tiszteletreméltó munkát végez, de ma már a republikánus jelöltséghez nem a párt elitjén keresztül vezet az út. A cigarettafüsttel teli hátsó szobák kiürültek, a kapuk őrzői visszavonultak. Ma már minden a kultúrharcról szól, be kell szólni a libsiknek Twitteren, látványos törvényekkel kell előrukkolni, amik betiltják a faji kritikai teóriát vagy az oltás útlevelet” – állítja a szerző.
A publicista szerint nehéz elképzelni, hogy Pence is podcastet indítson, vagy Youtube csatornán ossza azt észt.
„Izgalmas menet volt ez a korábbi alelnök számára, de valószínűleg az okozza a bukását, ami korábban a legvonzóbb volt vele kapcsolatban: ez pedig az, hogy túlságosan rendes ember ő a jelenlegi politikai hangulathoz” – zárja Matt Purple.
Fotó: Flickr/Gage Skidmore
