John Spencer, a West Point-i Modern War Institute városi hadviselés tanulmányok tanszékvezetője szerint az IDF több óvintézkedést tett a civil áldozatok megelőzésére, mint bármelyik hadsereg a történelem során – a nemzetközi jog által előírtakon túlmenően, és többet, mint amit az Egyesült Államok tett az iraki és afganisztáni háborúiban.
Az IDF a közelmúltban rajtaütést hajtott végre a Gázai övezetben lévő al-Sifa kórházban a Hamász terroristáinak kiszűrésére, amelynek során ismét egyedülálló óvintézkedéseket tettek az izraeli erők, miközben behatoltak a létesítménybe, hogy megvédjék az ártatlanokat. Az izraeli média arról számolt be, hogy orvosok kísérték a katonákat, hogy szükség esetén segítsenek a palesztin betegeknek. A jelentések szerint élelmiszert, vizet és orvosi ellátmányt is vittek a bent tartózkodó civileknek.
Mindez persze semmit sem jelentett Izrael kritikusainak, akik azonnal lecsaptak a műveletre. A kritikusok, mint mindig, nem kritizálták a Hamászt, amiért katonai tevékenységéhez olyan védett létesítményeket használ, mint a kórházak, de nem említették meg az IDF erőfeszítéseit sem, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát.
Kritikájukkal Izrael ellenfelei egy figyelemre méltó, történelmi jelentőségű új mércét vesznek semmibe, amelyet Izrael állított fel. Hosszú pályafutásom során, amikor az amerikai hadsereg számára a városi hadviselést tanulmányoztam és tanácsadóként dolgoztam, még soha nem láttam olyan hadsereget, amely ilyen intézkedéseket hozott volna az ellenséges civil lakosság ellátására, különösen úgy, hogy közben harcol az ellenség ellen.
Elemzésem szerint Izrael több óvintézkedést tett a civil áldozatok megelőzésére, mint bármelyik hadsereg a történelem során – a nemzetközi jog által előírtakon túlmenően, és többet, mint amit az Egyesült Államok tett az iraki és afganisztáni háborúiban.
A nemzetközi közösség és egyre inkább az Egyesült Államok is alig ismeri el ezeket az intézkedéseket, miközben ismételten szidja az IDF-et, amiért nem tesz eleget a civilek védelmében – még akkor is, amikor egy kegyetlen terrorszervezettel száll szembe, amely túszul ejtette a polgárait. Ehelyett az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek azt kellene tanulmányozniuk, hogyan alkalmazhatnák az IDF taktikáját a civilek védelmére. Ezek a hadseregek azonban szinte biztosan rendkívüli módon vonakodnának alkalmazni ezeket a technikákat, mivel ez hátrányos helyzetbe hozná őket egy olyan városi terrorista hadsereggel szembeni harcban, mint a Hamász.
A háborúk megvívásának uralkodó nyugati elmélete, az úgynevezett manőverező hadviselés, arra törekszik, hogy meglepő, elsöprő erővel és gyorsasággal morálisan és fizikailag összetörje az ellenséget, a politikai és katonai súlypontokat támadva, hogy az ellenséget megsemmisítse vagy gyorsan megadásra késztesse. Ez volt a helyzet Panama 1989-es, Afganisztán 2001-es, Irak 2003-as és Oroszország 2022-es sikertelen ukrajnai inváziója során. Mindezekben az esetekben nem adtak figyelmeztetést vagy időt a városok kiürítésére.
Izraelnek sok tekintetben el kellett hagynia ezt a bevett forgatókönyvet, hogy megelőzze a civil áldozatokat. Az IDF szinte minden lépését előre közölte, hogy a civilek átköltözhessenek, szinte mindig feladva a meglepetés erejét.
Ez lehetővé tette a Hamász számára, hogy szükség szerint átcsoportosítsa magas rangú vezetőit (és az izraeli túszokat) az általa épített több kilométernyi földalatti alagúton keresztül.
A Hamász harcosai, akik az IDF-fel ellentétben nem viselnek egyenruhát, szintén kihasználták a lehetőséget, hogy az evakuálás során elvegyüljenek a civil lakosság között. A végeredmény az, hogy a Hamász sikerrel jár a palesztin szenvedés és a pusztítás képének megteremtésére irányuló stratégiájában, hogy nemzetközi nyomást gyakoroljon Izraelre, hogy állítsa le a műveleteket, és így biztosítsa a Hamász túlélését.
Izrael előre figyelmeztette – egyes esetekben hetekkel előre – a civileket, hogy evakuálják a Gáza északi részén fekvő főbb városi területeket, mielőtt megkezdte volna a szárazföldi hadjáratot. Az IDF több mint 7 millió szórólap ledobásáról számolt be, de olyan technológiákat is bevetett, amelyeket soha sehol a világon nem használtak, amint annak első kézből tanúja lehettem egy nemrégiben Gázába és Dél-Izraelbe tett utazásom során.
