Nincs még egy olyan ország a világon, amelyet ennyire gyűlölnének, és amelynek áldásait, jólétét ennyien vágynák. Ez elválaszthatatlan attól, hogy Amerika az egyetlen nemzet, amely egy filozófiára alapulva jött létre: az individuális szabadság, a joguralom eszméjére. Intézményrendszere, lakosainak szabadságvágya annyira erős, hogy túl fogja élni Trumpot és a feljövő még nagyobb veszélyt, a woke szélsőbaloldalt is.
„A civilizáció hatalmas előrelépés annak hiányához képest.” (P.J. O’Rourke)
Civilizáció. Ezt nevezném meg elsőként, ha leülnénk, mint a Brian életében az ellenállók, és fel kellene sorolni, mit adtak nekünk az amerikaiak. Amerika a nyugati civilizáció csúcsterméke, pláne az egyre elpuhulóbb, egyre behódolóbb Európával összevetve. Még így is, hogy Trump – hogy is mondjam – történik meg velük.
Civilizáció természetesen több van, de csak egy közülük, a nyugati, ezen belül is speciálisan az amerikai az, ami messze fölötte áll az összes többinek.
Csak ez a civilizáció biztosít szólás- és vallásszabadságot. Csak ez garantálja, hogy nagyrészt te rendelkezel a saját pénzeddel. Hogy máskéntgondolkodóként, nőként, feketeként, zsidóként magától értetődő jogod van szabadnak és saját magadnak lenni.
A (politikai) kultúrák nem egyenrangúak. Hogyan is lehetne egy ellenzékét kinyíró, népirtó, melegeket köztéren felakasztó, nőket megkorbácsoló, tőlük az iskoláztatást is megtagadó barbár, törzsi kultúra egyenértekű a miénkkel? Amelynek amerikai verziója nyilván korántsem tökéletes, de messze a legjobb, amit a világ eddig kitermelt magából?
Amerika a szabadságban és a racionalitásban fogant
Sok van, mi szánalmas Európában, de a legszánalmasabb az, amikor az európaiak lenézik Amerikát. Kevés ennél irritálóbb dolog van.
A történelmi múltjára, hallatlan kultúrájára korábban még büszke Európa, ma már nemigen tartja sokra a zsidó-keresztény civilizációt, nem látja magát a szerves részeként, ezért nem is látja különösebben megvédendőnek, hiszen vak a rá leselkedő veszélyre.
A „felvilágosult” európaiak máig jórészt pénzhajhász, önző, ostoba, elhízott és kulturálatlan egyedeknek tartják az amerikaiakat, akiknek pedig a politikai kultúrája, szabadságfoka messze túltesz az európain.
Hiányolják a szociális érzékenységet, a „mindenkire kiterjedő” állami egészségbiztosítást, botrányosnak tartják a fegyvertartáshoz való alkotmányos jogot. Jó. Ők viszont átadták az államnak az életükről való döntés számos jogát, tehetetlenek a már nem is lopakodó iszlamizációval és tömeges muszlim migrációval szemben.
„Az európaiak jellemzően nem veszik észre, hogy Amerika világelsősége a tervezés és gyártás folyamatainak terén milyen mértékben járult hozzá modern világunk kialakulásához. Nem látják, hogy a világon egyedülálló egyetemi rendszerünk és a szabadpiac milyen rendkívüli hajtóerő, vagy hogy a széles körű tolerancia milyen mértékben járul hozzá, hogy több száz, ha ugyan nem több ezer különböző népcsoport tagjai élhessenek együtt viszonylagos békében és jólétben” – írja Eurotrash című remek könyvében David Harsanyi. Igen ám, de mindennek oka van.
Az ok pedig az, hogy 250 évvel ezelőtt egy olyan nemzet született az óceán túlpartján, amely nem vérségi, nem etnikai vagy törzsi kötelékekre, hanem a klasszikus liberalizmus filozófiai alapjaira épült:
arra, hogy az egyéni jogok, a szabadság, a felelősség, a vallási és vélemény-tolerancia nemzetegyesítő erővel bír.
Arra, hogy jogod van a szó nemes értelmében önzőnek lenni. Arra, hogy te felelsz önmagadért, ne a kormányzattól várd. Arra hogy nincs szabad közösség, ha az nem szabad egyénekből áll. Arra, hogy a magántulajdon szentsége nélkül, piaci verseny nélkül hiába is várnánk szabad társadalmi viszonyokat, politikai és gazdasági szabadság kéz a kézben jár. Nagyjából ez lenne Amerika esszenciája.
