A hadászatban a huszárvágás legtöbbször nem a saját briliáns sakklépéseinkben rejlik, hanem abban, hogy hogyan tudjuk rákényszeríteni az ellenfelet arra, hogy stratégiai szintű hibát kövessen el.
A gyorsan kialakuló izraeli–iráni háború egy igen hasznos esettanulmány ennek a tételnek az illusztrálására.
Az utóbbi évtizedek folyamán Irán egy briliáns stratégiát dolgozott ki és alkalmazott Izrael ellen. A kriptoháborút Izraellel az általa felszerelt és irányított proxikon keresztül vívta, akik – mivel nem perzsák és/vagy nem síiták – amúgy is igen kevés értékkel bírtak/bírnak az iráni vezetés szemében. Miközben a proxik által sikerült elrettentenie Izraelt attól, hogy nyíltan konfrontálódjon vele, e mögé a pajzs mögé bújva, Irán gőzerővel folytatta a nukleáris és rakétaprogramja fejlesztését.
Izrael válasza erre az aszimmetrikus stratégiára egy másik aszimmetrikus stratégia volt: a proxikat irányító katonai vezetők, forradalmi gárdisták és az atomtudósok likvidálása, valamint a Szíriában, Irakban stb. elhelyezett iráni haditechnikai képességek pusztítása.
Ezeknek a támadásoknak a stratégiai célja az volt, hogy Iránt kicsalogassa a proxik alkotta pajzs mögül, és ezzel támadhatóvá tegye.
Az április 14-i támadással Irán végül is elkövette a kikényszerített hibát, és iráni területről mért csapást Izraelre. A támadás legnagyobb kára nem a taktikai-műveleti szintű kudarc volt, nem az arcvesztés és nem is az iráni elrettentés csorbulása. A legnagyobb kár a hatalmas költséggel kiépített „hiteles tagadhatóság” elvesztése volt.
Április 14. előtt Izraelnek semmilyen külső legitimációja nem volt arra, hogy nyíltan csapást mérjen Irán nukleáris létesítményeire, rakétaprogramjára és infrastruktúrájára.
Április 14-e után Irán összes stratégiai értéke a nyílt hadviselés legitim célpontjává vált.
Hogy az iráni döntés mennyire nem volt jól átgondolva, az lemérhető azon a sietségen, amivel nagy hirtelen orosz S-400-as légvédelmi rendszereket és modern vadászgépeket kívánnak beszerezni.
Irán szempontjából a kikényszerített hiba tragikuma abban rejlik, hogy valójában nem volt benne semmi szükségszerű. A Hezbollah rakétakészleteit felhasználva Irán sokkal fájdalmasabb és hatékonyabb csapást tudott volna mérni izraeli célpontokra, mint az április 14-én felvonultatott barokk arzenállal. Nem kizárt, hogy a bosszú eszközének a kiválasztásában az iráni rezsim belső harcai a reformerek és a keményvonalasok között sokkal nagyobb súllyal nyomtak a latban, mint a stratégiai megfontolások.
Egy további lehetőség, hogy ezt az iráni hibát nem Izrael, hanem a Hezbollah kényszerítette ki. Látva a másik proxy, a Hamász pusztulását, a libanoni terrorszervezet valószínűleg nem volt hajlandó egy nagy intenzitású háborúnak kitenni a cédrusok országát Irán érdekében. Amikor Szíriában az Aszad rezsim is beintette a rettenetest, akkor Iránnak egyszerűen nem maradt más választása, mint kilépni a „hiteles tagadhatóság” pajzsa mögül.
Izrael bebizonyította, hogy védelemben képes döntően legyőzni Iránt.
Az elkövetkező napok millió dolláros kérdése, hogy támadásban is képes-e hasonló eredményt elérni.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
A politikai selejt bosszúja kényszer leszállás a történelem ugródeszkáján a múlt szörnyeinek megismétlésében és ennek áldozataiban .
