Az Amerikai Egyesült Államok megkopott fénye és a popkultúra letűnt hatalma

Az apám még a ’60-as években a Szabad Európa adásán fogott Creedence Clearwater Revival és a Led Zeppelin zenéjén nőt fel. Sosem volt párttag, kommunistaellenesként, örökös lázadóként hitt a Nyugat felsőbbségében, a demokratikus berendezkedésében, a nyugati kultúra mindenhatóságában. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.

Az entellektüelek pedig Ginsberget olvastak, az Üvöltést, meg Kerouac Úton c. regényét valószínűleg valami rossz minőségű szamizdat kiadásban. A Hobo Blues Band pedig még mindig nem értem miért nem kapta meg a Grammy-díjat a Vadászat c. albumukért?

Én a ’80-as évek amerikai popkultúráján nevelkedtem. Emlékszem, hogy a szüleim magukkal cipeltek a csömöri moziba, mert nem volt, aki vigyázzon rám és akarva akaratlanul a Hair, a Flashdance, a Rocky és a Staying Alive filmek bűvöletében nőttem fel. Akármennyire sem volt semmilyen művészi értékük, mégis volt egy igen komoly üzenetük, a nagybetűs AMERIKAI ÁLOM, A SZABAD NYUGAT ÜZENETE:

hogy tök mindegy ki vagy, lehetsz a legutolsó gyári munkás, kemény munkával megvalósíthatod magad és elérheted az álmaidat, csak merj álmodni.

Meg, hogy amiben hiszel, azért érdemes harcolni.

Az Érdekvédelmi terület című film margójára

A holokauszt valóságos összetettségéről még mindig csak töredékes képünk van. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.

Nagyjából ez volt minden amerikai filmnek, popzenének a mondanivalója. A mai napig nem nőttem ki ebből az illúzióból, ami rajtam kívül minden kelet-európai művészeti és társadalom tudományágra hatással volt.

Érdekes, hogy az akkori amerikai kultúrának az ’50-es évektől évtizedeken keresztül volt üzenete a világ keleti felén élő társadalmi rétegeknek, ezért mindenki az USÁ-ra figyelt. Azt hiszem, ennek a sajátos kulturális üzenetnek sokkal nagyobb ereje volt, mint bármilyen politikai doktrínának. Igazából ez volt az az erő, ami ledöntötte a berlini falat és nem a szovjetek gyengesége vagy Reagan politikája.

Mi ebből a tanulság? Hogy az amerikai vezetésnek sürgősen keresnie kell egy új Ginsberget, egy új Capotét, Jim Morrisont vagy Sylvester Stallonét, hogy a világ újra el kezdjen figyelni rá,

mert amíg nincs üzenete a különböző társadalmi rétegeknek, addig súlytalan marad.

Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.

Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Áll-e még a Carter-doktrína? Ez itt a kérdés

Per pillanat a szunnita arab világnak és a Közel-Keletnek nagyobb szüksége van egy erős Izraelre, mint valaha.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.