Az ellenzék által meghirdetett országos sztrájk elmaradt, szerdára virradóra pedig már jóval kevesebben mentek ki tüntetni tiltakozásul az elcsalt elnökválasztás ellen Fehéroroszországban, miután az ellenzék arcának számító elnökjelölt tisztázatlan körülmények között elhagyta az országot.
Lukasenko nem akar Janukovics lenni — így summázták egyes elemzők a hétvégén elemi erővel kitört fehérorosz ellenzéki megmozdulásokat, illetve a hatalom reakcióját arra utalva, hogy a volt ukrán elnök 2014-ben az Euromajdan-tüntetések hatására Oroszországba menekült.
Aljakszandr Lukasenko veterán fehérorosz elnök azonban már a vasárnapi elnökválasztás előtt jó előre igyekezett egyértelművé tenni, hogy ki az úr a házban (hazában), és hogy 26 éve tartó uralmáról egykönnyen nem mond le.
A 65 éves egykori téeszelnök, akit csak bátyka (apuka) néven emlegetnek Fehéroroszországban, szemmel láthatóan ideges volt, és erre nyilvánvalóan jó oka volt: talán most először találta szembe magát igazán esélyes kihívókkal, akiket sorra eltett az útból.
„Három potenciálisan veszélyes elnökjelölt volt a verseny kezdetén”
— mondta a Neokohnnak Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője.
„Viktar Babarika, aki a legnagyobb belorusz banknak a vezetője volt húsz éven keresztül. Ő jelenleg börtönben van adóelkerülés vádjával nyomoznak ellene.”
Mint a szakértő emlékeztetett: a második jelölt Valerij Cepkalo egykori diplomata volt, aki technológiai-gazdasági vonalon építette fel a programját és annak ellenére, hogy valamikor diplomata volt, korábban nem vett részt a politikai életben, ezért ő is kívülről jövő jelöltnek volt mondható, de őt is kizárták.
A harmadik esélyes induló pedig egy rendkívül népszerű belorusz blogger volt, akinek több milliós nézettséget produkáltak a videói.
„Nagyon egyszerű képlettel készítette őket. Beutazta a belorusz kisvárosokat, és ott interjúkat készített az egyszerű helyi emberekkel. Arról szóltak a videók, hogy milyen rosszul élnek ezek az emberek, a hatalom pedig mennyire nem teszi a dolgát, mennyire korrupt. Egy év alatt emelkedett ki a semmiből ezekkel a videókkal. Őt is letartóztatták azonban pont, amikor regisztrálni kellett volna a választáson való induláshoz, börtönben volt”.
— mondta a szakértő.
Ekkor jött az ötlet: regisztráltassa magát a feleség, Szvjatlana Cihanouszkaja.
„Őt hagyták indulni, mert Lukasenkónak fenn kell tartani azt a látszatot, hogy demokratikus választásokról van szó. Ha minden jelöltet kizárnak, ez a látszat nem lett volna fenntartható. Másrészt pedig egy nőtől az elnök kevésbé tartott, mint a másik két jelölttől”
— magyarázta Bendarzsevszkij Anton a Neokohnnak.
Lukasenko elszámította magát. A Szabadság Rádiónak nyilatkozó szakértők, illetve újságírók számításai szerint Cihanouszkaja az egyértelmű győztese a voksolásnak. Az adataik szerint voltak olyan körzetek, ahol a szavazatok többszörösét szerezte meg, mint Lukasenko. A moszkvai fehérorosz nagykövetségen például az exit pollok szerint az ellenzéki indulóra a szavazók 89 százaléka voksolt, Luasenkóra hat, ám a hivatalos eredmények ennek éppen a fordítottját hozták ki.
A fehérorosz emberek már vasárnap este az utcára vonultak és nemcsak a fővárosban, Minszkben, hanem az ország több településén.
A karhatalom nagy erőkkel vonult ki, de jobbára csak Minszkben lépett fel brutálisan a békés tüntetőkkel szemben, akik pedig kínosan ügyeltek arra, hogy ne legyenek agresszívak.
A demonstrálók kitartására jellemző, hogy amikor a speciális alakulatok vasárnap éjjel lerombolták az általuk emelt barikádokat, akkor néhány óra múlva visszatértek, és újra felépítették őket. Az összecsapásokban több ember meghalt, a hatóságok több ezer ellenzékit vettek őrizetbe, sokakat véresre vertek.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a fehérorosz rendőrség alighanem Európában a legerősebb. Megfigyelők állítják, hogy jobban ki vannak képezve, mint például a francia rendőrök.
