2001. szeptember 11-én, az ikertornyok elleni példátlan támadás napján döbbent rá a szabad világ jó része arra, hogy van egy jól szervezett harmadik világbeli hálózat, amely alapjaiban akarja elpusztítani a szabadságunkat, jólétünket, életmódunkat. Sokan máig félnek nevén nevezni a terroristák motívumát, az iszlamista ideológiát, sőt: a szabad Nyugat azóta is folyamatosan engedményeket tesz neki.
Kék volt az ég New York felett, és sütött a nap, amikor az American Airlines 11-es járata szeptember 11-én 8:46-kor belerepült Világkereskedelmi Központ északi tornyába – általában így kezdődnek a megemlékezések 9/11-ről, külön hangsúlyozva, hogy mindenki máig pontosan emlékszik rá, hol volt, amikor ez történt.
Legtöbbünket ekkor hívták fel a barátai, hogy most kell bekapcsolni a CNN-t, mert ezt nem hiszed el. Máig alig hiszem el.
Aki elég gyors volt, mint én, egy életre sokkolta magát: élőben láthattuk, ahogy 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata becsapódik a déli toronyba. Majd 9:37-kor a Pentagon épületének szállt az American Airlines 77-es, 10:03-kor pedig a földre zuhant a United Airlines 93-as járata, amelynek célpontja vagy a Fehér Ház, vagy a Capitolium lett volna, csak utasai hősiesen szembeszálltak a gépeltérítőkkel.
25 évre visszanézve egyszerre áll meg az idő és mos össze mindent villámgyorsan:
2977 áldozat plusz több mint ötezer halott a későbbi években, a belélegzett mérgező anyagok miatt; a hős tűzoltók és rendőrök; a tornyokból kétségbeesetten kiugró emberek; a New York-iak elszántsága; Bush és Giuliani, amint profin intézkednek a romokon; a terror elleni teljesen jogos háború Afganisztánban, majd Irakban.
Ugyancsak felejthetetlen: a már akkor kezdődő balos értelmiségi ködösítés, maszatolás, Nyugat-hibáztatás. Ez az, ami a mai napig tart. (Akárcsak a 9/11 miatti dühöm – egyéni szocprobléma.)
Szeptember 11: támadás Amerika, a kapitalizmus és a józan ész ellen
Legyen teljesen világos, hogy mi is történt aznap: a Nyugatot tudatosan romba dönteni akaró iszlamista erőközpont egyik hálózata, az egyébként még létező al-Kaida hadat üzent Amerikának, ezen belül is az üzleti világot, a prosperitást, a kapitalizmust jelképező büszke ikertornyoknak. Fontos tudni, hogy
nem múltbéli hibái és bűnei miatt üzentek hadat Amerikának, hanem a sikerei miatt, szabadsága miatt. Nincs még egy ilyen ország, amelyik az egyéni jogokra és a magántulajdon szentségére alapozva ennyit és így elért volna.
Ezzel együtt a hadüzenet természetesen Izraelnek is szólt – bin Laden a támadás egyik fő okának Izrael amerikai támogatását nevezte -, de magának a nyugati civilizációnak is, a piacaival és szabad gondolataival, zsidó-keresztény hagyományával, női és kisebbségi jogaival, vallásszabadságával. A racionalitás erényével, elsőségével.
Itt messze nem csak arról volt szó tehát, ahogy a kollektív emlékezetben megmaradt, hogy Amerika takarodjon a csapataival Szaúd-Arábiából, meg egyáltalán mindenhonnan. Ez az érv azért hathatott, mert találkozott a progresszív, „antikolonialista” értelmiség permanens Amerika-gyűlöletével,
ezért álhatott elő a sok Susan Sontag és a sok Noam Chomsky azzal, hogy valójában „mi vagyunk az okai”, „az elnyomottak így kénytelenek védekezni”, ha jobban bevonnánk őket a globalizációba, ők is leállnának a terrorral.
Nonszensz. Iszlamisták voltak, tehát ölni akartak. Keresztény és zsidó hitetleneket, bárkit. Hogy félelmet, bizonytalanságot és megosztottságot generáljanak, hogy kétséget ébresszenek a nyugati civilizáció felsőbbrendűségébe vetett hitünkben.
