Kivételes állapotban fennmaradt, több százezer éves őskori barlang feltárása zajlik Fureidisz település határában, Haifától délre, a Zichron Jaakov-i csomópont közelében – jelentette be csütörtökön az Izraeli Régészeti Hatóság.
A munkálatokat az Izraeli Régészeti Hatóság Őskori Régészeti Osztályának vezetője, Dr. Kobi Vardi, valamint Amit Gabbay irányítja a Haifai Egyetem Régészeti és Tengeri Kultúrák Intézetének, illetve a Zinman Régészeti Intézetnek a szakembereivel együttműködésben.
Őskori barlangra bukkanta régészek
A kutatók szerint a barlang 250-400 ezer évvel ezelőtt keletkezett, és az úgynevezett Acheuli-Jabrudi kultúrához köthető, amely a Levante térségében a korai paleolitikum utolsó időszakának egyik meghatározó kultúrája volt.
„Rendkívül ritka, hogy egy ilyen lelőhely ennyire kiváló állapotban maradjon fenn”
– mondta Dr. Kobi Vardi, aki hozzátette, hogy minden őskoros régész, aki ellátogat a helyszínre, lenyűgözve távozik. A szakember szerint a lelőhely jelentősége vetekszik a világhírű Nahal Me’arot barlangrendszerével, amely ugyanebből a korszakból származik.
„A lelőhely lehetőséget ad arra, hogy eddig soha nem látott részletességgel vizsgáljuk meg, hogyan éltek az emberek ebben az időszakban” – hangsúlyozta.
Őskori maradványok is előkerültek
Az őskori barlangban már eddig is számos állatcsontot találtak, köztük dámvadak, gazellák és ősi vadlovak maradványait. A kutatók emellett víz jelenlétére utaló nyomokat is azonosítottak, ami arra utal, hogy a hely ideális élőhelyet biztosíthatott a korabeli vadászó-gyűjtögető közösségek számára. Az Acheuli-Jabrudi kultúra egyik legfontosabb ismertetőjegye a fejlett pattintott kőeszközök használata volt. A régészek szerint ezek közé tartoztak a kisebb, rendkívül éles kézibalták, kaparóeszközök és pengék, amelyek technológiai fejlődést jeleznek az emberi evolúció ezen szakaszában.
A felfedezés jelentősége miatt az Izraeli Régészeti Hatóság és a Haifai Egyetem közös, átfogó kutatási programot indít. A projekt célja annak feltárása, miként éltek a korai emberek, hogyan alkalmazkodtak környezetükhöz, és milyen technológiai újításokat dolgoztak ki az emberi fejlődés során.
„Rendkívüli szerencsések vagyunk, hogy egy világszinten is kiemelkedő jelentőségű lelőhelyet tárhatunk fel, amelyet az itt uralkodó különleges körülmények megóvtak az idő pusztításától” – mondta Ron Shimelmitz professzor, a Haifai Egyetem kutatója.
Valóságos „időkapszula”
Shimelmitz szerint a barlang valóságos „időkapszula”, amely egy olyan korszakot őrzött meg, amely közvetlenül megelőzte a neandervölgyiek és a modern ember elterjedését.
Shimelmitz kiemelte, hogy Izraelben és a tágabb levantei térségben mindössze néhány olyan lelőhely ismert ebből a korszakból, amelyek tudományos kutatásra is alkalmasak. Elmondása szerint ebben az időszakban jelentős változások mentek végbe az emberi testfelépítésben, a technológiában és a társadalmi szerveződésben, amelyek később a neandervölgyiekre és a modern emberekre egyaránt jellemzővé váltak.
A kutatók szerint ekkor kezdtek az emberek nagyobb közösségekben élni, valamint hosszabb időt tölteni ugyanazon a helyen. Az ebből a korszakból származó barlangokban intenzív tűzhasználatra és tartós emberi jelenlétre utaló nyomokat találtak, ami arra enged következtetni, hogy a táborhelyek egyre összetettebbé váltak.
A szakemberek úgy vélik, hogy ezek a folyamatok alapozták meg a társadalmi együttműködés, a tudásátadás és végső soron az emberi civilizáció későbbi fejlődését.
