Az Afganisztán és Pakisztán közötti feszültségek mélyen gyökereznek, és a két ország közötti legutóbbi összecsapások csak a jéghegy csúcsát jelentik egy sokkal régebbi konfliktusban. Hogyan eszkalálódhat ez a vita teljes háborúvá?
A világot napjainkban sújtó számtalan konfliktus közepette egy küzdelemről továbbra is kevés szó esik, pedig jelentős figyelmet érdemel, mivel destabilizálhatja az amúgy is törékeny régiót.
A tálibok által vezetett Afganisztán és Pakisztán a jelek szerint a háború felé tart, rávilágítva a kiszámíthatatlan elemek támogatásának veszélyeire.
Alig egy héttel ezelőtt legalább 46 ember meghalt és hatan megsebesültek Pakisztán légicsapásaiban Afganisztán keleti Paktika tartományában. A tálib kormány elítélte a támadást, azt állítva, hogy az áldozatok többsége wazirisztáni menekült volt, és megtorlást ígért. Közben az AP-nek név nélkül nyilatkozó pakisztáni biztonsági tisztviselők azt mondták, hogy a művelet célja egy kiképző létesítmény felszámolása és a térségben lévő felkelők likvidálása volt.
Azok számára, akik nem ismerik Afganisztán és Pakisztán közös történelmét, a mostani támadás elszigetelt biztonsági incidensnek tűnhet. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. A két nemzet közötti feszültségnek mély történelmi gyökerei vannak, és a mostani eszkaláció csupán a felszíne a régóta fennálló, vitatott határok miatti rivalizálásnak.
„Ahhoz, hogy megértsük a konfliktus gyökereit, a földrajzzal kell kezdenünk – mindennek az alapjával” – írta Eyal Hashkes geopolitikai szakértő az X-en közzétett bejegyzésében. „Afganisztán és Pakisztán hatalmas, 2640 kilométeres határon osztozik. Ez a hegyvidéki terület számos törzsnek ad otthont, ami megnehezíti bármely állami hatóság számára az ellenőrzés gyakorlását. A pakisztáni oldalon a törzsek részleges autonómiával rendelkeznek az úgynevezett „Szövetségi Igazgatású Törzsi Területek” keretében.”
Az afgán oldalon a tálibok és hatalmuk megértése kulcsfontosságú. A tálibok 1994-ben jöttek létre, amikor iszlám iskolák imámjainak és diákjainak egy csoportja kihasználta az afganisztáni káoszt, hogy szervezkedjen. 1996-ra az ország nagy része felett átvették az ellenőrzést.
„A tálibok felemelkedése az Afganisztánban uralkodó iszlám, nacionalista és törzsi érzelmekre épült” – magyarázta Hashkes. „De kétséges, hogy Pakisztán aktív támogatása nélkül sikeresek lettek volna”. Pakisztán a megalakulásától kezdve széles körű segítséget nyújtott a táliboknak, beleértve a fegyvereket, a finanszírozást és a toborzást.
„Pakisztán célja Afganisztán stabilitásának gyengítése volt, hogy ne jelentsen fenyegetést”
– emlékeztetett a szakértő
Egyszerűbben fogalmazva, egy erős és stabil Afganisztán stratégiai kockázatot jelentett Pakisztán számára, mivel szövetségre léphetett volna Pakisztán fő riválisával, Indiával. A tálibok támogatása Afganisztán aláásásának egyik helyes módjának tűnt. Ez a stratégia azonban visszafelé sült el. A tálibok támogatása akaratlanul egy olyan szervezetet erősített meg, amely végül Pakisztán közvetlen ellenfelévé vált.
Mielőtt visszatérnénk a jelenhez, egy sorsfordító pillanatot kell felidéznünk: a 2001. szeptember 11-i merényleteket és azt követően, hogy a tálibok az al-Kaidának menedéket nyújtottak, az USA beavatkozott Afganisztánban. Mint ismert, támogatni kezdte az Északi Szövetséget, a tálibellenes milíciák koalícióját, és a következő két évtizedben erőfeszítéseket tettek egy táliboktól mentes afgán állam és hadsereg létrehozására.
„Pakisztán még ezekben az években is menedéket nyújtott a legyőzött táliboknak” – jegyezte meg Hashkes. „A felkeléseket segítő egyik legfontosabb tényező a biztonságos menedék, és valóban, a tálibok fokozatosan újra megerősödtek, visszavéve afgán területeket. Az USA 2021-es kivonulása lehetővé tette a tálibok számára, hogy könnyedén leigázzák Afganisztán többi részét, és létrehozzák a világ egyik legszélsőségesebb iszlamista rezsimjét”.
„Míg az afgán tálibok Afganisztán uralmára összpontosítottak, addig a pakisztáni tálibok a pakisztáni kormány megdöntésére és egy szélsőséges iszlám rezsim létrehozására törekszenek”
– tisztázta Hashkes.
Amióta az afgán tálibok 2021-ben visszaszerezték az ellenőrzést Afganisztán felett, nem sikerült a pakisztáni tálibok tevékenységét a pakisztániak reményei szerint megfékezniük. Ellenkezőleg, valószínűleg az amerikai kivonulás után hátramaradt fegyverekkel látják el őket. Ennek eredményeként Pakisztán a pakisztáni tálibok által elkövetett terrortámadások megugrását, valamint a beludzsi kisebbség felkelését és súlyos gazdasági válságot szenvedett el.
„Ez a legfőbb irónia az egészben” – írta posztjában Hashkes.
„Pakisztán menedéket adott az afgán táliboknak, hogy visszanyerjék erejüket és visszaszerezzék afgán területeiket – most pedig az afgán tálibok nyújtanak menedéket Pakisztán ellenségének, a pakisztáni táliboknak”.”
Csak az elmúlt 10 hónapban több mint 1500 ember halt meg terrortámadásokban Pakisztánban.
A fokozódó feszültségek drasztikus lépésekre késztették Pakisztánt: a több évtizedes háború elől – az 1979-es szovjet inváziótól a tálibok újjáéledéséig – menekülő 4 millió afgán menekültet távozásra szólították fel, és már több mint 700 000 iratokkal nem rendelkező afgán menekültet utasítottak ki.
„Pakisztán egy évvel meghosszabbította a regisztrált menekültek engedélyét” – tette hozzá Hashkes – ”de a papírok nélküli menekültek kezelése a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságát okozta. Ez a kérdés súlyosbította a nemzetek közötti feszültséget, és mostanra közvetlen harcba torkollott”.
Bár a harcok messze vannak Izrael határaitól, a következményei Közép-Ázsián túl a Közel-Keletre is átterjedhetnek.
„Egy, a brit médiának egy magas rangú tálib személyiségtől származó idézettel fejezem be, amely összefoglalja a gondolkodásmódot” – zárja bejegyzését Hashkes. „Nem érdekel bennünket, hogy Pakisztánnak van-e atomfegyvere – nekünk hitünk van, és Allah a mi oldalunkon áll”.
“Valószínűleg nem ez az a végeredmény, amit Pakisztán elképzelt, amikor támogatni kezdte a tálibokat”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.