Az amerikai republikánusok választási veresége és az izraeli kormányalakítás körüli bizonytalanság új helyzetet teremtett az Iránnal szembeni fellépésben. Teherán úgy értékeli, hogy ellenfelei meggyengültek, ám az izraeli biztonsági szakértők szerint az iráni nukleáris fenyegetés továbbra is megoldatlan. Donald Trump előtt több lehetőség áll, de egyik sem kínál biztos megoldást: egy újabb katonai csapás regionális háborúhoz vezethet, a diplomáciai tárgyalások pedig könnyen az iráni rezsim megerősödését eredményezhetik.
Az Egyesült Államok november 3-i félidős választásai és az október végi izraeli parlamenti választások jelentősen átrendezték a közel-keleti konfliktus politikai hátterét. A demokraták mindkét kongresszusi házban többséget szereztek, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pedig egyelőre nem tudott új kormányt alakítani. Irán mindeközben úgy értelmezi a fejleményeket, hogy az Egyesült Államok és Izrael politikai mozgástere beszűkült, és a korábbi katonai műveletek komoly belpolitikai árat követeltek ellenfeleitől.
A The Media Line által megszólaltatott izraeli és iráni szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a politikai változások nem oldották meg a konfliktus alapvető okait. Irán továbbra is jelentős rakétaképességekkel rendelkezik, nukleáris programjának kulcsfontosságú elemei pedig ellenőrizhetetlenek.
Donald Trump amerikai elnök előtt így változatlanul ott a döntés: folytassa a katonai nyomásgyakorlást, újabb támadást indítson, vagy diplomáciai megállapodással próbálja lezárni a konfliktust.
A helyzet törékenységét jelzi, hogy az amerikai erők hétfőn korlátozott csapásokat hajtottak végre az iráni Kesm-szigeten található célpontok ellen. Washington ezeket védekező jellegű műveleteknek nevezte, nem pedig egy újabb átfogó hadjárat kezdetének. Csütörtökön az iráni Forradalmi Gárda arról számolt be, hogy két olajszállító tartályhajó és egy vontatóhajó kigyulladt a Hormuzi-szoros térségében. Az iráni közlés szerint az egyik tartályhajó aknára futott, ezt azonban független források egyelőre nem erősítették meg.
Trump előtt négy lehetőség áll, de egyik sem veszélytelen
Raz Zimmt, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) Iránnal és a síita tengellyel foglalkozó kutatási programjának igazgatója szerint Washington lényegében négy forgatókönyv közül választhat:
átfogó katonai offenzívát indíthat, fenntarthatja a jelenlegi nyomásgyakorlást, diplomáciai kompromisszumra törekedhet, vagy korlátozott katonai csapással próbálhatja kikényszeríteni az iráni engedményeket.
„Nagyon nehéz megítélni, milyen döntést hoz Trump elnök” – mondta Zimmt a The Media Line-nak. A szakértő szerint egy harmadik, Irán elleni háborús forduló rendkívül komoly kockázatokat hordozna, ugyanakkor a jelenlegi helyzet fenntartása sem garantálja, hogy Teherán hajlandó lesz érdemi engedményekre.
A diplomáciai megoldás lehetőségét tovább nehezíti, hogy Irán legfeljebb korlátozott kompromisszumokra mutatkozhat késznek, miközben Washington ennél lényegesen többet követel.
Zimmt szerint jelenleg úgy tűnik, hogy egy újabb nagyszabású amerikai támadás közvetlen veszélye átmenetileg csökkent, részben az amerikai belpolitikai megfontolások, részben a folytatódó tárgyalások miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a katonai lehetőség lekerült volna a napirendről. Egy korlátozott csapás is kiválthat olyan iráni választ, amely végül a konfliktus kiszélesedéséhez vezet.
