Még nem késő megakadályozni az amerikai elrettentés teljes összeomlását a Közel-Keleten. Vélemény.
Az elmúlt két hónapban az egész világ figyelme Izraelre és a Hamászra összpontosult. A konfliktus azonban jóval túlmutat a zsidó államon és a gázai terroristákon: a háború kitörésével párhuzamosan hamar aktivizálódtak az Irán által vezetett „síita félhold” – vagy ahogy Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök nevezte, „síita polip” – csápjai Szíriában, Libanonban, Irakban és Jemenben is.
A „palesztin testvéreik” segítségére siető terrorcsoportok az IDF erőinek lekötését (lásd északon a Hezbollah) és a vele szövetséges amerikai erők zaklatását új szintre emelték október 7-e óta:
- Az Iránnal szövetséges síita milíciák csaknem nyolcvan (!) rakéta- és dróntámadást hajtottak végre az amerikai katonai támaszpontok ellen Irakban és Szíriában. A támadásokban (hivatalosan) több tucat amerikai katona sebesült meg, egy kontraktor pedig életét veszítette.
- Irán jemeni csatlósai, a húszi lázadók október közepe óta támadják rakétákkal és drónokkal Dél-Izraelt és az amerikai flottát, valamint a Vörös-tengeren hajózó nemzetközi kereskedelmi hajókat. Legutóbb épp az amerikai haditengerészet rombolóját, a USS Carney-t és három kereskedelmi hajót támadták meg, veszélyeztetve ezzel a Szuezi-csatornán áthaladó energia- és áruszállító hajóforgalmat.
- Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM) a napokban közölte, hogy lelőtt egy iráni drónt, amely – a többszöri figyelmeztetés ellenére – 1400 méterre megközelítette a USS Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozót.
Mindezekből látszik, hogy Irán és alattvalói felbátorodtak,
az erőtlen Biden-adminisztráció pedig látszólag nem tesz semmit a provokációik megfékezése ellen.
Igaz, a Pentagon két repülőgép-hordozó csapásmérő csoportot vezényelt a térségbe „erődemonstrációként”, hogy elrettentse Iránt és csatlósait a regionális eszkalációtól. A már említett események tükrében azonban nem ártana feltenni azt a kényelmetlen kérdést, hogy valóban működik-e a várt elrettentés? Teherán és terrorista verőlegényei visszavonulót fújtak az amerikai flotta megjelenésével? Persze hogy nem!
Valamilyen oknál fogva a közel-keleti népek tisztában vannak azzal, amivel Washingtonban nagyon sokan nem:
pár szíriai és iraki fegyverraktár óvatos lebombázásánál, és a „hé fiúk, légyszi ne bántsatok már minket” – típusú nyilatkozatoknál, azért több kell a hatásos elrettentéshez.
A kérdés csak az, hogy mire várnak még Bidenék? A Közel-Keleten tartózkodó amerikai diplomáciai személyzet tagjainak túszul ejtésére? Egy újabb Bengázira? Zászlóba csavart koporsókban hazaérkező amerikai katonák és matrózok tucatjaira? Az első elsüllyedt hadi- és kereskedelmi hajóra? Ha nem változnak a dolgok, mindezek hamarosan valósággá is válhatnak.
A teheráni stratégák tökéletesen ráéreztek arra, hogy Amerika gyenge pontja a regionális eszkalációtól való félelem.
Ezért szép lassan elkezdtek eszkalálni, Amerika pedig válasz nélkül tűri ezt. Irán ebből pedig újfent azt a tanulságot vonja le, hogy a mederben tartott eszkaláció kifizetődő. Megjegyzés: Irán sikeresen játsza ugyanezt a játékot évek óta az atomprogramjával is.
De mégis mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?
Először is fel kell borítani a sakktáblát, amelyen a mérkőzés zajlik, ugyanis nem lehet egyszerre az ellenség szabályai szerint játszani és meg is nyerni a játékot. Amerikának erőt kell felmutatnia, hogy mindenkinek egyértelmű legyen:
nem akarja az eszkalációt, de nem is fél tőle és készen áll rá.
Az elrettentés ősidők óta akkor működik, ha az agresszort sikerült meggyőzni arról, hogy a támadása sikerének valószínűsége alacsony, a várt haszon esetleges költségei pedig számára nézve túl magasak. Másképp fogalmazva,
el kell hitetni az ellenséggel, hogy nagyobb kár tudok okozni neki, mint ő nekem.
