Az elemzések szerint Trump legkorábban jövő nyáron fog érdemben foglalkozni a térséggel – Izrael addig magára lesz utalva, ha a következő három hónapban nem sikerült eredményeket elérni.
Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, de a január 20-i beiktatásáig Joe Biden és alelnöke, Kamala Harris lesz még hivatalban. Izrael és a világ számára ez azt jelenti, hogy Biden a következő hónapokban is irányítani fogja az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját. Ez idő alatt Izraelnek a lehető legszorosabban kell majd igazodnia globális szövetségeséhez – aki egyszerre partner és hatalom, amely gyakran szól bele katonai akcióiba és belügyeibe. Ezért kulcsfontosságú, hogy felmérjük Biden valószínűsíthető politikai lépéseit a hivatali ideje vége felé – olvasható az Ynet elemzésében.
Belpolitikai téren Izrael fokozott társadalmi és politikai feszültségekkel néz szembe, amit Joáv Gallant védelmi miniszter nemrégiben történt elbocsátása csak tovább súlyosbított. A folyamatban lévő, bár lassan enyhülő háború, a túszok megoldatlan kérdése és a csökkenő nemzetközi legitimitás
mind arra kényszerítik Izraelt, hogy erősen támaszkodjon az Egyesült Államokra, és továbbra is fogékony maradjon tanácsaira és követeléseire.
Harris veresége után Biden valószínűleg határozottabban fogja majd a gyeplőt – nem kell többé a zsidó vagy muszlim szavazókhoz szólnia, és nem kell elköteleznie magát a Demokrata Párt progresszív szárnynak, amely nyomást gyakorolt rá, hogy keményebb álláspontot képviseljen Izraellel kapcsolatban. Valószínűleg arra fog törekedni, hogy olyan örökséget hagyjon maga után, különösen a Közel-Keleten, mint aki véget vetett a gázai és libanoni háborúknak, enyhítette a palesztin szenvedést és elrettentette Iránt. Biden várhatóan Ukrajnát is támogatni fogja, amennyire csak lehet, számítva arra, hogy Trump esetleg Vlagyimir Putyin orosz elnöknek kedvező irányba módosíthatja az Egyesült Államok politikáját.
Gallant távozása valószínűleg megterheli majd az Izrael és az USA közötti biztonsági kapcsolatokat. Biden és kormánya – akik kevéssé bíznak Benjamin Netanjahu miniszterelnökben, és nem titkolják, hogy szemben állnak vele – nehezen tudnak majd kommunikálni és egyeztetni kényes védelmi és diplomáciai kérdésekben.
A kormányzat valószínűleg követelni fogja, hogy Izrael jelentősen növelje a Gázába irányuló humanitárius segélyeket, csökkentse a katonai műveleteket a Gázai övezet északi részén, és egyezzen bele egy új gázai kormányzati felépítésbe, amely – legalábbis hivatalosan – magában foglalja Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnökének kormányának képviselőit. E megállapodás nélkül az olyan regionális partnerek, mint Jordánia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia nem valószínű, hogy részt vesznek a gázai polgári közigazgatásban vagy a békefenntartó erőfeszítésekben, és anyagilag sem járulnának hozzá az újjáépítéshez.
Netanjahu nehezen emészti meg ezeket a követeléseket, mivel attól tart, hogy azok utat nyithatnak egy palesztin államnak Júdea-Szamáriában (Ciszjordániában), Gázában és Kelet-Jeruzsálemben. Koalíciós partnerei – például Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter és Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter – számára szintén elfogadhatatlanok ezek a feltételek.
A túszok kérdése valószínűleg kulcsfontosságú vitapont lesz. Biden keményen követeli a túszok szabadon bocsátását, és ezt utolsó hivatali napjainak megkoronázásaként szeretné feltüntetni, esetleg sürgetve Netanjahut, hogy vessen véget a háborúnak.
