Ciszjordánia, a Golán-fennsíkhoz hasonlóan, stratégiai fontosságú Izrael békéjét és biztonságát illetően. Ugyanis a Jordán-völgy természetes barikádot jelent egy esetleges keletről való szárazföldi benyomulás esetén. Néhány pontban a nagy vihart kavart izraeli tervekről.
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő bejelentette, hogy kormánya július elejére készen áll kiterjeszteni az izraeli jogot azon júdeai és szamáriai területekre, melyeket a Trump-kormányzat közel-keleti rendezésről szóló terve említ. Az amerikai elnök veje és főtanácsadója, Jared Kushner által két lépésben prezentált terv a „Deal of the Century” nevet kapta és nagy vonalakban az következő lépésekből áll:
- Izrael kiterjesztheti jogát a Jordán-völgyére és más ciszjordániai területekre, melyek stratégiai fontossággal bírnak illetve nagyszámú zsidó által lakottak,
- Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa,
- elviekben létrejöhet egy palesztin állam, miután a palesztinok teljes mértékig megválnak fegyvereiktől.
A palesztinok egy összesen 50 milliárd (!) dolláros pénzügyi segélyt kapnak egy tízéves periódus alatt. Ebből 28 milliárdot a palesztin területeken (Gáza és a ciszjordániai területek megmaradt része) költenek el, a többit Jordánia, Egyiptom és Libanon között osztják fel.
A Trump-féle terv elviekben az Izrael és a palesztinok közti konfliktust hivatott megszüntetni, a palesztinoknak megígérve egy későbbi állam lehetőségét és életszínvonaluk jelentős emelését.
A Trump-kormányzat már a terv ismertetése előtt kijelentette, hogy olyan javaslatot tesz az asztalra, mely szakít a korábbi tabukkal és a realitást veszi figyelembe.
Ezek közé tartozik Jeruzsálem elismerése és annak kinyilvánítása, hogy a Ciszjordániában meglévő zsidó telepek legálisak a nemzetközi törvények szerint. Maga Kushner a tervet, különös tekintettel annak pénzügyi vonatkozására, a második világháborút követő Marshall-tervhez hasonlította, nem véletlenül.
Kushner szavaival: „A palesztin vezetésnek fel kell tennie magának a kérdést: akarnak államot? Akarnak egy jobb életet? Ha igen, akkor ennek feltételei meg vannak teremtve, igen tiszteletreméltó módon. Ha nem, úgy elszalasztanak ismét egy lehetőséget, ahogy ezt tették eddig minden alkalommal.”
1. A „Deal of the Century” nem béketerv
Nem véletlenül kapta a Trump-féle javaslat a „deal”, azaz alku címet, hiszen nem béketervről van szó. Izrael ugyanis hivatalosan nem áll háborúban a palesztinokkal, hiszen nekik nincs államuk. Az alku sokkal megfelelőbb szó, hiszen a javaslat ajánlatot tesz a palesztinoknak az államiság és a jólét irányába.
2. Ciszjordánia jelenleg jogilag uratlan föld
Egyike azon kevés földterületeknek (nagyjából egyébként Pest megye méretű), melynek nincs tulajdonosa, azaz uratlan. Az Oszmán Birodalom első világháború utáni felbomlását követően a terület angol felügyelet (mandátum) alá került. Az ENSZ 1947-es döntésében, melyben egy zsidó és egy arab állam létrehozásáról határoztak, a zsidó állam megvalósult, az arabok azonban hallani sem akartak olyan saját államról, mely nem egész „Palesztinát” foglalja magába, így ők nem alakítottak államot.
Az izraeli függetlenségi háborúban, melyet a zsidó állam öt arab ország ellen vívott, miután 1948 májusában kikiáltotta függetlenségét, Jordánia foglalta el a területet, mely, mint említettem, az idáig uratlan volt. A jordániaiakat (akik egyébként saját államukat Izraelhez hasonlóan a nemzetközi közösségtől, pontosabban a vezető hatalmaktól kapták 1920-ban) Izrael az 1967-es hatnapos honvédő háborúban zavarta haza és foglalta el Ciszjordániát. Mivel azonban hivatalosan nem csatolta magához, az továbbra is uralatlan terület maradt.
3. A zsidó telepek Ciszjordániában nem ütköznek nemzetközi jogba
Csakúgy nem, mint az arab városok. Hiszen uratlan területen bárki letelepedhet. Ezt a realitást ismerte el a Trump-kormány, és ennek a realitásnak figyelembevételével alkotta meg a jogkiterjesztés elgondolását.
4. A jogkiterjesztés gondolata nem új
Már 1967-ben, rögtön a hatnapos háború után, az akkori megbízott miniszterelnökről, a terv benyújtójáról, Jigál Allonról elnevezett javaslatban felmerült az ötlet. Ennek sok oka van. Legfontosabb ezek közül, hogy Ciszjordánia, a Golán-fennsíkhoz hasonlóan, stratégiai fontosságú Izrael békéjét és biztonságát illetően. Ugyanis a Jordán-völgy természetes barikádot jelent egy esetleges keletről való szárazföldi benyomulás esetén.
Arról nem is beszélve, hogy amennyiben ez a rész nem kerül Izraelhez, úgy a zsidó állam egyes helyeken olyan keskeny (néhány tíz kilométer), hogy egy kósza támadó egy viszonylag primitív rakétával át tud onnan lőni Izraelre, polgári célpontokat is elérve.
5. Miért csak Ciszjordánia 30%-át „annektálja” Izrael?
Ha Ciszjordánia uratlan, és Izraelen kívül senki nem akar/mer ott jogot kiterjeszteni, akkor felmerül a kérdés, vajon miért nem érvényesül ez a teljes ciszjordániai területen? Ennek leginkább két oka van.
Az első, hogy az ott élő arabok izraeli állampolgárságot kellene kapjanak, ami drasztikusan megváltoztatná Izrael demográfiai összetételét, és elveszne annak zsidó nemzetállami karaktere. (Izraelnek jelenleg mintegy 1,9 m arab és 7 m zsidó állampolgára van. Ciszjordániában él további majd 2,8 m arab.)
Arról nem is beszélve, hogy egy választáson ennek beláthatatlan politikai következményei lennének.
A második ok az egyszer potenciálisan létrejövő palesztin állam. Izrael ennek lehetőségét pont a realitások felismerésétől vezérelve tartja fenn. A Ciszjordániában élő arabok Jordániába való költöztetésének lehetősége 1967-ben állt fenn, a mai világpolitikai környezetben ez szinte lehetetlenség volna, annak dacára, hogy Jordánia tulajdonképpen, ha etnikailag nézzük, palesztin ország.
+1: Felújul-e az erőszak a jogkiterjesztés után?
Minden bizonnyal, azonban az is valószínűsíthető, hogy nem lesz akkora balhé, mint attól sokan tartanak. A Trump-féle tervet ugyanis számos arab ország nyíltan vagy hallgatólagosan támogatja, köztük Egyiptom, Bahrein, Marokkó, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok.
Minden felkeléshez pénz és fegyver kell. A palesztinok ügyét korábban két kézzel támogató arab országok nagy része belefáradt a palesztin vezetés folyamatos elégedetlenségébe, és már nem támogatnának egy intifádát. Így, csakúgy, mint Jeruzsálem izraeli fővárosként való elismerése után, valószínűleg ez alkalommal is „csak” moderált zavargásokra kell számítani.
