A héten drámaian és jogosan felerősödtek azok a félelmek, hogy a Biden-kormányzatnak a palesztin terrorral harcoló Izrael ölelése csak előjáték ahhoz, hogy élve felfalja azt — írja véleménycikkében Melanie Phillips, brit újságíró a Jewish News Syndicate oldalán.
Szerdán Matthew Miller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy a kormányzat „aktívan törekszik egy független palesztin állam létrehozására, valódi biztonsági garanciákkal Izrael számára”.
Ezzel megerősítette a Walla héber nyelvű híroldalnak azt a jelentését, amely szerint
Antony Blinken külügyminiszter a gázai háborút követő napon utasította a tisztviselőket, hogy vizsgálják meg a „Palesztina állam” amerikai és nemzetközi elismerésének lehetőségét.
Egy magas rangú amerikai tisztviselő azt mondta az oldalnak, hogy a Biden-kormányzaton belüli döntéshozók a palesztin állam elismerése felé való elmozdulást nem a felek közötti tárgyalások eredményeként javasolják, hanem egy megújuló békefolyamat első lépéseként.
Úgy tűnik, hogy ezek a „Biden-kormányzaton belüli elemek” a brit kormánnyal tartják a lépést. Két nappal a jelentés előtt, egy londoni fogadáson David Cameron brit külügyminiszter megdöbbentette a megfigyelőket azzal a kijelentésével, hogy a brit kormány fontolgatja „Palesztina állam” hivatalos elismerését, többek között az ENSZ-ben.
„Ez lehet az egyik olyan dolog, amely segíthet abban, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon” – mondta.
A gázai háború kezdete óta világos, hogy mind Nagy-Britannia, mind Amerika kihasználja-e a zűrzavart, hogy a „kétállami megoldás” iránti megszállottságát előmozdítsa.
Az azonban egy dolog, hogy a palesztin állam felé való elmozdulást sürgetik. Ennek egyoldalú elismerése azonban átlép egy vörös vonalat.
Egy nem létező „Palesztina” hivatalos elismerése része az Izrael elleni diplomáciai hadviselés stratégiájának, amelyet azok támogatnak, akik a zsidó állam megsemmisítését akarják.
Koncepcionálisan nevetséges, mivel egy olyan „állam” elismeréséről van szó, amelynek nincs fizikai formája és nincsenek határai, ez egy csapásra megszüntetné annak szükségességét, hogy a palesztinai arabok beleegyezzenek abba, hogy békében éljenek Izrael mellett.
Ehelyett még inkább arra ösztönözné őket, hogy elutasítsák Izrael létjogosultságát.
Pontosan hogyan lenne egy ilyen állam demilitarizált? Ki biztosítaná, hogy ne férjen hozzá olyan fegyverekhez, amelyek fenyegethetnék az izraeli civileket? Mit ért pontosan az USA „valódi biztonsági garanciák” alatt Izrael számára?
Egyértelmű, hogy ezeket a Hamásszal együttműködő Egyesült Nemzetek Szervezete hajtaná végre?
„Valódi biztonsági garanciák” vajon olyanok, mint a 2006-os 1701-es ENSZ-határozat? Az, amely felszólított arra, hogy az izraeli-libanoni határ és a Litani folyó közötti területet a libanoni hadseregen és az ENSZ békefenntartóin kívül minden fegyveres erőnek el kell hagynia?
Ez ugyanis az a terület, ahol a Hezbollah 150 000 rakétát helyezett el, amelyeket bármelyik pillanatban Izraelre lőhet, és ahonnan naponta támadásokat indít!
Eddig Nagy-Britannia és Amerika jogosan ellenezte a palesztin állam egyoldalú elismerését, amely az Izrael elleni rosszindulatú agresszió cselekedete lenne. Most ennek ellenkezőjét javasolják.
Micsoda időzítés ennek bejelentése, amikor Izrael a holokauszt óta a zsidók legsúlyosabb lemészárlását követően a létéért vív háborút…?
Miközben az IDF halad a Hamász felszámolása felé, Nagy-Britannia és Amerika most hatalmas ösztönzést adott a terrorszervezetnek a további harcra.
Cameron más megjegyzései is hasonlóan képtelenek voltak. Azt mondta, hogy egy „Palesztina állam” elismerése nyomást gyakorolna Izraelre, amelyet hibáztatott egy ilyen állam hiányáért. Az elmúlt 30 év – állította – arról szólt, hogy Izrael nem tudott biztonságot nyújtani polgárainak, megakadályozva ezzel „Palesztina állam” létrejöttét.
Ez persze teljesen szembenáll a valósággal.
A palesztinai araboknak többször is felajánlották egy saját államot, akár Izrael által, akár annak beleegyezésével, de mindig visszautasították, és helyette a terrorizmust és a háborút választották.
