Mit várhatunk az Izraeli Védelmi Erők jelenlegi dzsenini hadműveletétől? Az IDF szerint a hadművelet célja a palesztin csoportok által a dzsenini menekülttáborban kiépített hatalmas terrorinfrastruktúra felszámolása. Caroline Glick elemzése a Jewish News Syndicate oldalon jelent meg.
Az elmúlt másfél évben az előző kormány politikájának és az IDF támogatásának eredményeképpen a terület egy mini-Gázává vált. 2021 szeptemberében Benny Ganc akkori védelmi miniszterrel közösen a Központi Parancsnokság vezetője, Jehuda Fuchs vezérőrnagy öt hónapos moratóriumot rendelt el az IDF dzsenini műveleteire, a „Palesztin Hatóság megerősítése” érdekében.
A mostani hadművelet eszerint az előző kormány és a Központi Parancsnokság politikája által okozott károk helyreállítására irányult. Amint azt Daniel Hagari ellentengernagy, az IDF szóvivője hétfő reggel televíziós és rádiós interjúk sorában kifejtette, a hadművelet célja nem az, hogy átvegye az ellenőrzést Dzsenin vagy a város egyes részei felett. Nem a Palesztin Hatóság ellen irányul, hanem egyszerűen a taktikai előny visszaszerzése és a menekülttáborban működő terrorcsoportok képességeinek csökkentése a célja.
A művelet korlátozott taktikai műveletként korlátozott, de fontos potenciállal rendelkezik. Az elmúlt hetekben a palesztinok négy kezdetleges rakétát lőttek ki Dzseninből izraeli településekre. Bár katonai szakértők ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek csupán riasztólövések voltak, 2000-ben ugyanígy kezdődött a gázai rakétaipar. Ma a Gázából indított rakéták hatótávolsága az ország nagy részét lefedi. A dzsenini hadművelet megsemmisítheti az összes rakétaműhelyt, és megölheti vagy letartóztathatja a rakétaprogram fejlesztésében részt vevő összes terroristát.
A dzsenini hadművelet a palesztin terrorkapacitást is megzavarhatja és lebonthatja azáltal, hogy megöli és elfogja azokat a terrorparancsnokokat és gyalogkatonákat, akik együttesen lövöldözős, kődobálós, út menti bombás és csőbombás támadásokat hajtottak végre izraeliek ellen az egész térségben. Ezek a támadások több tízezer izraeli állampolgár életét tették tönkre, akik az észak-szamariai és a Binjamin régió településein élnek és dolgoznak.
A dzsenini hadművelet megkezdése előtti órákban palesztin terroristák négy lövöldözős támadást hajtottak végre izraeli járművek, közösségek és az IDF katonái ellen a város környékén. Hogy érzékeltessük a probléma nagyságát, a dzsenini és a tágabb környékbeli palesztinok naponta több száz kődobálós támadást hajtanak végre izraeli járművek ellen az utakon. A Sin Bét szerint pedig csak májusban 139 alkalommal támadtak palesztinok Molotov-koktélokkal izraeli járművekre. Emellett 51 csőbombás támadást és 11 lövöldözést hajtottak végre.
Bár a támadások mögött álló terrorista infrastruktúra egy része Nábluszban és olyan falvakban található, mint Huwara és Umm Tzafa, mivel a terrorista csoportok szabad kezet élveznek Dzsenínben, a működési infrastruktúra nagy része Dzsenínben található.
Stratégiai probléma
Az a tény, hogy a jelenlegi művelet taktikai jellegű, nem jelenti azt, hogy a probléma nem stratégiai jellegű. Igenis az. De sajnos az IDF nem osztja a Netanjahu-kormány felfogását a stratégiai realitásokról a helyszínen. És ennek eredményeképpen nem valószínű egy szélesebb körű művelet.
Ezt az eltérést vasárnap a Hakol Hajehudi hírszolgálat által közzétett, Jehuda Fuchs vezérőrnagy és a régió ideológiai értékeléséről szóló mélyreható tanulmány tárta fel. A jelentés tartalmazott egy interjút a Központi Parancsnokság egyik vezető tisztjével. Egy figyelemre méltó szóváltásban Elchanan Groner újságíró megkérdezte a meg nem nevezett főtisztet, hogy a Palesztin Hatóság Izrael ellensége-e.
