Ritka, kivételes állapotban fennmaradt vaskori gerendákat találtak Jeruzsálemben, amelyek a régészek szerint az Első Szentély pusztulásának bizonyítékai lehetnek.
Kivételes régészeti felfedezésről számolt be hétfőn az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA): olyan, rendkívül jó állapotban megőrződött fa gerendákat tártak fel Jeruzsálemben, amelyek a kutatók szerint az Első Szentély i. e. 586-os pusztításakor éghettek el. A vaskorból származó, ilyen állapotban fennmaradt faanyag rendkívül ritka lelet Izrael területén.
Különleges gerendákra bukkantak az izraeli régészek
A szikomorafából (gyiptomi fügefa) készült gerendákat a Dávid Városában, a Jeruzsálem Falai Nemzeti Park területén találták meg. Az ásatásokat az Izraeli Régészeti Hatóság és a Tel-avivi Egyetem közösen végzi. A szakemberek szerint a gerendák egy első szentély kori épület belső udvarának tetőszerkezetéhez tartozhattak.
Az ásatás társigazgatója, Efrat Bocher elmondta, hogy a Szentély pusztulásakor – amelyre a zsidóság minden évben tisá beáv böjtnapján emlékezik – a gerendák a tűz következtében a padlóra zuhantak, majd az épület falairól leolvadt vakolat betemette őket. Éppen ez a vakolatréteg zárta el a faanyagot a külső hatásoktól, ami lehetővé tette rendkívüli megőrződésüket.
„Közvetlenül tisá beáv előtt vagyunk. Ez a felfedezés olyan érzést kelt, mintha magának a pusztulásnak a pillanatát látnánk. Rendkívül megrendítő élmény”
– fogalmazott Bocher.
A fa évgyűrűi új korszakot nyithatnak a régészeti kormeghatározásban
A feltárás során egy másik, tűlevelű fából származó gerenda is előkerült, amely szintén az Első Szentély pusztulási rétegéből származik. Ez a lelet különösen értékes, mivel nagyszámú évgyűrűt őrzött meg, ami jelentősen pontosabb kormeghatározást tesz lehetővé. Johanna Regev, az IAA radiokarbon-kormeghatározási szakértője szerint Izraelben rendkívül ritka az ilyen vastag, sok évgyűrűvel rendelkező faanyag.
„Itt, Dávid Városában olyan gerendákat találtunk, amelyek számos évgyűrűt őriztek meg. Ez óriási tudományos lehetőséget jelent”
– mondta.
A kutató szerint a radiokarbonos vizsgálatok és az évgyűrűk elemzésének kombinációja nagyságrendekkel pontosabb datálást tesz lehetővé. „Korábban a leleteket gyakran csak több száz éves időintervallumon belül tudtuk keltezni. Most akár tízéves pontosságot is elérhetünk” – hangsúlyozta.
Tudatosan hagyhatták érintetlenül a romokat
Yiftah Shalev, az IAA ásatásvezetője – aki Yuval Gadot professzorral, a Tel-avivi Egyetem kutatójával közösen irányítja a régészeti feltárást – úgy véli, hogy a babiloni fogságból hazatérő zsidók tudatosan dönthettek úgy, hogy a leégett épület maradványait nem bontják el.
„Az emlékek megőrzése alapvető emberi igény. Az emberek szeretnék megőrizni annak nyomait, ami valaha létezett”
– mondta Shalev.
„Itt ezt a legtisztább formájában láthatjuk: tudatos döntés született arról, hogy a romokat érintetlenül hagyják a pusztítás emlékeként, és az új építkezéseket ezek fölé emeljék.”
A zsidó naptár leggyászosabb napja
A tisá beáv böjtnapját a zsidó hagyomány a naptár legszomorúbb napjaként tartja számon. Ezen a napon emlékeznek meg az Első és a Második Jeruzsálemi Szentély pusztulásáról, amelyek a hagyomány szerint évszázadok különbségével, de ugyanazon a napon semmisültek meg, valamint a zsidó nép száműzetéséről Izrael földjéről.
Az Első Szentélyt – amelyet a Biblia szerint Salamon király építtetett – a babiloniak rombolták le i. e. 586-ban. A Második Szentély i. u. 70-ben pusztult el a rómaiak ostroma során. Tisá beáv emellett számos más történelmi tragédia emléknapja is, amely a zsidó népet érte az évszázadok során.
Az idei tisá beáv szerda napnyugtától csütörtök estig tart. A zsidó hagyomány szerint ezen a napon böjttel, különleges imákkal és gyászszertartásokkal emlékeznek meg a jeruzsálemi Szentélyek pusztulásáról.







