A másfél év belpolitikai patthelyzet után megalakult vészhelyzeti egységkormány kizárólagos feladata a kritikus egészségügyi és gazdasági helyzet megoldása valamint a szuverenitás kiterjesztése lett volna. A költségeiben és nagyságában is egyaránt túlméretezett megakoalíció rövid életének valamint a Likudon belül zajló hatalmi harcoknak úgy tűnik, az úgynevezett kétéves költségvetés miatt kialakult válság fog véget vetni.
Az egységkormány megalakulása óta a megegyezés alapjául szolgáló miniszterelnöki rotációnak, a pozíció jövő novembertől esedékes jelöltjén, Beni Ganzon (Kék-Fehér) és a haredi pártokon kívül sem a média, legkevésbé a miniszterelnök nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
A Netanjahu-Ganz féle rotációs egyezményt azonban nem olyan egyszerű következmények nélkül felrúgni, egyetlen záradékot kivéve.
Az eddig alig száz napot megért nagykoalíció automatikus felbomlását jelenti, amennyiben a szerződésben foglalt kétéves költségvetés nem kerül elfogadásra augusztus 25-ig.
Ilymódon a Knesszet önmagát oszlatja fel és a jelenlegi miniszterelnök megtarthatja ügyvivő pozícióját az új kormány beiktatásáig. Ezenkívül, a koalíciós megállapodás bármilyen megszegése esetén Beni Ganz lenne az ügyvezető miniszterelnök az új választásokig.
Benjamin Netanjahu a média támadásait hárítva, visszautasította az új választásokra vonatkozó spekulációkat, de az egységkormány megállapodásban foglalt kétéves költségvetést sem áll szándékában megszavazni, helyette egy alig két hónapos büdzsét és majd jövő márciusban egy újabb rövidtávú költségvetést akar elsősorban a kabinettel elfogadtatni.
Beni Ganz viszont ragaszkodik a megállapodásban foglaltakhoz, vagyis a kétéves tervhez és amennyiben Netanjahu a végsőkig kitart a szűk költségvetés mellett, novemberben új választások lehetnek. Ofir Akunisz regionális ügyekért felelős miniszter (Likud) szerint erre nem lesz szükség, ugyanis a legvégső esetben a miniszterelnök készen áll egy új (szűkített többségű) kormány megalakítására, Ganz nélkül. A szűk kormányról szóló, egyébként a Likud részéről meg nem erősített hírek ellenére, egyelőre semmi jele annak, hogy alig három héttel a kritikus határidő előtt volna rá igény az ellenzék soraiban ülő korábban Likud szövetséges Jamina illetve a Ganzhoz lojális koalíció képviselői részéről.
A közvélemény-kutatások szerint új választások esetén nem sok különbség várható a korábbi három eredményeihez képest.
A várakozásoknak megfelelően az Orly-Levi Abekaszisz vezette Geser, a kétszemélyes Derech Eretz és a Munkapárt sem jutna be a parlamentbe, amennyiben egyedül indulna a választásokon.
Az elmúlt hónapok legnagyobb jobboldali vesztese a nemzeti-vallásos Zsidó Otthon. Az elmúlt másfél év alatt a párt karizmatikus vezető és a választók számára értékelhető program nélkül nyilvánvalóan csak a túlélésért küzdött. A tavaly áprilisban kezdődő választási maraton folyamán először a párt vezetője, Naftali Bennett és hosszú ideje társpolitikusa Ajelet Saked lépett ki és alapított új pártot (Jamina). A Zsidó Otthon élére kerülő Rafi Peretz különböző szövetségeket kötve próbált túllépni a válságos időszakon, de sem a szélsőjobboldali Otzma Jehudittal kötött összefogás, sem a Saked vezette jobboldali közös lista nem jelentett megoldást.
Az utolsó körben végül Bezalel Szmotrics és Rafi Peretz mindent maga mögött hagyva átigazolt a Jaminához, majd Peretz önmagát is felülmúlva a kormányalakítás utolsó órájában cserbenhagyta a Jaminát is, és átült a Likud soraiba egy miniszteri tárcáért cserébe.
A telepesek érdekeit védő Zsidó Otthon túlélése, és még aktív tagjainak sorsa az ismételten közelgő választások rémképével együtt ismét a nemzeti-vallásos média címlapjára került.
Az egyébként koronavírussal diagnosztizált Rafi Peretz karanténból nyilatkozott a “Kipa” portálnak. A jelenlegi Jeruzsálem-ügyi miniszter visszakozott korábbi döntésétől, és a Jaminától való mostmár hivatalos szakításától mondván, a párt és a nemzeti-vallásos oldal közös érdeke, hogy a Zsidó Otthon és a Bennett-Saked szövetség egy újabb választás kiírása esetén tovább folytatódjon.
Naftali Bennettnek bizonyára nincs ellenére pártja szavazóbázisának növelése akár a bajban neki hátat fordító Rafi Peretz árán sem, ugyanakkor állítólag tárgyalásokat folytatott Jifat-Sasa Bitonnal (Likud-Kulanu) is, akit a koronabizottság éléről a miniszterelnökkel ellentétes döntései miatt szólítottak távozásra (a Knesszet még nem szavazott az ügyben).