9/11-re gondolva sokaknak „a terror” elleni háború jut eszébe (amit már akkor is az iszlám terror elleni háborúnak kellett volna nevezni), a belbiztonság megszigorítása, a Patriot Act, a meghosszabbodott várakozási idők a reptereken, a soha véget nem érő „mennyi szabadságot áldozunk fel a biztonságunkért” vita – holott
nem autokrata rezsimek akartak minket jobban elnyomni, hanem alkotmányos demokráciák akartak a szabadság védelmén szigorítani. Márpedig a veszély valós, egyre valósabb.
Ideje azonban arra is emlékezni, hogy az ún. progresszív értelmiség már akkor megkezdte máig tartó hosszú menetelését az értékek relativizálásának, a „minden kultúra egyenértékű” hazugságának, a nyugati értékek lebecsülésének rögös útján.
A terror folytatása más eszközökkel
Aki azt hiszi, hogy a támadás Amerika sajnálatos, de közepesen érdekes belügye, az nem követte teljes mértékben a híreket: szeptember 11-e óta iszlamista gyilkosok szerte a világon 49.961 merényletet követtek el, az áldozatok között pedig férfiak és nők, keresztények és zsidók, heterók és melegek, fehérek és feketék is megtalálhatóak, Mumbaitól Párizsig, Berlintől Jeruzsálemig, Madridtól Nigériáig.
Ami a tetteseket illeti: ahogy az áldozatok nem egyszerűen csak „meghaltak” (Mamdani polgármester szíves közlése), úgy a tettesek sem csak terroristák voltak. Ahogy a náci vagy kommunista tetteseknél, itt is kiemelt fontosságú tetteik eszmei motivációja, esetünkben az iszlamizmus, egy speciális misztikus-kollektivista politikai ideológia, amit viszont sokan nem akarnak megnevezni.
Szeptember 11-e egyik tanulsága, hogy „a támadó soha nem rejtette el a szándékát, a megtámadott pedig soha nem merte bevallani magának”
– írta találóan a Jüdische Rundschau főszerkesztője, Rafael Korenzecher, rátapintva egy nehezen megfejthető lelki jelenségre: fontosabb, hogy ne bántsunk meg senkit, mint hogy pontosan és határozottan fogalmazzunk.
Mindig hazudni és maszatolni kell: ha úgy vesszük, a muszlimok itt a valódi áldozatok. Különben sincs köze az az egésznek az iszlámhoz. Ha az antiszemitizmusról beszélünk, mindig hozzá kell venni egyenrangú problémaként az „iszlamofóbiát”. Hadd segítsük a muszlimokat a mártírkodásban, önmaguk viktimizációjában.
A polkorrektség, a mellébeszélés, az iszlamizmus elkenése, a „minden vallásnak vannak szélsőségesei” ideológia: a terror mentegetése, és ezzel: folytatása.
Minden relatív, minden mindennel egyenértékű, a multikulti öncél, aki mindezt ellenzi: rasszista. Hogy ki rasszista/iszlamofób/kolonialista, és eleve mit kell a világról gondolni, azt egy szűk Amerika- és Izrael-ellenes, antikapitalista akadémiai-aktivista kör dönti el.
- Ezért a definíciós és politikai hatalomért akarja uralni a nyelvpolitikai teret.
- Ezért védi a tömeges muszlim migrációt, bagatellizálja Európa már nem is lopakodó iszlamizációját.
- Ezért nem akarja, hogy bárki meglássa a kontinuitást a szeptember 11-e és az október 7-e után az utcán ünneplő, cukorkákat osztogató palesztinok között.
- Ezért egyengeti a baloldal és az iszlamista csoportok együttműködésének útját.
„Never forget” – halljuk 9/11 óta. Nem véletlenül. Ha továbbra is elfelejtjük a tanulságait, ha nem vagyunk hajlandók meglátni, kiknek vannak hosszú távú tervei velünk, akkor nem is lesz rá szükség, hogy valakik utasszállító gépeket navigáljanak a toronyházainkba. El tudjuk mi magunk is intézni magunkat, legfeljebb tovább tart.
Fotó: screenshot / Fox13
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 16:08
2019. szeptember 11. - 06:132024. szeptember 22.
- 18:002022. szeptember 14.
