Gazdag István, a magát konzervatívnak valló országos politikai hetilap, a Demokrata „független” publicistája az október 7-i Hamász-mészárlás óta rendszeresen vádolja alaptalanul népirtással a zsidó államot, valamint terjeszt vad összeesküvés-elméleteket, és állít valótlanságokat a “cionistákról” és Izrael terrorellenes háborújáról.
Gazdag a Hamász mészárlása utáni első írásában már arról írt, hogy a palesztin terrorszervezet valójában csak “visszaütött”, ezzel hamisan Izraelt állította be a háború kirobbanásának felelőseként.
“A legyőzhetetlennek tartott IDF futott, bujkált, visszavonult, és videófelvételeken siránkozott,
hogy a Hamász csapást mért rá, vagyis visszaütött, amihez az IDF mindeddig nem volt hozzászokva”
– írta, majd pontosan a Hamász terroristái által, ártatlan izraeli civilek ellen elkövetett bűnökkel vádolta meg a zsidó államot.
“Most az izraeli vezetés ugyanazt teszi, amit az angolszászok mindig tesznek, amikor valahol elszánt katonai ellenállásba ütköznek:
haragjukat a civil infrastruktúra ellen fordítják, és annyi embert gyilkolnak meg, amennyit csak tudnak.“
– állította hangulatkeltő írásában a Demokrata szerzője, anélkül, hogy bizonyítékot szolgáltatott volna erre.
Gazdag egy másik cikkében arról írt, hogy “palesztinok több mint egy évszázada vívják szabadságharcukat az egymást követő oszmán, brit és zsidó uralom ellen”. A Demokrata szerzője egészen vérlázító módon a Hamász 1200 izraeli életét követelő október 7-i támadására is csak úgy hivatkozott, mint a palesztinok “legutóbbi, októberi lázadására”, amely után “teljesen egyedül maradtak a féktelen megtorlással szemben”.
“A magyarok 11 évnyi kommunista terror után 1956 októberében lázadtak fel rákosista elnyomóik ellen, és novemberre szintén teljesen egyedül maradtak a féktelen megtorlással szemben. Nekünk 33 évig kellett várnunk a szabadságra; a most zajló globális hatalmi átrendeződés perspektívájában a palesztinoknak nem kell már ennyit várniuk” – írta Gazdag, párhuzamot vonva ezzel az 56-os magyar forradalom (!) és a Hamász Izrael elleni terrorháborúja közé.
Gazdag cikkeiben visszatérő fordulat, hogy a Hamászra és tagjaira csak elvétve hivatkozik terrorszervezetként és terroristaként, ellenben rendszeresen palesztin-izraeli háborúként jellemzi a gázai harcokat, ezzel azt a látszatot kelti, mintha a gázai palesztinok jogos képviselője lenne az a terrorszervezet, amely valójában még a saját népét is elnyomja.
Gazdag hamisan azzal vádolja a civil lakosság védelmére minden más hadseregnél több figyelmet fordító IDF-et, hogy a “harcok során figyelmen kívül hagyják a civilizált hadviselés összes írott és íratlan szabályát, kezdve az 1949-es genfi egyezményekkel”.
A Demokrata szerzője ennek “bizonyítására” az izraeli katonák által tévedésből lelőtt három izraeli túsz esetét hozza fel, majd megfogalmaz egy vad összeesküvés-elméletet, miszerint a Hamász valójában ezzel “trollkodta” meg és járatta le tudatosan az egész világ előtt az izraeli hadsereget.
“Szinte biztosra vehető, hogy a Hamász szándékosan hagyta őket elmenekülni, hogy egyfajta kísérleti nyulakként a sorsukon keresztül az egész világnak demonstrálja az izraeli katonák elszántságát, akik válogatás nélkül tüzelnek nőkre, gyerekekre és adott esetben félmeztelen, fehér zászlót lengető férfiakra is.
A Hamász Izrael elleni pszichológiai hadviselésének alighanem ez volt az egyik legsikeresebb trollkodása, mert ismételten leleplezte, hogy az izraeli hadsereg mindenre és bármire képes.”