Izrael több mint 70 ezer közvetlen telefonhívást kezdeményezett, több mint 13 millió szöveges üzenetet, és több mint 15 millió előre felvett hangüzenetet küldött, hogy értesítse a civileket, hogy hagyják el a harcoló területeket, és hogy milyen útvonalat válasszanak. Hangszórókkal felszerelt drónokat vetettek be, és ejtőernyővel óriási hangszórókat dobtak le, amelyek a földre érkezés után elkezdték sugározni, hogy a civilek hagyják el a harci területeket. Bejelentették és naponta szüneteltették az összes műveletet, hogy a harci területeken maradt civileket evakuálni lehessen.
Ezek az intézkedések hatásosak voltak.
Izraelnek sikerült kiürítenie a Gáza északi részén lévő városi területek 85 százalékát, mielőtt a legsúlyosabb harcok megkezdődtek volna.
Ez tulajdonképpen összhangban van a városi hadviselés történetével kapcsolatos kutatásaimmal, amelyek azt mutatják, hogy bármilyen erőfeszítést is tesznek, a lakosság körülbelül 10 százaléka mindig a helyén marad.
Ahogy a háború tombolt, Izrael elkezdte kiosztani katonai térképeit a civileknek, hogy azok helyi evakuálásokat hajthassanak végre. Ezt szintén soha nem tették még meg semmilyen háborúban. A közelmúltban a gázai Hán Júniszban és Dél-Izraelben tett látogatásom során megfigyeltem, ahogy a hadsereg elkezdte használni ezeket a térképeket, hogy minden nap közöljék, hol fog az IDF tevékenykedni, hogy a más területeken élő civilek ne kerüljenek veszélybe.
Láttam, hogy az IDF még a lakosságot is követte valós időben, néhány háztömbnyi körzetben, drón- és műholdképek, mobiltelefonos jelenlét és épületkárok segítségével, hogy elkerüljék a civilek célbavételét. A New York Times januárban arról számolt be, hogy a napi civil áldozatok száma az előző hónapban több mint a felére csökkent, és majdnem kétharmadával elmaradt a csúcsértéktől.
Természetesen a gázai civil halálos áldozatok valódi száma ismeretlen. A Hamász által közölt jelenlegi, több mint 31 000 fős becslés egyetlen harcos halálát sem ismeri el (sem a saját rakétáinak téves kilövése vagy egyéb baráti tűz miatt bekövetkezett haláleseteket). Az IDF becslése szerint körülbelül 13 000 Hamász-terroristát öltek meg, és ezt a számot részben azért tartom hitelesnek, mert egy demokratikus Amerika-szövetséges fegyveres erőnek hiszek egy terrorista rezsimmel szemben.
Ez azt jelentené, hogy mintegy 18 000 civil halt meg Gázában, ami nagyjából 1 harcos és 1,5 civil közötti arányt jelent. Mivel a Hamász valószínűleg eltúlozza a halálos áldozatok számát, a valós szám közelebb lehet az 1:1 arányhoz.
Akárhogy is, ez a szám a modern városi hadviseléshez képest történelmileg rekordalacsony.
Az ENSZ, az EU és más források becslése szerint a modern háborúkban a civilek általában az áldozatok 80-90 százalékát (1:9 arány) teszik ki (bár ez mindenféle háborútípusra vonatkozik). A 2016-2017-es moszuli csatában, az Egyesült Államok által vívott, a világ legerősebb légierejét bevető csatában mintegy 10 000 civil halt meg, szemben a nagyjából 4000 ISIS-terroristával.
És mégis, az Izrael elítélésében résztvevő elemzőknek jobban kellene tudniuk, hogy a pusztítás elkerülhetetlen egy olyan ellenség esetén, amely egy hatalmas alagútrendszert hozott létre a civil helyszínek alatt egy sűrű városi terepen. Ezek az elemzők azt mondják, hogy a pusztítást és a polgári áldozatok számát vagy meg kell szüntetni, vagy a hadviselés egy alternatív formájával el kell kerülni.
Ironikus módon az Izrael által alkalmazott óvatos megközelítés valójában még több pusztításhoz vezethetett; mivel az IDF figyelmeztetésekkel és evakuálásokkal segíti a Hamász túlélését, végső soron meghosszabbítja a háborút, és ezzel együtt a pusztítást is.
Minden rendelkezésre álló bizonyíték azt mutatja, hogy Izrael betartotta a háború törvényeit, a jogi kötelezettségeket, a polgári károk enyhítésének legjobb gyakorlatait, és mégis megtalálta a módját annak, hogy a polgári áldozatok számát történelmileg alacsony szintre csökkentse.
Azoknak, akik azt követelik, hogy Izrael találjon alternatívát a civil áldozatok alacsonyabb (például nulla) mennyiségre való csökkentésére, őszintének kellene lenniük magukhoz, hogy ez a terroristák fogságában hagyná az izraeli túszokat, és lehetővé tenné a Hamász számára, hogy túlélje a háborút.
Egy nemzet túlélésének alternatívája pedig nem lehet a kihalásához vezető út.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.