„Egyáltalán nem. A palesztinok nem ellenség, a Palesztin Hatóság nem ellenség, és valójában nem bátorítja a terrorizmust” – mondta a főtiszt.
A főtiszt kijelentése megdöbbentő volt. Amint arról a Palesztin Médiafigyelő múlt héten beszámolt, a Fatah, a Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke által vezetett PFSZ-frakció a múlt héten hivatalos orgánumaiban azzal hencegett, hogy az Izrael elleni terrortámadások kétharmadát a Palesztin Hatóságnak az Egyesült Államokban kiképzett biztonsági emberei hajtják végre.
A Palesztin Hatóság az USA által finanszírozott költségvetésének 7%-át arra fordítja, hogy fizetést adjon az izraeli börtönökben raboskodó terroristáknak és nyugdíjat fizessen a halott terroristák családjainak. Ezek a fizetések a bűncselekmények súlyosságával emelkednek. A kődobálók alapfizetése havi 1400 sékel. A terroristák többletpénzt kapnak, ha zsidókat gyilkolnak meg, és minél több zsidót ölnek meg, annál több pénzt keresnek. A terroristák fizetése átlagosan háromszorosa a Palesztin Hatóság által uralt területek átlagjövedelmének. A Központi Parancsnokság legfelsőbb tisztje mégis ragaszkodott ahhoz, hogy a Hatóság ellenzi a terrorizmust.
Szavai szerint „A Palesztin Hatóság kudarcnak tekinti, ha a biztonsági erőik egy tagja izraelieket lő le. Intézkednek és börtönbe zárják. Egyáltalán nem ellenségként határozom meg őket”.
Hozzátette: „Lehetséges, hogy eljön a nap, amikor más útra lépnek, és akkor ellenségként fogjuk őket meghatározni. Abu Mazen [alias Abbász] nem szeret minket, de ellenzi a terrorizmust. Borzalmasan viselkedik velünk a nemzetközi színtéren. De ellenzi a terrorizmust”.
Bár elismerte, hogy a Palesztin Hatóság fizetést ad terroristáknak, és hogy ez a politika „problematikus történet, amely alkalmas arra, hogy bátorítsa a terrorizmust”, ragaszkodott ahhoz, hogy ez „nagyon bonyolult”.
A Központi Parancsnokság
Ahelyett, hogy a Palesztin Hatóságnak az erőszakban játszott szerepére összpontosítottak volna, az elmúlt hetekben a Központi Parancsnokság vezető tisztjei inkább a régióban élő zsidókra öntötték dühüket. Egy nappal a jelenlegi dzsenini hadművelet előtt a 11-es csatorna arról számolt be, hogy az IDF, a Sin Bét és a rendőrség közös egységet hoz létre a „telepes erőszak” megfékezésére.
A lépés a térségben élő izraeli zsidók elleni akciók sorozatát követte, amelynek csúcspontja a múlt héten Joav Gallant védelmi miniszter azon utasítása volt, hogy négy izraeli zsidót hat hónapra adminisztratív őrizetbe helyezzenek, annak ellenére, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy bármit elkövettek volna. Egy bíró a terhelő bizonyítékok hiányára hivatkozva a múlt héten elrendelte a négy zsidó szabadlábra helyezését.
Az IDF jelenlegi támadása a térség izraeli lakosai ellen a múlt szombat után következett be, amikor a térség több száz lakosa behatolt Umm Cafába, és felgyújtotta a palesztin házakat. A média, a Biden-kormányzat és az IDF mind felkapta az incidenst, és annak a narratívának az alátámasztására használta fel, miszerint a palesztin terrorizmus hajtóereje a „telepesek erőszakossága”. Vagyis a zsidók jelenléte Észak-Szamariában és Binjamin térségében a palesztin terrorizmus „gyökere”.
Múlt pénteken a Maariv újságírója, Kalman Liebskind feltárta a teljes képet, amely teljesen eltér a rögzült narratívától. Múlt hétfőn a Binjamin régióban lévő Urif palesztin faluból származó terroristák lemészároltak négy zsidót, akik a szomszédos Eli zsidó faluban egy étteremben ebédeltek. A mészárlást követő napokban a szomszédos Umm Cafa faluból származó palesztinok folyamatosan támadták a 465-ös úton közlekedő zsidó járműveket.