Népszerűsége csúcsán,
Naftali Bennett a hirtelen megugró fertőzések és az elmúlt hónapok során kialakult gazdasági válság, valamint az elmaradt szuverenitás kiterjesztése okán a Knesszet egyik legnépszerűbb politikusává vált.
Az ellenzék soraiban ülve ideje és szorgalma bőven van arra, hogy személyesen találkozzon a nép fiaival és lányaival, hogy személyesen mérje fel a koronavírus-válság és a cikk-cakk lezárások, valamint rendelkezések nyomán keletkező ellentmondásokat és anyagi károkat. Bennett a hétköznapi életből vett tapasztalatait naponta a közösségi média oldalain teszi mindenki számára elérhetővé, részletesen kidolgozott válságmegoldó egészségügyi és gazdasági programjaival egyetemben.
Az csak hab a tortán, hogy négy hónap üresjárat után Roni Gamzu professzor járvány-felelőssé kinevezése szintén Bennett politikai sikereit növelte. A Jamina vezetője üdvözölte Gamzu kinevezését, és amikor a professzor közzétette vázlatos programját, Bennett a nyilvánosság elé tárta négy hónappal ezelőtti, szóról szóra azonos projektjét, amelyet anno a miniszterelnök visszautasított.
A felmérések szerint a Jamina a jelenlegi megmaradt 5 mandátumához képest akár magabiztos 12-16 parlamenti székre számíthatna, amennyiben most lennének a választások. Bennett a közösségi összefogás mellett egymás szeretetére valamint az értelmetlen lezárások eltörlésére, és a gazdaság észszerű újraindítására szólította fel a kormányt. Nyíltan nem támogatja az országot újabb gazdasági csődbe taszító választásokát, átvitt értelemben azonban azzal bíztatja híveit, hogy majd “együtt megoldjuk”. A felmérések szerint
az ország vezetésére alkalmas miniszterelnök-jelöltek között az izraeliek egyre inkább Bennett és az ellenzék vezetője, Jair Lapid között választanának,
igaz a többség (33%), csalódva a politikusokban egyáltalán nem lát megfelelő jelöltet a bajok orvoslására.
A Jamina közben a Knesszetben is többször keresztbe tett a koalíciónak. Legutóbb Bezalel Szmotrics indított kampányt a rendőrség ellen, az ultraortodox tüntetőkkel szemben túlzott rendőri erőszak miatt külön bizottság megalakítását sürgetve. Legújabban pedig Ajelet Saked pártja nevében a Legfelsőbb Bíróság korlátozására irányuló törvényjavaslatot nyújtott be, szerinte ilymódon “adva esélyt a bírói kalózkodás megállítására.”
Saked a szombat kimenetele után hozta nyilvánosságra a törvényjavaslat beterjesztését, majd Miki Zohár, a kormányzó Likud-koalíció elnöke kijelentette, hogy minden követ meg fog mozgatni a törvényjavaslat miniszterelnöki támogatása érdekében, és
a koalíción belüli új koalíciót fog létrehozni.
Likud képviselők azonban nem jelentek meg a szerdai szavazáson, így a javaslat már az első olvasaton megbukott. Saked azt nyilatkozta, hogy a Likud elfelejtette, “milyen az ellenzék soraiban ülni”, de jelenleg a volt igazságügyi miniszter az ellenzéken belül sem számíthat támogatásra. A Jiszráel Beitenu vezetője,
Avigdor Liberman kizárta a törvény megszavazását, ahogyan az ellenzék vezetője, Jáir Lapid (Jes Atid-Telem) sem tett szívességet a Jaminának.
A kormány részéről Ganz eleve elutasította a Legfelsőbb Bíróság tevékenységét korlátozó törvény megszavazását. A Jamina korábbi szövetségesei az ultraortodox pártok (Sász és Jahadut Hatora) közös nyilatkozatban határolódtak el a szerintük ellentmondásos jogszabály megszavazásától, mivel az destabilizálhatja az egységkormányt, és veszélyeztetheti a koronavírus járvány elleni küzdelmet, valamint a költségvetés elfogadására irányuló erőfeszítéseket, mondván “elkötelezettek a koalíció integritásának és az ismételt választások megakadályozásának irányában”.
Az ingatag koalíció megszilárdítása úgy tűnik, kizárólag a háredi pártok támogatásán áll vagy bukik.
A legrosszabb forgatókönyv elkerülésére a héber médiában megjelent találgatások szerint egy szűkített többségű Netanjahu-kormány (61 mandátum) megalakítása Ganz koalíciójának szétszedésén, vagy a Jamina bevonásán áll vagy bukik.
A Ganz koalíciós partnerének számító Cvi Hauser és Joáv Hendel (Derech Eretz) nyilatkozatban tették világossá, hogy nem áll szándékukban megszegni a koalíciós megállapodást, elutasítva egy szűkített többségű Netanjahu-kormányt.
Összességében annak a lehetősége, hogy a Kék-Fehér koalícióból akár Amir Peretz vagy Itzik Smuli (Munkapárt) esetleg a Ganzhoz lojális 14 képviselő közül legalább öten átálljanak vagy Naftali Bennett csekély 5 mandátumával lemondjon az eddig kemény munkával szerzett sikereiről, legfeljebb nézőpont kérdése, de nem valószínű.