Az alapképlet, amit egy bolond makacsságával itt tüsténkedő Izrael-ellenesek „elfelejtenek”, hogy Irán már évtizedekkel ezelőtt háborút indított Izrael ellen. Ezt eddig az általa felfegyverzett proxikon keresztül tette, egyre nagyobb intenzitással. Gázából, Libanonból, Sziriából, Irakból, Jemenből… Ezt a háborút valós indok nélkül kezdte és folytatja, vallási alapú gyűlölet-motiváció alapján, valamint befolyásnövelő ambícióinak részeként. Izraelnek addig semmiféle konfliktusa nem volt Iránnal.
Ennek a háborúnak a során az Izraelt célzó pusztítást szervező és irányító vezetők legitim célpontok, és csak szelíd válasz a valós iráni háborús tettekre.
Az írás egyébként jó, rávilágít a lényeges szempontokra ebben a piszkos, világrontó iráni elmebaj-háborúban.
„A Hezbollah rakétakészleteit felhasználva Irán sokkal fájdalmasabb és hatékonyabb csapást tudott volna mérni izraeli célpontokra, mint az április 14-én felvonultatott barokk arzenállal.”
Lefogadom egy láda orosz pezsgőbe egy pohár dubaji esővíz ellenében, hogy a döntést nem katonák hozták meg. 😆
2) Dozsa Gyorgyot,a magyar jobbagy felkeles vezeret a foldesurak ellen,
a magyarok ultettek tuzes tronra,nem idegen hatalom,
megsem csinaltak belole
vilagra szolo gyuloletet,
mint a zsido NEP ellen.
Tanulj tino !
Egy fel analfabetat,aki nem
ismeri a tortenelmet,sem
a Bibliat,sem a magyar irodalmat,de azert ” szajkaratezik, mint „kigyelmed”- nem akarom ” meggyozni”, csak bemutattam ” intelligenciajat.”😏
egyszer már sikerült…
https://www.youtube.com/watch?v=_9bt6U8K2Ao
ez egy jó meglátás
„Egy további lehetőség, hogy ezt az iráni hibát nem Izrael, hanem a Hezbollah kényszerítette ki”
„hogyan tudjuk rákényszeríteni az ellenfelet arra, hogy stratégiai szintű hibát kövessen el”
Izraeli vezetők helyében nagyon elgondolkodnék, hogy ki az, aki a stratégiai szintű hiba elkövetésének csapdájába behúzza a másikat. Ahogy az oroszok esetében működni látszik az ukránok kifárasztására irányuló stratégia, úgy Irán is gondolkodhat egy Izraelt kifárasztó stratégia elindításán.
Egy nagyméretű Irán elleni válaszcsapással Izrael azt kockáztatja, hogy egy újabb frontvonalon kerül elhúzódó háborúba. A gázai válaszcsapást, a Vaskardokat sem úgy gondolták eredetileg szerintem, hogy már fél éve tart, és nem látni, hogy mikor fejeződik be (a miként fejeződik be kérdését nem is feszegetem).
Addig OK, hogy az ország elleni rakétatámadást nem szabad ignorálni és valamilyen válaszcsapás szükséges. Ám a méret, az időzítés és a célpont(ok) kiválasztása kulcsfontosságú a végeláthatatlan tit-for-tat elkerülésére.
Jó , de mi lett volna a korrekt lépés Irán részéről ?
Ha esetleg iráni vadászgépek Szíriából felszállva
libanoni légtérből indítottak volna rakétákat Izraelre ?
Esetleg polgári gépek mögé bújva ?
Ahogy az izraeliek teszik ?
Honnan, hová és ki venne 300 polgári gépet ami mögé Irán elbujhatna? Már akkor kilövik az iráni gépeket amikor elérik Irakot.
Ott vannak Szíriában.
Sziriában orosz gépek vannak. Azokat a törökök meg a sziriaiak lövik le 🙂
Az oroszok mellé simán mehetnek.
Az oroszok már minden madarukat elvitték az ukrán frontra.
Maradt még nekik.
Irán is orosz gépeket vesz.
Telepítheti Szíriába is …
Az öböl háboruban Irak is inkább Iránba menekitette repülőit, mintsem, hogy harcba vetette volna. Pilótákat is vesz?
A pilótákat kiképzik az oroszok.