– jegyezte meg a szerző, aki későbbi írásaiban még szabadabban engedte szárnyalni a fantáziáját.
Egy másik, szatírának szánt cinikus írásában az izraeli katonákat terroristáknak bélyegezve, kegyeletsértő módon élcelődött a Hamász terroristái elleni műveletek során életüket vesztett, izraeli túszok halálán.
“Az áldozatok közül sokak számára bizonyára vigaszt jelent, hogy velük nem a Hamász amatőr terroristái, hanem az IDF profi terroristái végeztek vagy szándékosan (vö. Hannibál-direktíva), vagy véletlenül, ijedtükben összevissza lövöldözve vaktában, ahogyan az vérprofiktól elvárható.” – írta Gazdag, majd egy többszörösen cáfolt Lancet “tanulmányt” (értsd: vérvádat) idézve azt állította, hogy az IDF “drezdai típusú bombaholokausztja” már 186 ezer palesztint ölt meg Gázában.
Gazdag egy másik cikkében valótlanul állította, hogy Gázában “hónapok óta éhínség tombol”, és mivel nem tudott annak “áldozatairól” bizonyítékkal szolgálni, ezért arról írt, hogy azok nincsenek nyilvántartva.
“Stratégiája részeként az IDF megsemmisítette Gáza infrastruktúrájának nagy részét, lerombolva több mint százezer lakóépületet, köztük csaknem az összes kórházat, iskolát és kultuszhelyet,
ami a legnagyobb nyilvános háborúsbűncselekmény-sorozat emberemlékezet óta”
– állította cikkében Gazdag, miközben egy szót sem ejtett arról, hogy a Hamász szándékosan a civil infrastruktúrába ágyazva, azt pajzsként maga elé tartva folytatja terrortevékenységét.
A Demokrata szerzője egyenesen azzal is megvádolja – ismét bármiféle bizonyíték nélkül – az izraeli katonákat, hogy azok “megvárják, amíg az éhezők a teherautók köré tömörülnek, majd időnként szórakozásból tüzet nyitnak rájuk”.
Gazdag később még fokozza a zsidó állam hadseregének démonizálását azzal, hogy állítása szerint Izrael válogatás nélkül gyilkolja a palesztin civileket különböző módszerekkel, többek között “felrobbantva a házaikat egy szadista „Hol van apu?” nevű mesterséges intelligenciás nyomkövető rendszert használva”. A Demokrata „független” publicistája szerint ez a rendszer addig késlelteti a bombázásokat, amíg a „feltételezett Hamász-tagok” haza nem érnek, hogy velük együtt a családjukat is meggyilkolhassák.
A Gazdag által brutális barbárokként bemutatott izraeli katonák, állítása – és a Hamász propagandagépezete – szerint “módszeresen használnak buldózereket palesztin civilek – esetenként élve történő – eltemetésére”, miközben “filmezik, majd kiposztolják és dicsőítik szadista gaztetteiket”. A szerző természetesen egyetlen bizonyítékot sem közöl az általa említett cselekmények alátámasztására.
Gazdag leggrandiózusabb összeesküvés-elméletét az “Izrael kontra Irán: taktika az emberiség bőrére” cikkében prezentálta. Állítása szerint az “amerikai-cionista tömb” a Hamász és a Hezbollah terrorszervezetek legyőzése után Iránt fogja célba venni, majd Oroszországot (!) és végül Kínát (!).
“Ennek nem lesz jó vége. Ha egyszer már kiherélték a Hamászt és a Hezbollahot, akkor háborúra fogják kényszeríteni Iránt. Talán ezt a fázist az iráni legfelsőbb vezető meggyilkolása fogja „bejelenteni” (akit valahogy nem elég biztonságos helyre bújtattak). Izrael kész lesz bármilyen provokációra, hogy kikényszerítse ezt az eredményt. Amikor eljön az iráni háború, a következő nagyobb hal, Oroszország nem fog beavatkozni, ugyanazt a logikát alkalmazva, mint Irán tette előtte, és persze Kína, a legnagyobb hal, mellé fog állni, visszafogottságot tanácsolva.