Egy kérdésben valószínűleg nem lesz nézeteltérés: Biden minden szükséges védelmet és segítséget megad Izraelnek Iránnal szemben, esetleg még egy támadó művelet támogatást is, ha Teherán ki akarja használni Izrael belső viszálykodását.
Izrael új védelmi minisztere, Jiszráel Katz, kevés valódi befolyással fog rendelkezni – részben azért, mert korlátozott az ismeretanyaga ezekben a kérdésekben, ahogyan azt korábbi külügyminiszteri szerepe során is láthattuk – utóbbi tárcát elsősorban a közösségi médián keresztül irányította.
Izrael külpolitikáját eddig Netanjahu és Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős miniszter határozta meg, és Netanjahu most valószínűleg a védelmi ügyeket is irányítja, így potenciálisan összeütközésbe kerülhet az Egyesült Államokkal.
Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter és Antony Blinken külügyminiszter nemrég közös levélben szólította fel Izraelt, hogy emelje napi több százra a Gázába segélyt szállító teherautók számát. Mivel az erre kiszabott 30 napos határidő gyorsan közeledik, az Egyesült Államok hamarosan fontolóra veheti a fegyverszállítmányok vagy más katonai felszerelések visszatartását, ahogy azt az amerikai segélyezési törvény előírja.
Trump elnökség Jared Kushner nélkül
Az utóbbi időben az USA két táborra szakadt: az egyik elégedetlen a jelenlegi rendszerrel és támogatja Trumpot, a másik pedig elkötelezett a status quo megőrzése mellett, és belülről keresi a reformot. E két frakció közötti összecsapás heves lesz, ami elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy az Egyesült Államok inkább befelé forduljon – ez táplálja Trump fő külpolitikai témáját: az izolacionizmust. Trump kifejezte, hogy az Egyesült Államok inkább kerüli a külföldi konfliktusokba való belekeveredést, és úgy véli, hogy inkább a saját ügyeire kell összpontosítania, mintsem külföldi segélyekre költenie forrásokat.
Trump azt is megemlítette, hogy a közel-keleti konfliktusok gyors befejezését szeretné, ami nyomást gyakorol Netanjahura, hogy hasonló álláspontot képviseljen, nélkülözve a rugalmasságot. Bár Trump továbbra is támogathatja Izraelt, ez valószínűleg a korábbinál korlátozottabb pénzügyi támogatással fog együtt járni.
Első ciklusa alatt lánya, Ivanka és – ami még fontosabb – zsidó veje, Jared Kushner adta neki a tanácsokat, akiknek nagy szerepük volt abban, amit Izrael vívmánynak tekint – például az Ábrahámi Egyezményben, az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésében és a Golán-fennsík elismerésében.
A 2021. január 6-i capitoliumi zavargások után azonban Kushner és Ivanka kivonult Trump politikai köreiből, és Miamiba költözött, Ivanka pedig nem volt hajlandó kommentálni apja legutóbbi kampányát. Bár mindketten csatlakoztak Trumphoz a színpadon a győzelme után, határozottan kijelentették, hogy nem fognak részt venni a kormányzásában – ez sajnálatos veszteség Izrael számára, mivel Kushner befolyása jelentős volt a Közel-Keleten.
Irán és Szaúd-Arábia lehetséges lépései
Izrael az ENSZ-ben megújult diplomáciai támogatásra számíthat a Trump-kormányzattól, amit Biden esetében nem tapasztalt. Irán vezetőit, akik tartanak Trumptól és az általa esetlegesen bevezetett szankcióktól, valószínűleg elbizonytalanítja a visszatérése. Ismerik Trump impulzív természetét is, és felismerik, hogy bizonyos körülmények között katonai erőhöz folyamodhat Iránnal szemben.
Teherán szempontjából Trump győzelme szertefoszlatja a reményeket az amerikai-iráni kapcsolatok javulására és a gazdasági előnyökre, amelyekre Maszúd Peszeskján elnök törekszik. Trump közel-keleti tanácsadója nemrég azt javasolta, hogy törekedjenek egy „új nukleáris megállapodásra”, bár részletekkel nem szolgált.
