A globális média következetesen a Hamász adatait idézi a gázai áldozatok számát illetően. E sorok írásakor az általuk kritikátlanul idézett szám 33 000 palesztin halálos áldozat Gázában, de ezek a számok nem csak hogy túlzóak, de elfedik azt a tényt, hogy ebben a háborúban a civil áldozatok halálozási aránya minden háborúhoz képest is rendkívül alacsony. Elengedhetetlen, hogy megértsük ezeket a számokat, mivel a Hamász egyetlen módja a túlélésre az, hogy felfújja a polgári áldozatok számát, hogy nyomást gyakoroljon a nemzetközi közösségre, hogy állítsa le Izrael igazságos háborúját az október 7-i mészárlás elkövetői ellen. És sajnos propagandájuk eléri a kívánt célt. Sefi Kedmi a Sphinx Research, globális kutatócég alapítójának és vezérigazgatójának elemzése a ynet oldalán jelent meg.
Először is, fontos a hitelesség kérdése. Úgy tűnik, nem zavarja azokat, akik ezeket a számokat idézik, hogy azok a gázai egészségügyi minisztériumtól származnak, amelyet a Hamász terrorszervezet irányít, amely a múltban már többször hazudott szemenszedett módon, és egyértelműen érdekelt a civil áldozatok számának felduzzasztásában, miközben eltitkolja saját harcosainak áldozatait.
Az IDF becslései szerint a harcokban eddig körülbelül 12 000 Hamász harcos halt meg.
Alapvető fontosságú, hogy a Hamászt terrorszervezetként ismerjük el, amelynek adatai félrevezetőek és könnyen cáfolhatók.
Az az állítás, hogy a halottak 70%-a nő és gyermek, könnyen cáfolható, hiszen ha az IDF 12 000 Hamász harcost likvidált, akiknek szinte mindegyike férfi, akkor ez azt a következtetést vonná maga után, hogy minden Gázában megölt férfi a Hamász tagja (beleértve az időseket is).
Ezt a logikát követve: a 12 000 terrorista áldozat a 33 000 bejelentett áldozat 36%-át teszi ki, ami azt jelenti, hogy az IDF által megöltnek nyilvánított Hamász áldozatok közül körülbelül 2 000 olyan van (a 33 000 áldozat 6%-a), akiket nőknek és gyerekeknek kell minősíteni.
Ez megerősíti azt az érvet, hogy a gyermekként megöltek közül sokan valójában a Hamász fiatal harcosai és/vagy a Hamász egyszerűen hazudik.
Továbbá úgy tűnik, mintha Gázában az emberek amúgy nem halnának meg, hacsak nem háborúban. A természetes halálozási arány Ciszjordániában és Gázában a Világbank adatai szerint 0,4%. A háború kezdete óta eltelt hat hónapra alkalmazva ez a ráta 0,2% lenne a 2,2 milliós lakosságra vetítve, ami azt jelenti, hogy 4 400 ember halt meg olyan körülmények között, amelyeknek semmi köze a háborúhoz, Izraelhez vagy a konfliktushoz;
a Hamász azonban természetesen őket is háborús áldozatoknak számolja.
Nagyon valószínű, hogy eaz ilyen, természetes halálesetek a civil lakosságból kerülnek ki és többnyire idős és beteg emberek, nem pedig harcképes terroristák.
Ráadásul a tényleges természetes halálesetek száma valószínűleg sokkal magasabb, sokan a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya miatt haltak meg, ami a háború által a gázai egészségügyi rendszerre nehezedő nyomás miatt következett be.
Ezek a több ezren is háborús áldozatai a Hamász és más terrorszervezetek által szított háborúnak, akik a humanitárius létesítményeket katonai célokra használják ki, így azok katonai célpontokká válnak, ami támadásokhoz vezetett. Ha megmaradtak volna civil intézményeknek, akkor nemcsak a gázai civil lakosság ellátását biztosíthatták volna, hanem sokaknak menedéként is szolgálgattak volna.
Ezek a számok önmagukban is legfeljebb 15 000-re, de valószínűleg még ennél is kevesebbre csökkentik az izraeli támadások által Gázában okozott civil áldozatok számát, ami azt jelenti, hogy az áldozatok kevesebb mint fele (!) civil.
A modern hadviselés történetében a harcosok és a civilek közötti 1:1-nél kisebb arány nagyon alacsony civil áldozatok arányának számít. A vietnami háborúban ez az arány 1:3, a csecsen háborúkban 1:4,3, a NATO szerbiai háborújában 1:4, az iraki háborúban pedig a civil áldozatok a halálos áldozatok 77%-át tették ki.
Fontos azonban, hogy ne álljunk meg itt, hiszen még a 15 000 civil halálos áldozat is jelentős és tragikus szám, amelyet el kell ismerni.
A legtöbb áldozat a konfliktus elején volt, amikor az IDF célzottan csapott le a levegőből, és amikor a Hamász naponta rakéták tömegét lőtte ki Izrael felé. Becslések szerint ezeknek a rakétáknak a 25%-a tévesztett célt, és Gázában landolt, mint például az al-Ahli kórháznál történt incidens, amelyben a Hamász kezdetben azt állította, hogy Izrael lerombolta a kórházat, és mintegy 500 civilt ölt meg, de később kiderült, hogy az Iszlám Dzsihád rakétájáról volt szó, ami csodával határos módon szinte semmilyen áldozatot nem követelt, és a kórháznak sem okozott kárt.