Az állam korlátozása, az egyén védelme
1776. július 4-én megszületett az emberiség történelmének legcsodálatosabb politikai dokumentuma, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat. Olyan dolgokat mond ki, amik negyed évezred szabadságot garantáltak (a borzasztó szégyenfoltot, a rabszolgaságot csak jóval később, de sikerült sikeresen megszüntetni, lévén a világon egyetlen nemzetként háborút indítottak ellene), míg a francia/európai típusú felvilágosodás nagyon enyhén szólva nem tudta megakadályozni két gyilkos totalitárius diktatúra, több tízmilliós hullahegyek létrejöttét.
„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik”
– olvasható a nyilatkozatban. Ha nem tűnt volna fel az olvasónak, a rövid bekezdés civilizációnk három alappillérét foglalja össze:
- jogod van az életedhez, hiszen a tiéd, birtokolod, azt senki nem veheti el tőled;
- jogod van szabadnak lenni, senki nem kényszeríthet semmire, pl. valamiféle homályos, európai értelemben vett „közjó” nevében;
- végül jogod van ahhoz, hogy törekedj a boldogságra, azt te magad keresd, tehát nincs alanyi jogod a kormányzattól várni, mondjuk szociális vagy más, nem létező jogok formájában.
„Az Amerikai Egyesült Államok legmélyrehatóbb forradalmi vívmánya az volt, hogy a társadalmat az erkölcsi törvény alá rendelte.
Az egyén jogainak elve az erkölcs kiterjesztését jelentette a társadalmi rendszerre – az állam hatalmának korlátozásaként, az egyén védelmeként a közösség nyers erejével szemben,
valamint az erő jog alá rendelését” – ünnepelte Amerika egyedülállóságát Ayn Rand, nem győzve hangsúlyozni, hogy az amerikai alkotmány forradalmi individualizmusa tette lehetővé vállalkozó szellemei számára a kapitalizmust, az innovációt, a szabad vállalkozást, a világon egyedülálló jólét megteremtését.
Se Trump, se a kommunisták nem fognak áttörni
Amerika intézményrendszere is egyedülálló: az alapító atyák úgy szétválasztották a hatalmi ágakat, olyan professzionális checks and balances rendszert hívtak életre, ami garantálta, hogy az egyén itt örökre védve van akár egy autokrata kormányzat, akár egy többségi plebsz zsarnokságától (ezért talán pontosabb is, ha Amerikát inkább alkotmányos köztársaságnak, mint klasszik demokráciának nevezzük).
Donald Trump természetesen ezerrel feszegeti e rendszer határait (az AP ezen összeállítása az eddigi próbálkozások komplett listája), de például épp a minap derült ki újra, hogy aki Amerikában születik, az bizony állampolgár lesz, a Legfelsőbb Bíróság közölte az elnökkel, hogy tetszett volna elolvasni a 14. alkotmánymódosítást. Nem, egy elnök sem tehet meg bármit.
Abban viszont teljesen igaza van a mostani elnöknek, hogy Amerikára egy ennél komolyabb veszély leselkedik: a radikális baloldal térnyerése.
Ez már eddig is fennforgott, hiszen a szélbalos, antikapitalista, Amerika- és persze Izrael-ellenes métely már legalább másfél évtizede jelen van, ám a magukat „demokratikus szocialistákként” álcázó nettó kommunisták simán átvehetik egy generáción belül a Demokrata Pártot.
Jelenleg persze nem látszik, hogy közzétett intézmény-átalakító hevületük valaha is szocialista köztársasággá formálhatná Amerikát – de a szándék megvan.
„Egy generációval azután, hogy megvívtuk és megnyertük a hidegháborút a kommunizmus fenyegetése ellen, most újra felütötte a fejét a kommunista fenyegetés hazánkban, többek között az országunkba érkező új bevándorlók révén, akik olyan eszméket vallanak, amelyek teljesen ellentétesek életmódunkkal és hatalmas sikerünkkel” –közölte Trump, és aki látja a mamdanista DSA hosszú menetelését, nem háríthatja el ezt a felismerést.
Jönnek.
Jobb megélhetéssel, lakhatási joggal, olcsóbb élelmiszerekkel, ingyenes tömegközlekedéssel próbálkoznak. Persze. Ha hatalomra kerülnének (már ha a rendszer engedné), olyan viszonyokat teremtenének, amik a szocialista szellemi-anyagi pusztítás minden jelét magán viselnék. Azt, hogy ezzel aláásnák a nyugati civilizáció egészét is, nevezzük is inkább – elegánsan, amerikaian – kihívásnak, mintsem súlyos problémának. Amerika eddig mindent átvészelt – ezeket az új barbárokat is át fogja.
Happy 250th birthday, America!
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