Irán megtorlása Izrael ellen most fokozódhat, mivel Ali Hámenei legfelsőbb vezető korábban visszatartotta magát minden olyan lépéstől, amely Trump kampányát erősíthette volna. Most, hogy Trump győzött, Irán újragondolhatja a megközelítését, óvatosabban léphet fel, de esetleg felgyorsíthatja nukleáris programját, hogy elrettentse az Egyesült Államokat, hasonlóan Észak-Koreához, amely a védettség és megfélemlítés egyedülálló pozícióját érte el.
Az Öböl menti szunnita vezetők, különösen Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg számára Trump győzelme valószínűleg megkönnyebbülést jelent, de továbbra is óvatosak, mivel tisztában vannak Trump vonakodásával a térségbeli katonai szerepvállalástól. Tudják, hogy Trump nem fogja őket aktívan megvédeni Irántól, amint azt 2019-ben is bizonyította, amikor Irán megzavarta a szaúdi olajtermelést anélkül, hogy határozott amerikai válaszlépésekkel szembesült volna.
Trump hivatali ideje alatt az Öböl-menti országok valószínűleg elkerülik majd az Iránnal való szembeszegülést, és visszatarthatják Izrael támogatását a Gázai övezet új kormányzatának létrehozására irányuló bármilyen tervben, hacsak Trump nem garantál jelentős támogatást számukra.
Ami Izraelt illeti: Trump és Netanjahu várhatóan 2025-ben félreteszi a Trump előző hivatali idejének végén kialakult feszültségeket. Netanjahu valószínűleg Trump kegyeit keresi majd, és elkerüli a konfrontációkat. Trump első hat hónapja alatt, amikor a kormánya kialakítására összpontosít, Netanjahu kihasználhatja a lehetőséget, hogy megerősítse a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és elnyerje az új elnök bizalmát.
Ha Biden nem tud segíteni Izraelnek abban, hogy január 20-a előtt véget vessen a háborúnak, Izraelnek nagymértékben magára kell támaszkodnia a túszok, a gázai és libanoni tűzszüneti megállapodások és természetesen Irán tekintetében. Csak 2025 májusa vagy júniusa körül fog kiderülni, hogy Trump új kormánya mit jelent Izrael, a háború és a Közel-Kelet számára.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Az izraeli-palesztin konfliktusban valójában nincs Izrael számára jó megoldás. Csak a legkevésbé kedvezőtlen "megoldás" elérése jöhet szóba. Ez jelen esetben egy semlegesített Gaza lenne, valamint egy olyan paleszti "állam" (valójában kvázi állam), ami nem jelenthetne veszélyt Izraelre. Ez utóbbit csak úgy lehetne elérni, ha ennek a kvázi államnak a határait Izrael ellenőrizhetné, abból a szempontból, hogy ne juthassanak be Izrael ellen használható fegyverek, mint Gaza esetében. Gaza esetében a semlegesítés olyan helyi kormányzást jelentene, ami végleg kizárja az Izrael elleni fenyegetettséget, és amiben tehát ilyen irányzatok nem vehetnek részt. Megvalósítható ez? Kérdéses…
Izrael számára (és szerintem a palesztinok számára is, legalábbis Gazat illetően) az ideális megoldás a gazai övezet kiürítése lenne, és egy palesztin kvazi állam helyett a palesztinok lakta ciszjordániai területek szomszédos arab-muszlim országokhoz való csatolása, megállapodás által, és gazdasági politikai segítséggel vonzóvá téve. Ez sajnos aligha fog megtörténni. A muszlim hit-kultúra ennek útjában áll – egyéb más tényezők mellett.
