Az országszerte számos megemlékezés övezte Holokauszt 80-as emlékévben, két nappal, a több, mint 430 ezer magyar zsidó meggyilkolásának auschwitzi helyszínének szívbemarkoló látogatását követve azzal szembesülünk, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának meghívására előadást tartott Budapesten Mahmúd Ahmadinezsád — Keszler Gábor, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnökének véleménycikke.
Az a Mahmud Ahmadinezsád, akinek a zsidók démonizálása, a holokauszttagadás és az Izrael elpusztítására irányuló akarat volt – és mind a mai napig – három alappillére az ideológiai „küzdelmének”.
Ahmadinezsád fantazmagóriái nem ismernek határokat. A volt iráni elnök egyik házi történésze például azzal a „felfedezésével” hencegett, hogy 1883-ban francia zsidók 150 keresztény gyermeket gyilkoltak meg Párizs külvárosában, hogy vérüket felhasználják a macesz sütéséhez.
Ahmadinezsádék magyarázata szerint a felfedezés ténye nem abban rejlik, hogy “gyilkosság volt”, hanem, hogy bár a “gyilkosság” emléke tovább él az európaiak lelkében, “az esetet sajnálatos módon soha nem említik – a cionista lobbi növekvő befolyása miatt Európában – pontosabban a zsidók befolyása miatt.
Létezik-e ennél világosabb bizonyíték arra, hogy Európa mennyire tehetetlen a cionistákkal és médiabirodalmukkal szemben?”
Az ehhez hasonló mentálisan beteg érvelések gyakorlatilag nem cáfolhatók, hiszen minél hangosabban tiltakozik az ész és az értelem a holokauszttagadás vagy az Izrael a föld színéről való eltörlésével kapcsolatos fenyegetések ellen, annál világosabb az Ahmadinezsád-félék számára a cionista uralom “bizonyítéka”.
A Spiegel című német hetilapban megjelent interjúban a volt iráni elnök a holokauszt kapcsán az alábbiakat mondta:
“Csak akkor fogadok el valamit igazságként, ha valóban meg vagyok róla győződve.”
“Ha valóban volt holokauszt, akkor Izraelnek Európában kellene lennie, nem pedig Palesztinában.”
Arra a szerkesztői megjegyzésre pedig, hogy Izrael létjogosultságát nem kérdőjelezi meg a magazin, a következőképpen reagált: “Örömmel veszem tudomásul, hogy önök őszinte emberek, és elismerik, hogy kénytelenek támogatni a cionistákat”.
Ahmadinezsád számára csak az hiteles tudományos szempontból, aki „rájön”, hogy a holokauszt egy zsidó hazugság, politikailag pedig az az elfogadható, aki megkérdőjelezi Izrael létjogosultságát és meg akarja a zsidó államot semmisíteni.
Az elnöki „történészek” akkoriban még Lengyelországban is érdeklődtek, hogy végezhetnek-e bizonyos „számításokat” Auschwitzban.
A holokauszttagadásnak az ég egy adta köze sincs a tudományhoz, hisz nincs még egy olyan sötét bűncselekmény a történelemben, amelyet az elkövetők, az áldozatok és a külső megfigyelők ilyen pontos részletességgel dokumentáltak volna. A holokauszttagadók, mint Ahmadinezsád, csak azokat a tényeket ismerik el, amelyek megfelelnek antiszemita világképüknek.
Rémisztő, hogy ha valaki nem látja át, hogy mi teszi olyan veszélyessé a volt iráni elnök küldetését, – az antiszemitizmus a globális populista diskurzusba integrálása – és nem lehet eleget ismételni, hogy nem csak egyedül Izrael számára.
Aki tagadja a holokausztot, az másodszor is meggyilkolja az áldozatokat. Az áldozatok emléke írmagjainak elpusztítása befejezi a teljes megsemmisítésükre létrehozott tervet.
A volt iráni elnök holokauszttagadása szükséges kiegészítője antiszemita arzenáljának, amely az állítólagos zsidó befolyás csökkentéséért folytatott küzdelmét szolgálja.
Ahmadinezsád által életre hívott 2006-os teheráni nemzetközi konferencián, a „holokauszt-szemináriumon” sikerült a holokauszttagadást és a gondolatszabadságot egybefűzve a progresszivitás jelképévé tennie.
Az iráni külügyminisztérium szóvivője úgy fogalmazott, hogy „Jó lenne, ha Blair úr részt venne a teheráni holokauszt-szemináriumon”, hiszen a konferencián Tony Blair, (az akkori angol miniszterelnök) „olyan dolgokat mondhatna, amiket Londonban nem mondhat el”. Ahmadinezsád pedig ugyanekkor így fogalmazott:
„A fosztogató cionista rezsimnek sikerült 60 éven át minden nyugati kormányt megzsarolnia erre a mítoszra (értsd a holokausztra) alapozva.”
A konferenciát megnyitó beszédében a volt iráni külügyminiszter nem hagyott kétséget afelől, hogy a cél Izrael elpusztítása:
ha „a holokauszt hivatalos verzióját megkérdőjelezik” – mondta -, akkor „Izrael természetét és identitását” is meg kell kérdőjelezni.