Az amerikai választási eredmény tovább bonyolítja Trump helyzetét. A demokraták ugyan megszerezték a képviselőház és a szenátus ellenőrzését, az új kongresszus azonban csak 2027. január 3-án kezdi meg munkáját. Ráadásul a demokrata többség önmagában nem akadályozhatja meg az elnököt abban, hogy katonai műveleteket rendeljen el. A kongresszus a finanszírozáson és a háborús felhatalmazásokon keresztül korlátozhatja az adminisztráció mozgásterét, de az amerikai elnök katonai jogköreinek határai továbbra is vitatottak.
Teherán győzelemként ünnepli a republikánusok vereségét
Az iráni vezetés a republikánusok választási kudarcát saját ellenállási politikájának igazolásaként igyekszik bemutatni. Ebrahim Roshandel volt iráni diplomata szerint a teheráni rezsim azt az üzenetet próbálja közvetíteni saját lakosságának, hogy az Egyesült Államok és Izrael politikailag meggyengült, és a háború költségei már az amerikai választási eredményeken is megmutatkoznak.
Roshandel ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem feltétlenül jelenti az iráni tárgyalási készség növekedését. Teherán továbbra is ragaszkodik korábbi feltételeihez, miközben igyekszik meggyőzni a Perzsa-öböl arab államait arról, hogy biztonságuk érdekében célszerűbb lenne Iránnal megegyezniük, mint kizárólag az amerikai védelemre támaszkodniuk.
Zimmt szerint azonban az iráni vezetés pontosan tudja, hogy a republikánusok veresége nem szüntette meg a katonai fenyegetést. „Trump továbbra is teljes mértékben képes csapást mérni Iránra, és az irániak biztosan nem akarják, hogy ez megtörténjen” – fogalmazott az izraeli szakértő.
Izraelben kormányváltás jöhet, de az iráni fenyegetés megítélése nem változna
Az október 27-i izraeli választások után Benjamin Netanjahu szövetségesei mindössze 53 mandátumot szereztek a 120 tagú Kneszetben, míg a Gadi Eisenkothoz köthető ellenzéki blokk 48 képviselői helyhez jutott. A két arab párt összesen 19 mandátumot szerzett, így egyik politikai tömb sem rendelkezik egyértelmű parlamenti többséggel. Netanjahu egyelőre ügyvezető miniszterelnökként irányítja az országot, miközben folytatódnak az új kormány megalakításáról szóló tárgyalások.
Zimmt szerint azonban még egy esetleges izraeli kormányváltás sem hozna alapvető fordulatot az iráni fenyegetés megítélésében.
Eisenkot ugyan visszafogottabb politikát képviselhetne Netanjahunál, de az iráni nukleáris program jelentette veszélyt illetően nincs érdemi különbség a két politikus között. A szakértő arra is rámutatott, hogy egy Irán elleni újabb nagyszabású katonai műveletről végső soron Washingtonban döntenek, nem Jeruzsálemben.
A két ország kapcsolatát tovább bonyolítja Trump bejelentése, amely szerint 2026 végével megszüntetné az Izraelnek nyújtott, általa évi négymilliárd dollárosnak nevezett katonai támogatást. Egyelőre nem világos, pontosan mely forrásokat érintené a döntés, és miként hajtanák végre, hiszen a jelenlegi, évi 3,8 milliárd dolláros amerikai–izraeli katonai támogatási megállapodás 2028 szeptemberéig érvényes.
Az iráni atomprogram továbbra is a legnagyobb veszély
Az izraeli biztonsági szakértő szerint az Iránnal kapcsolatos legfontosabb kérdés nem az, hogy Teherán milyen gyorsan képes újjáépíteni ballisztikusrakéta-gyártását, hanem az, hogy nukleáris programjának meghatározó elemei továbbra is megmaradtak.