PS. Gazat illetően az enklavé/exklavé egy rémálom, ami egyben szemlélteti az ezt erőszakoló oldal (palesztinok, arab-muszlim országok, ENSZ, elszállt "világjobbítók") szándékának abszurditását. A gazai képződmény mesterséges, a lakosság nem őslakosság, a terület önmagában életképtelen (amit az esztelen szaporodás még súlyosbít), és maguk a fenntartók is gettónak nevezik – mégis erőszakolják ennek a gettónak a fenntartását. Az ok egyértelműen az Izrael-ellenesség egy formája: jól jön egy Izrael hátában létező fenyegetési góc és állandó probléma fenntartása.
A világ nem tolerálna egy etnikai tisztogatást. Már harminc évvel ezelőtt sem tűrte el a szerbeknek , ha jól emlékszem.
Persze ettől még meg lehet csinálni.
Talán meg is csinálják majd , gyorsan.
A hatása persze felmérhetetlen lesz !
A világ minden országában vadásznak majd az izraeliekre. Úgy , mint most Amszterdamban. Mert ez is következmény.
Mert a Gázában már több mint egy éve tomboló ószövetségi bosszúvágynak vannak és lesznek is következményei !
Mint láthattuk.
Az IDF gyerekgyilkosságban megfáradt , focimeccsel lazító , kaszinózó , arab taxisokat verő , palesztin zászlót letépő
katonái azt hitték , hogy Ciszjordániában vannak és bármit megtehetnek , ráadásul büntetlenül.
Mások pedig szépen elmagyarázták nekik , hogy ebben mekkorát tévednek. Talán megértették.
Talán nem.
Lehet ez egy jövőkép minden izraeli és minden zsidó számára is. Vonzó jövőkép , nem ?
Nagyon okosan szétzavarták a palesztinokat az egész világban. Mert mi baj lehet abból ?
Hopp ! Terrorcselekmények. Utána meg az ajvék. Növekvő Izrael ellenesség. Meg az ajvék.
Azután a nagy sikerre való tekintettel az Arab Tavaszokkal szétzavarták az arabokat máshol.
Az így előállított tömegeket pedig szépen behordták Európába. Meg persze az USA-ba is …
Most meg csodálkoznak. Lassan megszűnőben van az Izraelt eddig támogató hátország.
Hogy mi van ? Ez. Pontosan ez
Meg ez hogyan történhetett meg ?
Hát így.
Gettót , bantusztánt , koncentrációs tábort persze simán lehet csinálni a palesztinoknak.
A bekerített Sztálingrádban is volt szovjet fogolytábor ! Nem vicc , utána lehet olvasni !
A körülmények részletezésétől most inkább eltekintenék , ha lehet. De ilyen is volt már.
Az utolsó bekezdés határozottan érdeles. Mi lenne akkor , ha valaki ezt írná :
Az Izrael nevű cionista enklavé/exklavé egy rémálom, ami egyben szemlélteti az ezt erőszakoló oldal ( ostoba keresztények , köztörvényes bűncselekmények elől menekülő zsidó bűnözők , világpolitikai éceszgéberek , a gettó melege után vágyakozók , a holokauszt sztorijának bedőlő balekok , vagy csak egyszerű "világjobbítók") szándékának abszurditását. A palesztinai képződmény mesterséges, a lakosság nem őslakosság, a terület önmagában életképtelen (amit az esztelen szaporodás még súlyosbít), és maguk a fenntartók bár nem gettónak nevezik – mégis erőszakolják ennek a gettónak a fenntartását. Az ok egyértelműen a zsidó hatalomvágy egy formája : jól jön egy , az arabok hátában létező fenyegetési góc és állandó probléma fenntartása.
Ugye égig csapna az ajvék ?
Gondolkodás helyett …
A zsidók nem akarnak arab államot Palesztinában, az arabok nem akarnak zsidó államot Palesztinában. Ez az eredője mindennnek. Aki erre a kaftánra paszományt tud varrni, az nagy valószínűséggel nem Trump lesz.
A zsidók nem akarnak arab államot Palesztinában, az arabok nem akarnak zsidó államot Palesztinában. Ez az eredője mindennnek. Aki erre a kaftánra paszományt tud varrni, az nagy valószínűséggel nem Trump lesz.