Ha azonban a holokauszt mégiscsak megtörtént, akkor – Ahmadinezsád retorikája szerint – Izraelnek még kevésbé van létjogosultsága Palesztinában, hanem inkább Európába kellene azt áthelyezni. Így vagy úgy, számára az eredmény ugyanaz: Izraelnek el kell tűnnie. A konferencia célja kimondottan Izrael állam megalapítása létjogosultságának megkérdőjelezése volt.
Záróbeszédében Ahmadinezsád félreérthetetlenül fogalmaz:
„A cionista rezsim életgörbéje elindult lefelé, és most lejtőre került a bukás felé….. A cionista rezsim el lesz törölve, és az emberiség felszabadul.”
Ahogy Hitler a zsidók meggyilkolásával akarta „felszabadítani” az emberiséget, úgy Ahmadinezsád is úgy véli, hogy Izrael erőszakos elpusztításával „szabadíthatja fel” a világot.
A Közszolgálati Egyetemen előadást tartó, ma épp a „környezetvédő” szerepben tetszelgő volt elnök végig a holokauszt tagadását helyezte politikája középpontjába. Ez idő alatt az iráni rezsim nem kímélte erőfeszítéseit sem, hogy a „holokauszt-mítosz” „leleplezését” meghonosítsa. Így a „holokausztról szóló hazugság” az állami közszolgálati televíziós csatornán sugárzott pénteki prédikációinak rendszeres témájává vált, kigúnyolva a „gázkamrákról szóló tündérmesét”. Ahmadinezsád vezetése alatt az iráni állami sajtóügynökség a világ minden tájáról érkező holokauszttagadók platformjává is vált.
Szintén Ahmadinezsád kezdeményezésére, a legnagyobb példányszámú iráni újság a Hamshahri által 2006 februárjában meghirdetett „Nemzetközi Holokauszt Karikatúra Verseny” a holokauszttagadás új stílusát hívta életre. „Hogy volt-e holokauszt vagy sem, azt a karikatúristáknak kell eldönteniük” – írta az újság. A beérkezett pályaművekből több százat a teheráni Palesztin Múzeumban állítottak ki. Kétségtelenül ez volt az első nemzetközi nyilvánosságot kapott antiszemita művészeti kiállítás 1945 óta.
A karikatúraversenyt és a kiállítást évente megrendezésre kerülő eseménnyé tervezték tenni. „Izrael elpusztításáig folytatjuk” – szorgalmazta Ahmadinezsád.
Az 1945 után létrejött nemzetközi kapcsolatokat Ahmadinezsád rendszere „zsidó-keresztény összeesküvésnek” nevezte, és azzal szembe menve az „igazság” megteremtésére törekszik, amelyben a Holokausztot mítosznak fogják nyilvánítani. A konferenciája is, – mint e terv propagálásának eszköze -, szorosan összekapcsolódott a nukleáris programmal, mint a megvalósításnak az eszközével.
Az atomprogramot egyfajta isteni jelenésként ünnepelték Iránban, amely elűz minden igazságtalanságot a földről. 2006 áprilisában Ahmadinezsád egy szertartás keretében leplezett le két fémkonténert, amelyekben Irán első önállóan dúsított urániumát tárolták.
Az elnöki atomprogram lényege: „akár egyetlen atombomba bevetése Izraelen belül mindent elpusztít”.
Mindeközben persze Ahmadinezsád a globális populista szerepét is folyamatosan eljátssza,
ma a befogadás érdekében éppen „környezetet véd és vizet prédikál”. Korábbi beszédei is populista módon a világ összes „elnyomottjához” szóltak.
A „cionista” szó használata mindig különösen fontos számára, hisz az a trójai faló, amelynek leple alatt antiszemitizmusát „elfogadhatóvá” teszi, lehetővé téve, hogy egyszerre legyen antiszemita és holokauszttagadó, másrészt az általa úgynevezett „elnyomott nemzetek” szóvivője.
A holokauszttagadás az antiszemitizmus legszélsőségesebb formáinak egyike. Aki Auschwitzot „mítosznak” nyilvánítja, az a zsidókat az emberiség ellenségének állítja be, akik pénzért az elmúlt nyolcvan évben átverték az emberiség többi részét.
Aki „úgynevezett” holokausztról beszél, azt sugallja, hogy a világ médiáját és egyetemi tanszékeit zsidók irányítják, és ezáltal el vannak vágva a „valódi” igazságtól.
Ez ma még abszurdabb, mint korábban, látva a világ vezető egyetemein folyó antiszemita őrjöngést és olvasva a szociális hálóból cunamiként felbugyogó gyűlöletet. Ily módon sajnos pontosan az a fajta népirtó gyűlölet gerjesztődik, amely hozzájárult, hogy a holokauszt borzalmai megtörténhettek.
Nem lehet kérdés: Ahmadinezsádnak semmi keresnivalója nincs sem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, de hivatalos látogatóként hazánkban sem.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.