„A legnagyobb probléma jelenleg az, hogy továbbra sincs semmiféle megoldásunk az Irán birtokában lévő nukleáris képességekre” – hangsúlyozta Zimmt.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) a kulcsfontosságú iráni létesítményekhez való hozzáférés elvesztése miatt nem tudja ellenőrizni a korábban felhalmozott dúsítotturán-készlet jelentős részének jelenlegi helyét és összetételét. A szervezet 2025. június 13-i becslése szerint Irán 440,9 kilogramm, akár 60 százalékos tisztaságúra dúsított uránnal rendelkezett. Ez jóval meghaladja a polgári célú atomerőművekben szokásos dúsítási szintet, bár önmagában nem bizonyítja, hogy Irán már nukleáris fegyverrel rendelkezne. A mennyiség ráadásul történeti becslés, nem a jelenlegi készlet igazolt adata.
Az egyik lehetséges katonai célpont a Natanz közelében található, Pickaxe Mountain néven ismert, mélyen a hegy belsejében kialakított föld alatti létesítmény. Ennek tényleges működési állapotáról továbbra is kevés ellenőrizhető információ áll rendelkezésre. Zimmt szerint egy légicsapás legfeljebb késleltethetné a létesítmény használatát, de nem semmisítené meg az iráni nukleáris programhoz szükséges tudást, berendezéseket és nukleáris anyagokat.
A mélyen fekvő alagutak felszámolásához szerinte különleges szárazföldi műveletre lenne szükség, amelynek megvalósítását jelenleg valószínűtlennek tartja.
A szakértő az iráni olajlétesítmények és más létfontosságú ipari célpontok elleni támadásokat is rendkívül kockázatosnak nevezte. Egy ilyen hadjárat tovább súlyosbíthatná az ország gazdasági válságát, akár működésképtelen állapotba sodorhatná Iránt, anélkül hogy a rezsim bukását vagy a kívánt politikai engedményeket eredményezné. „Jelenleg nincsenek jó lehetőségek” – összegezte Zimmt.
Katar közvetíthet, miközben a Hormuzi-szoros továbbra is puskaporos hordó
A katonai fenyegetés mellett a diplomáciai erőfeszítések is folytatódnak. A Reuters értesülése szerint az iráni tárgyalók vasárnap elhagyták Dohát, ahol katari közvetítők segítségével egyeztettek. A tárgyalásokat ismerő egyik tisztviselő szerint már létezik egy megállapodástervezet, és további találkozóra is sor kerülhet, bár végleges egyezség egyelőre nem született.
Teherán a Hormuzi-szoros újbóli megnyitását az amerikai tengeri blokád megszüntetéséhez köti. Az iráni fél egy hét pontból álló rendezési javaslatot terjesztett elő, amelynek végrehajtását saját feltételeinek teljesülése esetén akár két napra is le tudná rövidíteni.
A térségben kialakult helyzet azonban továbbra is súlyos kockázatot jelent a nemzetközi hajózásra és az energiaellátásra, miközben az Öböl menti arab államok attól tartanak, hogy egy újabb háború saját olajlétesítményeiket és területükön működő amerikai támaszpontokat is veszélybe sodorná.
A diplomáciai folyamatokba Oroszország is bekapcsolódott. Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön Moszkvában fogadta Mohszen Rezáit, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárát. A Kreml megerősítette a találkozót, de annak pontos napirendjét nem ismertette.
Az iráni rezsim belső helyzete ugyancsak bizonytalan. Roshandel szerint a súlyos infláció, a gazdasági működési zavarok, az ellenzékiek letartóztatása és a környezeti problémák újabb tiltakozási hullámot válthatnak ki. A volt diplomata akár egy éven belüli rezsimösszeomlást is elképzelhetőnek tart, Zimmt azonban óvatosságra int: az iráni rendszer mély válsága önmagában még nem jelenti azt, hogy a vezetés bukása küszöbön állna. Teherán ráadásul továbbra is támogatja regionális fegyveres szövetségeseit, köztük a jemeni húszikat, valamint az iraki és libanoni milíciákat, amelyek egy újabb konfliktus esetén ismét szerephez juthatnak.
