„A palesztinokhoz és az Izrael ellenes szervezetekhez való közeledés, valamint a mély hallgatás Irán térnyerésével kapcsolatban, mind Obama külpolitikáját idézi” – írja Jonathan S. Tobin a JNS oldalán.
Az elmúlt 11 hétben már nyilvánvalóvá vált, hogy az új adminisztráció tagjai elsősorban a belpolitikai csatározással vannak elfoglalva, és vajmi kevés figyelmet fordítanak a külpolitikára. Biden belevetette magát a republikánusok elleni harcba, és hamisan rasszizmussal vádolta meg őket, egy georgiai választási törvény miatt, valamint bemutatott egy infrastruktúra tervezetet, ami inkább szól különböző liberális projektekről, mint a hidak építéséről. Mindezt figyelembe véve nem csoda, ha nincs tér a külpolitikai kérdések számára – kezdi Tobin.
„Az Izrael-pártiak el akarják kerülni a fölösleges csatározásokat Bidennel. Bár néhányan panaszt emeltek Biden több kinevezése ellen, beleértve a korábbi Obama tanácsadókat, és a radikálisokat – összességében azonban a zsidó világ készen állna arra, hogy együttműködjön az elnök csapatával.
Tisztában vannak vele, hogy Obama emberei nem lesznek olyan barátságosak az ügyükkel kapcsolatban, mint amilyen Trump kabinetje volt, de úgy gondolják jobb eredményt érhetnek el akkor, ha együttműködnek, mintha nyíltan ellenségesek” – írja a publicista.
Tobin szerint 2020-ban a demokrata felhozatalból még mindig Biden tűnt a leginkább Izrael pártinak, a múltja miatt pedig volt esély arra, hogy legalább szövetségesként fog Izraelre tekinteni. Ráadásul a szerző szerint Izrael belpolitikai válsága miatt olyan, mintha várakozó pályára lenne állítva a két ország kapcsolata. Ebben a hangulatban nem csoda, ha a zsidóság szeretett volna jóhiszeműen állni Bidenhez. Azonban Tobin leírása szerint az elmúlt két hónapban több olyan lépést tett az új adminisztráció Iránnal és a palesztinokkal kapcsolatban, amely kétségeket vet fel az elnök ítélőképességével és szándékaival kapcsolatban.
„Ami a palesztinokat illeti, lehetett arra számítani, hogy Biden kihátrál több történelmi, Izrael-barát Trump döntés mögül. Biden lerázta azt a kérést, hogy helyezzék vissza a nagykövetséget Jeruzsálemből Tel-Avivba, ami szembe menne az amerikai törvényekkel, és csak fölöslegesen elvonná a figyelemét a belpolitikai kérdésekről. Azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az a szoros kapcsolat, ami Izrael és az Egyesült Államok között létrejött, az január 20-át követően véget ér”- írja Tobin.
A szerző több olyan lépést sorol fel, amely jelzi, hogy paradigmaváltás történt.
„A legkisebb baj, hogy a Külügyminisztérium újra megszállt területnek nyilvánította Júdeát és Szamáriát. Ez életben fogja tartani a palesztinok hiú reményét arra, hogy a zsidó állam majd feldarabolja a zsidó haza szívében található területet, amit az izraeli szavazók többsége nem hogy nem támogat, hanem őrültségnek tart. Ez a lépés úgy próbál tenni, mintha a teoretikus két állami megoldásnak lenne bármi esélye, miközben a palesztinok újra és újra bebizonyították, hogy eszük ágába sincs ezt a tervet elfogadni”
– írja Tobin.
A publicista szerint hasonló a helyzet Tony Blinken üzenetével azzal kapcsolatban, aki azt kérte Gabi Askenázitól, hogy a palesztinok és az izraeliek egyenlően legyenek kezelve. A külügyminiszter úgy tett, mintha ez Izraelen múlna. A szerző szerint az ilyen kérések csak idegesítik az izraelieket, hiszen a palesztinok azok, akik már lassan egy évszázada háborúznak a cionizmus ellen.
„Aggasztó fejlemény, hogy úgy tűnik Biden kész arra, hogy figyelmen kívül hagyja a Taylor Force törvényt, amit a Kongresszus megszavazott és Trump 2018-ban alá is írt. A törvény tiltja, hogy az Egyesült Államok segélyt juttasson el a Palesztin Hatóságnak, amíg a szervezet nem fejezi be a terroristák pénzelését és a vérdíj intézményét, amit a halott izraeliek után fizetnek”
– írja Jonathan S. Tobin.