Ilyen egyszerű.
Donald Trump tisztában volt ezzel.
2020 januárjában Amerika likvidálta az elmúlt évtizedek egyik legveszélyesebb közel-keleti terroristáját, Kászem Szolejmánit, az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének parancsnokát. Mint ismert, Szolejmáni részt vett a síita polip csápjainak létrehozásában és koordinálásában. Halálát követően mindenki felelőtlenséggel vádolta a Trump-adminisztrációt és ment a visítozás a regionális eszkaláció veszélye miatt.
Az iráni vezetés bosszút esküdött, ki is lőtt pár rakétát, de végül le kellett nyelnie a békát, miután az amerikai elnök egyértelmű fenyegetést címzett nekik. Ki tudja miért, ezek után úgy látták jónak, hogy a rettegett regionális háborút egy későbbi időpontra halasztják.
A Vadkeleten ugyanis még beszélik az erő nyelvét.
A történések Trump megközelítését igazolták, most pedig Bidenéken a sor, hogy levonják a helyes következtetéseket és változtassanak.
Amíg nem késő.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
Azt hittük Castelnél nincs dilettánsabb foteltábornok, de ekkor Hende felpattant a fotelből, felrúgta a terepasztalt és elkiáltotta magát: „Valaki csapjon oda valahova!”
cuki, ahogy próbálnak blame game-et játszani, miután a szuperkompetens izraeli honvédelem mítoszát pár száz szandálos-turbános dilettáns a porba tiporta
A hadsereg kompetens, két nap alatt visszaverték a támadókat és Gázában is megteszik amire utasítják őket. A gond inkább az inkompetens vezetőkkel van akik tudtak a támadásról de elmulasztották a megelőzést és arra is képtelenek választ adni, hogy mi legyen Gázában a hadművelet után.
Fennál a veszély, hogy a dilettáns vezetők a háború elhúzódásában érdekeltek mert addig sem kell számot adniuk ezekről. A dilettáns propagandistáik is fújhatják addig, hogy mindenki más a hibás.
ugyanez az USA-ra is igaz. az amerikai fegyveres erők nyilvánvalóan kb. azt csinálnának, amihez csak kedvük lenne, ha az amerikai politika engedné ezt nekik
Ez egy 70 éves konfliktus amire eddig Izrael semmilyen megoldást nem dolgozott ki.
Jelenleg mi Gáza jogállása, milyen viszonyban van Izraellel ?
Önálló és független ? Ebben az esetben támadást intézett Izrael ellen és háborús bűncselekményeket követett el, az elkövetőket felelőségre kell vonni , de ez nem jogosítja fel az izraelieket több 10 ezer civil lemészárlására.
A több tizezer civil választotta meg a hamaszt, most isszák a levét.
Csak egy kérdés a Benett Lapid kormány gázai politikája miben is volt más mint Bibié? „Szagértő úr” netalán tán elmagyarázná nekem?
Szerintem meg késő. Amúgy a más hímtagjával történő csaláncsépelésre felhívás tipikus esete az ilyen „.. mire vár még Amerika?” szintű óbégatás.
Az USA hamarosan elengedi Izraelt. Talán fel kell készülni rá …
na mi van, Amerika segítsen, de az amerikai nagykövetet nem szeretjük? :DDD
olyan jó nézni a vergődéseteket
Irán mindig mérsékelten reagált a vele szemben elkövetett agressziókra. Irán támogat több Izrael és USA ellenes politikai és fegyveres csoportot is, de nem irányítja őket. Szorosabb kapcsolata a Hezbollah libanoni, síita politikai és félkatonai szervezettel van, akik jelenleg csak mérsékelten viszonozzák az őket ért támadásokat.
USA és a világ szempontjából Trump volt a legkártékonyabb elnök. Felmondta Iránnal az atomalkut, meggyilkoltatta Kászem Szolejmánt és nekiesett Kínának ezzel létrehozott egy USA, illetve egy nyugat elleni életképes gazdasági és katonai szövetséget. USA hatalmas összegeket költ az oroszok elleni háborúra, a Kínai elleni gazdasági szankciók következményére és most egy Közel-Keletet lángba borító háború nem hiányzik neki és az olaj árak miatt nekünk sem .