Mint Bendarzsevszkij a Neokohnnak elmondta:
a fehérorosz rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szervek és a katonaság „nagyon jól vannak tartva. A lakosság többi részéhez képest egészen magas béreket, szolgálati lakásokat kapnak. Lukasenko nagyon ügyel arra, hogy akik védik őt és a politikai elitet, elégedettek legyenek.”
A szakember éppen ebben látja a nagy különbséget az arab tavaszhoz és Ukrajnához képest.
„Egyiptomban, illetve Líbiában például pont katonaságnak volt elege a rendszerből és ők elég hamar átálltak a tüntetők oldalára. Emiatt lehetett sikeres az ellenállás.”
— vélekedik a szakértő, aki ezért nem jósol túl nagy jövőt a fehérorosz ellenzéki megmozdulásoknak.
„Fehéroroszországban nem látok jelenleg lehetőséget arra, hogy a karhatalom otthagyja Lukasenkót és átálljon az emberekhez. Ezért hiába vonulnak nagy tömegek az utcákra, elég nagy számú katona, speciális alakulatos tud ellenállni ennek a polgári aktivizmusnak. Néhány nap, vagy néhány hét után fokozatosan el fog sorvadni az ellenállás”
— mondta Bendarzsevszkij, aki szerint Lukasenko nem fogja otthagyni az országot, nem fogja kiengedni a hatalmat a kezéből.
„Alapvetően sem a Nyugat, sem Oroszország nem érdekelt abban, hogy őt leváltsák”
— mondta Bendarzsevszkij, aki szerint Moszkva azért nem érdekelt abban, hogy változás legyen, mert sokkal jobban fél attól, hogy mi jöhet Lukasenko után.
„Mi van, ha az ukrán forgatókönyv játszódik le, és teljesen elveszítik a befolyásukat Fehéroroszország fölött? Ettől az EU is fél, csak ők az ellenkező előjellel: mi van, ha egy sokkal inkább oroszbarát politikus kerül hatalomra Lukasenko után?”
— mondta az elemző, aki szerint az uniós döntéshozók komolyan félnek attól, hogy egy másik politikai vonal, egy gyengébb kezű politikus nem tud ellenállni az orosz nyomásnak, és Fehéroroszország teljesen beleintegrálódik Oroszországba.
Más szakértők pedig azt zárják ki, hogy Moszkva — Ukrajnához hasonlóan — beavatkozzon Fehéroroszországban. Az orosz közvélemény ugyanis erősen ellenezne egy ilyen lépést (az ukrajnai beavatkozás nagy támogatottságot élvezett), és Putyin orosz elnök általában tekintetbe veszi a közhangulatot.
Az azonban mindenképp fontos fejlemény Fehéroroszországban, hogy az ellenzék alulról szervezte meg magát, igyekezvén felhasználni a modern technológiai vívmányokat, a (sokszor államilag blokkolt) internetet, az alternatív médiumokat. A tüntetések az egész országra kiterjedtek, vagyis Lukasenko az eddigi legnagyobb ellenállással találta magát szembe elsősorban amiatt, ahogy a koronavírus-járványt kezelte. (Mint emlékezetes: eleinte nem volt hajlandó elismerni, hogy egyáltalán létezik a koronavírus, később pedig azt mondta: vodkával, szaunával és traktorozással lehet szembeszállni a kórokozóval).
Ahogy egy elemző írta:
a fehéroroszok végre megérezték, milyen polgárnak, és nem alattvalónak lenni, végre kezd felnőni a politikai nemzet, ami óriási dolog a posztszovjet országban, ahol sokan a mai napig a még a szovjet érában a paternalista hatalom által elvárt passzivitásba süllyednek.
Moszkvát pedig aggodalommal töltheti el, hogy nyilvánvalóan nem külföldi ügynökök által szítva, hanem alulról szerveződve jött létre az ellenállás.
Az viszont kétséges, hogy a következő években ennek élvezhetik a fehéroroszok a gyümölcseit. Mint egy megfigyelő mondta:
Lukasenko a kemény karhatalmi fellépést a jövőre nézvést rendelte el, hogy mindenki megértse az országban: milyen reakcióra számíthat, ha veszélyeztetni akarná a veterán elnök hatalmát.
Józan emberi számítások szerint ezért Fehéroroszországban még jó ideig marad a cenzúra, az emberek magán kommunikációjának kontrollja, összességében a világ egyik legerősebb elnyomása, illetve a rendőrállam Európa utolsó diktátorának a vezénylete alatt.