Izraellel ellentétben, amely biztonságos menedéket biztosított polgárai számára, a Hamász csak saját harcosai biztonságáról gondoskodott az alagutakban.
A konfliktus kezdetétől, azaz az október 7-t követő két és fél hónapban, 2023 végéig mintegy 12 000 rakétát lőttek ki Izraelre Gázából.
Ennek következtében a terrorcsoportok által kilőtt rakéták közül mintegy 3 000 a gázai civil lakosságon landolt, akiknek nem volt menedékük vagy más védelmi eszközük.
Valószínűleg ezek az okai a Hamász által irányított egészségügyi minisztérium szerint a 2023 végére megszámolt, mintegy 22 ezerre tehető civil áldozatok magas számának.
Ez magyarázná a minden korosztályból származó áldozatok magas számát is, mivel a válogatás nélküli rakéták nem tudják, hogy kit vesznek célba, szemben az IDF által kilőtt rakétákkal, amelyek elsősorban katonai célpontokra irányulnak.
Nem lehet komolyan azt állítani, hogy a védtelen civilekre becsapódó 3 000 rakéta nem volt jelentős hatással a 2023 végéig bekövetkező 22 000 halálos áldozatra. A háború kitörése előtt dokumentáltan sok palesztin halt meg a Gázában landoló palesztin rakétatűzben. A háború kitörése után azonban figyelemre méltó módon megszűnt a dokumentálásuk.
Ezt a következtetést alátámasztja az is, hogy a Hamász hatóságai által bejelentett gyermekáldozatok száma jelentősen csökkent, ahogy telt az idő, és a Gázából Izrael felé kilőtt és Gázában landoló rakéták száma drasztikusan csökkent.
A terrorszervezetek rakétáival ellentétben az IDF többnyire konkrét célpontokat céloz meg precízen, gyakran konkrét hírszerzési információk alapján. Ráadásul az IDF gyakran tartózkodik a tüzeléstől, amikor sok civil van a területen, különösen gyerekek. Továbbá, bőséges bizonyíték van arra, hogy a Hamász terroristái olyan gázai civilekre lőttek, akik megpróbáltak a háborús övezetekből a biztonságosnak nyilvánított területekre menekülni, vagy amikor megpróbáltak eljutni a humanitárius segélyekhez, amelyeket a Hamász terroristái átvették az irányítást.
Egy másik gyakran idézett statisztika a megölt gyermekek száma.
Gázában valóban nagyon magas a kiskorúak száma, a lakosság mintegy 75%-át teszik ki. De azon túl, hogy a Hamász és más terrorcsoportok néha saját civiljeikre lőnek, gyermekeket és fiatal felnőtteket is használnak harcosként.
Sok 12-18 éves fiú van felfegyverkezve aknavetőkkel és puskákkal, és amikor harcolni küldik őket, a Hamász ágyútöltelékeként végzik, és a harcban halnak meg. A Hamász által közzétett listák szerint alig van különbség a 0-9 éves fiúk és lányok halálozási aránya között, azonban a kor előrehaladtával a különbség egyre nőni kezd.
A 10-13 éves fiúk halálozási aránya 20%-kal magasabb, mint a lányoké, 14-17 éves kor között pedig a különbség 33%-ra nő.
Az, hogy a Hamász gyermekharcosokat használ, szörnyű, és kettős háborús bűncselekmény ezekkel gyerekekkel szemben, akik kétségtelenül áldozatai annak a háborúnak, amelyet a Hamász Izrael ellen indított.
Ennek ellenére fontos megérteni az adatokat, amikor a gyermekáldozatokról beszélünk, és külön kategorizálni őket a civil áldozatoktól, mivel terroristaként halnak meg, miközben fegyvert viselnek.
A nemzetközi fősodrú médiában azonban minden kiskorú halottat egyszerűen ártatlan gyermeknek tekintenek és annak számítanak.
A fő tanulság az, hogy minden háború szörnyű, és a civil áldozatok elkerülhetetlenek a háborúban, de ezt a háborút a Hamász kezdeményezte, amelynek egyetlen esélye a túlélésre az, hogy a civil áldozatok számát felfújja.
Izrael mindent megtesz azért, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát, nemcsak erkölcsi okokból, hanem azért is, mert ez a saját érdeke, és nem szabad kiemelni, vagy irreális normákat támasztani vele szemben egy olyan háborúban, amelyet nem ő kezdeményezett.
A nemzetközi médiának nem kellene azoknak a kezére játszania, akiknek nem okozott gondot október 7-én civileket megerőszakolni, meggyilkolni és elrabolni, tudván, hogy ez súlyos megtorláshoz vezet a saját civil lakosságukon. A média nem játszhat a Hamász kezére, és nem engedheti meg, hogy eltorzítsák a valóságot és manipulálják a túléléshez vezető utat. Az elsők, akik továbbra is meg fogják fizetni a Hamász elhúzódó terroruralmának árát, mint mindig, maguk a palesztinok lesznek.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.