Az adminisztráció már bejelentett egy 15 milliós koronavírus segélyt, és további 75 millió dollárt gazdasági támogatás címén adnak a „bizalom és jóakarat” visszaszerzése nevébe. Ez utóbbit az adminisztráció gyakorlatilag eltitkolta a nyilvánosság elől.
„Blinken állítólag lehetőséget akar adni a Palesztin Hatóságnak, hogy bizonyítson, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az elmúlt 27 évben már nyilvánvalóvá tették, hogy nem lehet bennük megbízni. Abbász pártjában található tolvajoknak és bűnözőknek átnyújtani az amerikai adófizetők pénzét nyilvánvalóan törvényszegés, hiszen explicite terroristákat támogatnak”
– írja a szerző, aki szerint az amerikai média szimplán ignorálja azt, ami történik.
„Szintén aggodalomra ad okot, ahogy Blinken külügye közömbösen, vagy szinte ellenségesen kezd Izrael felé viszonyulni a nemzetközi szervezeteket illetően, amelyek teljesen nyíltan antiszemitán támadják a zsidó államot. Biden újra pénzeli az UNRWA az ENSZ palesztin menekültügyi szervezetét, amely nem csak abban segédkezett, hogy az 1948-as arab menekültek és leszármazottaik földönfutókká lettek, hanem abban is elkötelezett, hogy háborút folytasson Izrael ellen. Az új adminisztráció nem csak újra csatlakozott az ENSZ Emberjogi Tanácsához, amit Trump teljes joggal bojkottált, hanem keblére ölelte a mérgező szervezet Durban Konferenciáját, amely mindig nyíltan antiszemita volt” – írja Tobin.
A szerző szerint a legrosszabb jeleket Iránnal kapcsolatban küldte az új adminisztráció.
„Lehetett tudni, hogy Biden felakarja éleszteni Obama veszélyesen gyenge iráni atomalkuját, bár ő és Blinken is jelezték, hogy mindenképpen meg kellene erősíteni a megegyezést.
Biden Iránhoz való hozzáállása pont olyan, mint Obama borzalmas tárgyalási stratégiája volt. Irán nem hajlandó még az eredeti alkuban foglaltakat sem véghezvinni, és Biden és Blinken úgy tűnik készek már most engedményeket tenni csak azért, hogy visszacsalogassák az irániakat a tárgyalóasztalhoz”
– írja a publicista.
Tobin szerint ijesztő, hogy mennyire közömbösen reagált az Egyesült Államok arra, hogy Kína és Irán olyan megegyezést kötött, amely segítségével Irán kitudja kerülni az amerikai szankciókat.
„Az Egyesült Államoknak hatalma van arra, hogy rávegye Kínát: ne akarjon Irántól olajat venni, ne fektessen be az Iszlám Köztársaságba, ne kössön vele katonai szövetséget. Bidennek annyit kellene tennie, hogy közli a kínaiakkal, vagy Amerikával üzletelnek vagy Iránnal. De már lassan két hét telt el a bejelentés óta, és Washington megelégedett azzal, hogy semmitmondó kijelentéseket tegyen az országok jó kapcsolatairól” – írja a szerző.
Jonathan S. Tobin azt a következtetést vonja le mindebből, hogy Biden nem fogja megállítani Irán nukleáris ambícióit. Valószínűleg a külügyi adminisztráció tagjai nem is tartanak attól, hogy ez bekövetkezhet.
„Mindez azt jelenti, hogy nincs korán elkezdeni felszólalni, hangosan és mérgesen ezekkel a lépésekkel és különösen az iráni-kínai megegyezéssel kapcsolatban. Érthető, ha a zsidó közösség késedelmes a haragra, és gondosan kiválasztja, hogy milyen harcot érdemes felvállani az új adminisztrációval. Azt viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy alvajárva botladoznak végig Biden első évében és mire felébrednek azon veszik észre magukat, hogy a baj már megtörtént és túl késő van tenni ellene” – zárja Tobin.
Fotó: MTI/AP/Tara Todras-Whitehill
