Volt izraeli tengernagy szerint az USA már kézben tartja a Hormuzi-szorost

Az Egyesült Államok és Kína közötti együttműködés a Hormuzi-szoros körüli feszültségek kezelésében szorosabb lehet, mint azt a nyilvánosság feltételezi – erről Eliezer Marom izraeli haditengerészet volt parancsnoka beszélt egy rádióinterjúban.

A volt tengernagy szerint a globális energiapiac már részben alkalmazkodott a közel-keleti helyzethez. Úgy véli, Kína az orosz szállításokon keresztül biztosíthatja energiaellátását, ami mérsékli a térségbeli zavarok hatását.

„Az üzemanyagkérdés lényegében megoldódott, mert a kínaiak az oroszoktól jutnak ellátáshoz”

– fogalmazott.

Marom szerint Irán régóta hangoztatott állítása, miszerint ellenőrzi a Hormuzi-szorost, egyre kevésbé állja meg a helyét az amerikai katonai fölény miatt.

Kétségbe vonta azokat az iráni állításokat is, amelyek szerint egyes hajók amerikai jóváhagyás nélkül haladtak át a térségen.

„Ilyen nincs” – mondta.

Nyomás alatt Teherán, alkalmazkodik a globális kereskedelem

A volt parancsnok értékelése szerint

a tengeri feszültségek közvetlen vesztesei elsősorban Irán és Katar, miközben az Egyesült Államok és Oroszország profitálhat a megnövekedett energiaszállításokból.

Marom úgy látja, hogy az amerikai nyomásgyakorlás – beleértve a tengeri útvonalak korlátozását – egyre inkább szűkíti Irán mozgásterét.

„Az amerikaiak és az oroszok nyernek, mert több olajat és gázt tudnak szállítani. Trump megoldása működik: az irániak úgy érzik, megfojtják őket, alig jut be vagy ki valami a kikötőikből”

– fogalmazott.

Marom szerint Washington gyakorlatilag ellenőrzés alá vonta a tengeri hadszínteret, és ezt a fölényt arra használja, hogy fokozza a nyomást Teheránon, amelynek sürgősen bevételekre van szüksége az infrastruktúra helyreállításához és a gazdaság működtetéséhez. A szakértő kitért a jemeni húszik szerepére is. Úgy vélte, hogy a háttérben bizonyos megállapodások is születhettek az Egyesült Államok és a húszik között, mivel a csoport visszafogottabban viselkedett a legutóbbi konfliktus során.

Szerinte a húszik „a minimumot teljesítették” Irán felé, és nem valószínű, hogy a közeljövőben megpróbálnák lezárni a Báb el-Mandeb szoros.

Marom hangsúlyozta, hogy bár Izraelt továbbra is érinti a déli tengeri útvonal korlátozása, a globális kereskedelem alkalmazkodni tudott a helyzethez. Az alternatív szállítási útvonalak működnek, és ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az olajárak nem emelkedtek extrém szintre.

Az Eilati kikötő kapcsán úgy fogalmazott: bár a részletek nem nyilvánosak, léteznek alternatív megoldások, amit az áruforgalom fennmaradása is jelez.

Marom szerint a következő időszak alakulása nagyrészt attól függ, hogy Irán hajlandó-e megállapodásokra. Amennyiben nem, az Egyesült Államok képes lehet hosszú távon fenntartani a tengeri nyomást, miközben katonai és diplomáciai eszközöket is alkalmaz. A volt parancsnok úgy látja, egy elhúzódó tengeri szorítás komoly stratégiai kihívás elé állíthatja Teheránt.