Nagy vihart kavart a csütörtökön felavatott Vértanúk emlékműve, azon belül is a vörösterrorhoz való hozzáállás zsidó közösségi körökben. Köves Slomót kérdeztük arról, miért vett részt az avatáson, és mit is mondott pontosan a kommunizmusról beszédében.
Mint emlékezetes, csütörtökön újból felavatták az 1919-es vörösterror áldozataira — köztük zsidó áldozatokra — is emlékező szobrot a Vértanúk terén. Mint lapunk is megírta, az avatáson részt vett Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, aki arról beszélt, hogy
„az ezeréves magyar történelem első olyan eseményéről beszélünk, ahol Isten deklaráltan meg lett tagadva. Ez volt az első olyan nemzeti tragédia, melynek közvetlen oka egy olyan Isten nélküli kollektivista eszméből fakadt, amely óhatatlanul vonta maga után az egyéni morális felelősség erózióját, felszámolását.”
Erre reagálva Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbija szólalt fel „a tanácsköztársaságot vezető zsidó származású emberek megalázása” ellen.
Köves Slomó a Neokohn kérdésére elmondta, hogy
„rövid beszédemben a vörös terrort tápláló ideológiáról és nem a terrort kivitelező személyekről szóltam. A kommunitsa diktatúra általános isten-tagadása, vallás-ellenessége (és ezen belül zsidó hitközség ellenessége) nehezen megkérdőjelezhető.”
Mint az EMIH vezető rabbija fogalmazott, „a Horthysta éra propagandája a Tanácsköztársaságot »zsidó terrornak« állította be. Első sorban azért, hogy így teremtsen erkölcsi hivatkozást a saját antiszemita politikájának és felmentést a fehér terror bűneinek. Ezt a narratívát erősíthetjük vagy gyengíthetjük pl. azzal hogy szimbolikusan közösséget vállalunk-e a vörös terror áldozataival. Az is egy választás, hogy nem vállalunk közösséget a vörös terror áldozataival, a tettesek egy részének származására hivatkozva, de ezzel akaratlanul is ráerősítünk az antiszemita narratívára.”
Köves hozzátette: „a magyar társadalom évszázados megosztottsága valószínűleg nem feloldható, de
a zsidó közösségnek elemi érdeke, hogy ennek a politikai szekértábor megosztottságnak a szereposztásából kivonja magát.
Ezt pedig azzal tudja megtenni, hogy ha a megosztottságot szimbolizáló kliséket megtagadja, és az eseményeket nem etnikai hivatkozások, hanem szellemi, filozófiai értelmezés mentén próbálja újrakeretezni.”