Amint az Oroszországi Föderáció vereséget szenved (ahogy elkerülhetetlenül be is következik, ha ezt a logikát követi), Kína bedobja a törülközőt, és megadja magát az amerikai–cionista tömbnek.”
– írta Gazdag, aki még azt is állította, hogy Iránban jelenleg puccs (!) zajlik a hivatalban lévő alelnök vezetésével.
“Úgy tűnik, az irániakat megbénítja Mohammad Zarif volt külügyminiszter opportunista frakciója, amely jelenleg Tel-Aviv és Washington segítségével valóságos államcsínyt hajt végre. Zarif az iráni külügyminisztériumot és a köztársasági elnökséget is irányítja fedőemberén, Peszeskjánon keresztül” – vázolta fel teóriáját a szerző.
“Gondoskodik róla, hogy az izraeliek megszabadítsák őt az egyetlen ellenzéki erőtől, a Forradalmi Gárdától és külső szövetségeseitől. Cserébe Izrael a nyugati demokráciák és Irán közötti kapcsolatok tartós „normalizálását”, valamint tőkebeáramlást ígért neki. Netanjahu pontosan ezt mondta nemrég az irániaknak küldött üzenetében. „Döntsétek meg a rezsimet, hagyjatok fel a nukleáris programotokkal, és a (zsidó) tőke be fog áramlani.”
Gazdag antiszemita összeesküvés-elméletekre hajazó gondolatmenete szerint tehát az iráni lakosság tízmillióit évtizedek óta kegyetlenül elnyomó Forradalmi Gárda az egyetlen “ellenzéki erő” Iránban, amely ellen tud tartani a “gonosz” Izraelnek és Egyesült Államoknak.
A Demokrata szerzője a későbbiekben azonban még képes volt tovább fokozni a józan elme számára nehezen befogadható őrültségeit.
”Ha az iráni rezsimet megdöntik, akkor csak arra lehet következtetni, hogy Oroszország és Kína legfelsőbb köreibe is beszivárogtak a cionisták és az amerikai ügynökök.”
– írta Gazdag, aki cikkének későbbi részében már a szalafista dzsihádizmus mögött is a CIA és a Moszad ármánykodását sejtette.
“A CIA és a Moszad mindig képes felhergelni egy csomó szalafista dzsihadistát, akik gondolkodás nélkül feláldozzák magukat bármilyen amerikai–cionista geopolitikai cél érdekében” – állította Gazdag.
A Gazdagban kavargó kognitív disszonancia kitűnő példája legutóbbi írása is, amelyben azon a valóságtól elszakadt elméletének ad hangot, miszerint “Netanjahu deklarált katonai célja a Hamász elpusztítása, de nyilvánvaló stratégiai célja Gáza lerombolása, élhetetlenné tétele és végül a palesztinok elüldözése Európába, hogy a Gázai övezetet zsidókkal népesítsék be.”
“Gáza minden bizonnyal a legalaposabban dokumentált népirtás az emberi történelemben, de az izraeli vezetőknek és külföldi cinkosaiknak az az álláspontjuk, hogy Gázát népirtásnak nevezni egyenlő az antiszemitizmussal” – írta ismét túlzásokba esve a Demokrata szerzője, aki számára úgy tűnik, hogy “az Izrael-elleneség szentesíti az eszközt”, tekintve, hogy az általa “példátlannak” nevezett gázai pusztítás alátámasztására olyan, a saját világnézeti rendszerében egyébként a “globalista háttérhatalomhoz” tartozó szervezetekre és személyekre hivatkozik, mint az Amnesty International, a Human Rights Watch vagy éppen Josep Borrell, az Európai Unió volt külügyi főképviselője.
Ez a cikk a Tett és Védelem Alapítvány oldalán jelent meg először.
