Tisztelt Cameron úr! Menjen a fenébe!

Nagy-Britannia külügyminisztere felháborító ultimátumot küldött Izraelnek.

Az Izrael szövetségesének tekintett Nagy-Britannia külügyminisztere kijelentette, hogy nem ad el több fegyvert Izraelnek, ha Izrael nem engedi meg a Vöröskereszt munkatársainak, hogy meglátogassák a Hamász Nukhba-erőinek terroristáit, akiket az október 7-i mészárlás elkövetéséért tartanak fogva.

David Cameron brit külügyminiszter közölte Izraellel, hogy ha nem teljesítik a követelését, Nagy-Britannia támogatni fogja az Izraelnek történő fegyvereladások európai embargóját

– tudósít a józan ésszel nehezen felfogható hírről a Ynet.

A lap megjegyzi, hogy London, aki élen jár a harcban azért, hogy Izrael engedélyezze a látogatásokat az elfogott terroristáknál, azt állítja, hogy a zsidó állam „megsérti a nemzetközi jogot” azok megtagadásával.

Izrael szerint azonban a nemzetközi jog kivételes esetekben, biztonsági okokból lehetőséget ad a látogatások megtagadására.

David Cameron ultimátumának nemzetközi jogi vizsgálata megérne egy külön cikket, de foglalkozzunk most csak annak erkölcsi oldalával, tekintve, hogy a külügyminiszter nyilatkozata felvet pár meglehetősen nyugtalanító kérdést:

• Miért érdekli ennyire a brit külügyminisztert az ártatlan civileket lemészárló, elrabló, megkínzó és megerőszakoló terroristák sorsa?
• Miért tartja az emberségükből teljesen kivetkőző barbár vademberek ügyét olyan fontosnak, hogy fegyverembargóval fenyegetőzik az érdekükben?
• Miért nem követeli azonos vehemenciával a Hamásztól, hogy engedélyezze a Vöröskeresztnek a valóban ártatlan izraeli túszok meglátogatását?
• Miért nem a Gázában fogvatartott brit állampolgárok kiszabadításán dolgozik, a terroristák jogaiért való siránkozás helyett?

Valójában naivak vagyunk, ha meglepődünk még mindezeken, amikor a brit külügyminisztérium szemináriumain azt tanítják a diplomatáknak, hogy a Hamász harcosai valójában nem terroristák és Izrael egy „fehér gyarmatosító” hatalom…

A magunk részéről azt tanácsolnánk a független palesztin állam egyoldalú elismerésével is kacérkodó Cameron úrnak, hogy először a saját háza táján sepregessen, a zsidó állam leckéztetése helyett.

Brit külügyminiszterként ugyanis a brit állampolgárok érdekeit és jogait (kellene) képviselnie, és nem a palesztin dzsihádistákét.

Mindezek fényében sok szerencsét kívánunk Cameron úrnak a Brexit „sikersztorija” utáni újabb politikai szerepvállalásához!

Izrael jogos önvédelme a Hamász 1988-as kartájának tükrében

Az eredeti dokumentumokban az a jó, hogy egyértelműek, világos célok, teendők vagy kötelezettségvállalások összesége, amelyek esetében nem lehet mellébeszélni.

Neokohn

3 hozzászólás