Trump az ellene elkövetett merénylet során lenyűgöző hidegvérről tett tanúbizonyságot. Lehet finnyákolni, de a Nyugatnak most éppen egy ilyen amerikai elnökre van szüksége. Vélemény.
A történelmet ismerők számára bizonyára nem újdonság, hogy Amerikában az elnökök elleni merényleteknek „hagyománya” van: eddig összesen négy elnököt gyilkoltak meg hivatali ideje alatt, azaz minden tizenegyedik amerikai elnök halt erőszakos halált. Az első Abraham Lincoln volt 1865-ben, amikor John Wilkes Booth megölte őt a washingtoni Ford Színházban. 16 évvel később James Garfield következett, akit 1881-ben Washingtonban egy vasútállomáson lőttek le, és később belehalt sérüléseibe. William McKinley-t egy anarchista gyilkolta meg 1901-ben a New York állambeli Buffalóban. John F. Kennedy-t pedig Lee Harvey Oswald lőtte le 1963-ban a texasi Dallasban.
Négy másik elnök szerencsésebb volt és túlélte az ellene elkövetett merényletkísérleteket: Theodore Rooseveltet mellkason lőtték 1912-ben, miközben Milwaukee-ban kampányolt. Gerald Ford elnök 1975-ben három héten belül két merényletet is túlélt anélkül, hogy bántódás érte volna. Ronald Reagant 1981-ben a washingtoni Hilton Hotel előtt lőtték meg, de szintén túlélte a támadást, akárcsak a butleri merényletet Donald Trump.
A fentieket összegezve azt látjuk, hogy körülbelül minden hatodik (!) amerikai elnök életét veszítette, vagy legalábbis közel került az erőszakos halálhoz a hivatali ideje alatt/után.
Nem újdonság az sem, hogy a mindkét oldalon egyre erőszakosabbá váló politikai retorika, a feszült társadalmi helyzet és a rossz gazdasági környezet mindig is kedvezett a politikai merényleteknek.
Az elmúlt években Amerikának mindháromból kijutott bőven.
Elég csak visszaemlékezni, amikor a 2020 nyarán a BLM-párti csőcselék lángba borította Amerikát George Floyd halálának ürügyén, de fel lehetne még idézni 2021. január 6-át, Charlottesville-t, vagy akár a Michigan demokrata kormányzóját célzó emberrablási kísérletet, újabban pedig a nyíltan erőszakra felszólító, és sokszor abba is torkolló Hamász-párti tüntetéseket.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy már egy apró szikra is elegendő ahhoz, hogy az eddigi hideg polgárháború hirtelen nagyon forróvá váljon. Trump merénylője, a 20 éves Thomas Matthew Crooks, készen állt arra, hogy belobbantsa ezt a tüzet. Ne legyen kétségünk afelől, hogy mindkét politikai oldalon bőven akadnak még hozzá hasonló Gavrilo Principek. Ahogy a politikai uszítókból sincs hiány.
A legtöbben bizonyára elsiklottak Biden elnök minapi bejegyzése mellett, amelyben azzal vádolta Trumpot, hogy
„ha nyer, már az első napon diktátor lesz”.
„És emberek, ezt komolyan is gondolja. Nézzék csak meg ezt a jobboldali Project 2025-öt – a második Trump-elnökség tervezetét. Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.” – posztolta egy nappal a Trump elleni merénylet előtt.
Vagy ott van egy július 8-i adománygyűjtő esten mondott beszéde:
„Nekem egy feladatom van, mégpedig az, hogy legyőzzem Donald Trumpot. Teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre. Szóval, végeztünk a vitáról való beszéddel,
itt az ideje, hogy Trumpot állítsuk a célkeresztbe”
– mondta.
És akkor nem beszéltünk még arról a több ezer démonizáló és dehumanizáló posztról, cikkről, mémről és beszédről, amelyekben Trumpot Hitlernek próbálták meg beállítani. A hagyományos és közösségi média, a politikai pártok és politikusaik mind felelősek a kialakult helyzetért.
Trump elnököt lehet szeretni vagy nem szeretni, azonban kétségtelen, hogy az ellene elkövetett merénylet során lenyűgöző hidegvérről tett tanúbizonyságot. Az egész világ láthatta a legyőzhetetlen harcost és tekintélyt parancsoló vezetőt, aki még sebesülten is bíztatta híveit, miközben a tömegből csak úgy zúgott a „USA! USA! USA!”.
Lehet finnyákolni, de a Nyugatnak most éppen egy ilyen amerikai elnökre van szüksége.
Amerika hideg polgárháborúját ugyanis évek óta feszülten figyeli a világ, különösen a NATO-szövetségesek, Ukrajna, Izrael és Tajvan. Mindeközben Oroszország, Irán és Kína hátradőlve nézi, ahogy Amerika és a Nyugat a legkülönbözőbb módokon elemészti önmagát.
Elég ebből.
Trump első elnöksége alatt viszonylagos béke volt, második elnöksége pedig újra egy erős Amerikát ígér, amelyet tisztelnek és félnek a Biden elnök botlásain és gyengekezűségén most még kajánul mosolygó és egyre bátrabban viselkedő rezsimek.
Az írás a falon, Amerika veszélyes kötéltánca pedig tovább folytatódik, amíg nem tud megbékélni önmagával.
Márpedig minden nyugati ember érdeke, hogy minél hamarabb sikerüljön neki.