Izrael azért nincs biztonságban, mert az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és az Európai Unió az Izrael elleni megsemmisítő háborút tévesen területi konfliktusként jellemezte. Ennek megfelelően nyomást gyakoroltak Izraelre, hogy engedményeket tegyen, amelyek aláássák a biztonságát.
Emellett továbbra is finanszírozták a Palesztin Hatóságot annak ellenére, hogy az Izrael és a zsidók elleni népirtó programját osztja a Hamásszal, és hogy a palesztinai arabokat olyan gyilkos gyűlölettel oktatja, mint amilyen az október 7-i pogromban csúcsosodott ki.
Cameron persze azt is sugallta, hogy Izraelnek vissza kell kapnia az összes túszt és garanciát kell látnia arra, hogy a Hamász nem indíthat több támadást Izrael ellen, és hogy a Hamász vezetése távozik a Gázai övezetből.
Ám egy ilyen garancia a Hamász mint katonai erő megsemmisítésétől függ. Nagy-Britannia és az USA azonban aktívan aláássa ezt az Izraelre gyakorolt folyamatos nyomásgyakorlással, hogy fokozza a Gázába irányuló humanitárius segélyszállítmányokat, amelyeknek mintegy 66%-át – az Izraeli Biztonsági Ügynökség igazgatója, Ronen Bar szerint – a Hamász saját használatra lopja el.
Persze Amerika és Nagy-Britannia is nyújtott katonai segélyt Izraelnek. Az Egyesült Államokból érkező fegyverutánpótlás kritikus fontosságú. Az Egyesült Királyság egy repülőgép-hordozót küld a térségbe a távozó amerikai repülőgép-hordozó helyett. Nagy-Britannia és Amerika egyaránt felszólalt a Nemzetközi Bíróságon folyó aljas dél-afrikai „népirtási” ügy ellen.
Ám a „kétállami megoldás” mint a közel-keleti béke útja iránti megszállottságukban mind Washington, mind London megdöbbentő politikai vakságot és ostobaságot mutat.
Egy olyan palesztin állam létezésének deklarálását javasolják, amelyet a palesztinok mindig is elutasítottak. Úgy kezelik a Hamászt és a „palesztin államot”, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz.
„Szabaduljunk meg a Hamásztól, és íme, egy palesztin állam véget vet ennek a százéves háborúnak!”
Ugyanakkor azt elfelejtik, hogy a Hamász palesztin. Október 7-én több száz „hétköznapi” gázai palesztin csatlakozott hozzájuk az atrocitásaikban. És a palesztin „kormánypárt”, a Fatah támogatta a pogromot.
Egy palesztin állam egy szteroidokra épített Hamasztán lenne, és potenciálisan Irán vagy Katar vezetné.
A The New York Timesban Thomas Friedman, aki amúgy a Biden-kormányzat Izrael-ellenes szócsöve, azt írta, hogy „Palesztina” javasolt elismerése annak tudatosítását jelzi, hogy az Egyesült Államok „soha nem fogja megkapni a globális legitimitást, a NATO-szövetségeseket és az arab és muszlim szövetségeseket, akikre szüksége van ahhoz, hogy agresszívebben lépjen fel Iránnal szemben, hacsak nem hagyjuk, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök túszul ejtse politikánkat”.
Ez a pofátlan torzítás megdöbbentő módon Netanjahut hibáztatja azért, mert harcol Izrael védelmében a népirtó Iránnal szemben.
Pedig az Obama- és Biden-kormányok Irán simogatása volt az, ami az október 7-i pogromhoz, az iráni agresszióhoz vezetett az egész térségben, amelynek legújabb eredménye három amerikai katona halála.
Azt sugallni, hogy az iráni rezsim, amely „Halál Amerikára!” kiált, és célja a világ iszlamizálása, csak azért vívja ezt a háborút, mert nincs palesztin állam, éppoly tébolyult, mint amennyire undorító.
A Biden-kormányzat tele van Izrael-gyűlölőkkel, akik kulcsfontosságú közel-keleti politikai pozíciókat töltenek be. És természetesen Nagy-Britannia a konfliktus eredeti okozója, miután felrúgta a palesztinai mandátumban vállalt kötelezettségét, hogy Izrael teljes és a jelenlegi Jordána területén zsidó államot hozzon létre.
Az 1930-as években Nagy-Britannia válasza a palesztinai arabok palesztinai zsidók elleni pogromjaira az volt, hogy az arabokat egy javasolt saját állammal jutalmazta.
2024-ben Nagy-Britannia válasza az izraeli zsidók elleni palesztinai arab pogromra ismét az, hogy az arabokat egy saját állam létrehozásával jutalmazza.
Miközben Izrael az életéért küzd, úgynevezett szövetségesei egyre nagyobb veszélybe sodorják magát a Nyugatot és azzal fenyegetőznek, hogy a zsidó államot ismét feláldozzák, hogy elfedjék saját rosszindulatú alkalmatlanságukat.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.