Öngyilkosság, nem kivégzés

A Neokohn főszerkesztője

 

Szerzőnknek ezen írása válasz Novák Attila, a Szombat c. lapban megjelent „Kivégzés – élőben közvetítve” c. publicisztikájára, amely Megyeri A. Jonatánra név nélkül utalt. Az írást a szerző elküldte a Szombatnak is, azt azonban a lap nem kívánta közölni. 

„Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.” (Példabeszédek 1:19)

Kétségtelenül nincs irigylésre méltó helyzetben a Mazsihisz elnöke. Azonban csak az nevezheti a Heisler András vezetése elleni támadássorozatot oktalannak, otrombának vagy egyenesen kivégzésnek, aki nem kísérte figyelemmel a Mazsihisz elnökének pályafutását, mely sokkal inkább a lassú öngyilkossághoz hasonlítható.

Heisler András minden erejével igyekezett közszereplővé válni és a politikai színtérre pozícionálni önmagát, így aligha meglepő, hogy politikai oldalról is kap olykor egy-két gyomrost. A Mazsihisz elnökének politikai megnyilvánulásai számos alkalommal mutattak messze túl a zsidó érdekképviseleten, sokszor éppen a zsidóság érdekeivel ellentétes eredményt kiváltva egy-egy kijelentés után.

Heisler elnöki programja végtelenül egyszerű volt, és valahogy úgy foglalható össze:

„válasszatok meg, mert csak én tudom megvédeni a hazai zsidóságot a jobboldali kormány támadásaitól és a chabád térnyerésétől.”

Programnak meglehetősen karcsú, de jó ideig működött. Heisler a kettős beszéd régi trükkjét alkalmazva mást kommunikált közgyűlése tagjainak, és mást a kormány és a nyilvánosság felé.

Persze akadtak olyan esetek, mint a holokauszt 70. emlékévekor kihirdetett bojkott, mikor protestálásból elutasította a kormány által kínált támogatást, majd miután közösségi összefogásból annak mindössze huszadát volt képes előteremteni, mégis nyújtotta a markát az állami százmilliók után. Mégis alapvetően elmondható, hogy sikerrel tudta elválasztani a sajtóba kikerülő információt a Síp utcai székház falain belül maradó propagandától.

A Mazsihisz örül, hogy elbukott az antiszemita borsodi jelölt

A szervezet megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy Bíró László „a választók bölcsességének köszönhetően” nem jutott be a parlamentbe.

A nyíltan antiszemita Bíró László elleni nem-fellépés már a sokadik elem volt abban a sorban, mellyel Heisler nem rejtette véka alá pártosságát. Az antiszemitizmus elítélésének kettős mércéjére volt szomorú példa a 2019-ben, Karácsony Gergely Gyöngyösi Márton szellemiségét idéző kijelentésére tett gyors megbocsátás is. Meglehet persze, hogy pont a főpolgármester szerencsi látogatásán Bírónak kiosztott „kósersági pecsét” volt az, mely a Mazsihisz elnökének szemében elhatárolódásra alig tette érdemessé az ellenzéki összefogás antiszemita képviselőjét.

Bár az is igaz, hogy a Jobbik látszat-tesuváját évekkel korábban azzal is legitimizálta a Mazsihisz, hogy egyik vallási vezetője örömmel adott interjút a párt Alfahír nevű portáljának.

Nem meglepő tehát a miniszterelnök értetlensége, hogy egyházi vezető ugyan miért nem veti latba súlyát egyháza szempontjából égetően fontos politikai kérdésekben, miközben ennél lényegesen kevésbé fajsúlyos ügyek, például gyakorlati veszéllyel nem járó állami kitüntetések esetén nem sajnálja a tintát a nyomtatóból.

Novák Attila szerint a Mazsihisz elnöke jogosan véli támadásnak azt is, hogy az EMIH egyik oszlopos tagja, jómagam, lemondásra szólítottam fel. Ugyan „jóleső vigyorról és kárörömről” szó sincsen, annál is inkább, mert legkevésbé sem Heisler András személye, sokkal inkább

vezetésének eredménye és tanácsadóinak motivációja ellen emeltem az elmúlt másfél évben, ugyanakkor valóban időszerűnek tartom, hogy a kettős beszéd és az ellenséggyártás ténye immár mindenki számára nyilvánvalóvá vált.

Az Orbán-kormány sokszor Heisler által is bírált Soros-kampánya elbújhat a Mazsihisz elnökének chabáddal való riogatása mögött. Heisler narratíváját erősítendő, miszerint a chabád mozgalmat képviselő EMIH a hazai zsidóság kisajátítására törekszik, attól sem riadt vissza, hogy a European Jewish Congress egyik határozatát meghamisítva a nemzetközi szervezet iránymutatásával összhangban lévőnek tüntesse fel céljait.

Ilyen és ehhez hasonló eszközök nyújtották az elnök legitimitását, azonban az ellenségkép-gyártás csak ideig-óráig tudja elterelni a figyelmet a máshol semmilyen kézzelfogható eredményt nem produkáló vezetésről.

Novák Attila emlékezete kihagy, ha azt gondolja, hogy a hitközségek közti egészséges rivalizálás az EMIH kezdeményezésére vált testvérháborúvá.

Miközben Heisler évek óta a chabád „gyökértelenségével” és „kapzsiságával” riogat, a kesztyűt az EMIH vezetője csak a legutóbbi időkben vette fel.

Jómagam ugyan évek óta igyekszem felhívni a figyelmet a Mazsihisz vezetőjének gyűlöletkampányára, de ezek a felhívások is csak a legszélsőségesebb eseteket ismertették a nagyérdeművel, közel sem az összeset.

Egy dologban bizonyosan egyetértek Novák Attilával: protestálni kell, mert „a hallgatás nem megfelelő”. Még most sem késő a Heisler András elnöksége okozta kár miatt protestálni, bár már hét éve kellett volna.

A baloldal és a Jobbik szövetségének ellentmondásairól cikkezik a JTA

Már a nemzetközi zsidó sajtó is a Bíró László-üggyel, illetve a Mazsihisz felemás reakciójával foglalkozik.