Az IDF csütörtökön és péntek reggel is több órára lezárta a 465-ös utat az izraeli forgalom elől ahelyett, hogy behatolt volna Umm Cafába és összeterelte volna a több száz falubelit, akik kövekkel és sziklákkal támadtak az izraeli autósokra,.
Szombaton egy környékbeli tehénpásztort támadott meg több száz palesztin Umm Cafából. Az IDF nem küldött ki erőket, hogy megvédjék őt a több száz palesztintól, akik tűzijátékkal és kövekkel támadtak rá és teheneire. Erre felhívta a környező falvak lakóit, akik megszegték a szombati tilalmat, hogy megmentsék őt. Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna a zsidó falusiaknak, az IDF a Peace Now-hoz és más baloldali és anarchista csoportokhoz csatlakozva erőszakos
banditáknak nevezte őket, amiért fegyverrel mutatkoztak a tehénpásztor védelmében.
Aznap este, még mindig dühösen a barátjuk elleni gyilkossági kísérlet miatt, alig néhány nappal azután, hogy négy barátjukat meggyilkolták Eliban, több tucat környékbeli lakos behatolt Umm Cafába, és gyújtogatni kezdett. Bár elítélendő és büntetendő, a gyújtogatásos ámokfutás egészen máshogyan néz ki, ha az események összefüggésében nézzük, beleértve az IDF tétlenségét is.
Ez a probléma lényege. Bár a dzsenini terrorista infrastruktúra bővülésének közvetlen oka Fuchs 2021 szeptemberében kiadott leállási parancsa volt, a mélyebb ok, amiért Dzsenin mini-Gázává vált, Izrael 2005-ös katasztrofális kivonulásában gyökerezik Észak-Szamariából.
Annak idején a Sharon-kormány, abban a hitben, hogy a Palesztin Hatóság. felelősségteljesen fog viselkedni és megfékezi a térségben működő terrorcsoportokat, elrendelte négy izraeli település lerombolását és az IDF kivonulását a térségben lévő dandárparancsnokságról.
Ennek következtében – attól függően, hogy kivel beszélünk – a Palesztin Hatóság vagy elvesztette az ellenőrzést a térség felett, és az Irán által támogatott terrorcsoportok vették át az irányítást, vagy a Fatah szerint az Irán által támogatott terrorcsoportok a Palesztin Hatóság irányításával alakították át a térséget egy második gázai övezetté.
Felismerve, hogy a 2005-ös kivonulás és nem a „telepesek erőszakossága” képezi a jelenlegi válság gyökerét, a koalíció márciusban hatályon kívül helyezte a 2005-ös kivonulási törvényt Észak-Szamariával kapcsolatban. Ez a lépés volt az első lépés az elpusztított települések új benépesítésének lehetővé tétele felé, kezdve Homessel, ahol a kormány jóváhagyta egy jesiva működését.
Feltehetően a lépés egyben a Menase Területi Dandár (más néven Dzsenini Dandár) visszatérését is előrevetíti eredeti helyére.
Mivel Izrael nem alkalmazta a törvényeit Júdeára és Szamariára, ahhoz, hogy a Knesszet intézkedése hatályba lépjen, Fuchs tábornoknak egy közigazgatási rendeletet kell aláírnia. Fuchs mindeddig megtagadta a parancs aláírását. Ezzel Fuchs aktívan aláássa és megakadályozza a kormányt abban, hogy megvalósítsa az észak-szamariai stratégiai elképzeléseit.
Üres öltöny
Az biztos, hogy Netanjahu a héten kijelentette, hogy ellenez minden olyan törekvést, amely a Palesztin Hatóság felszámolására irányul, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy a döntés Izraelen múlik. Amint arról Baruch Jedid arab ügyekért felelős kommentátor hétfő reggel beszámolt, egy friss felmérés szerint a palesztinok 50 százaléka úgy véli, hogy nemzeti érdekük a PH feloszlatása. 63 százalékuk szeretné, ha Abbász lemondana. Hetvenegy százalék támogatja az Észak-Szamariában működő terrorcsoportokat.
Ezen túlmenően a „Palesztin Hatóság” kifejezés egy üres öltöny. A kérdés az, hogy ki tölti be és mit csinál. A Netanjahu-kormány a P.H.-t jelenlegi formájában nem tekinti pozitív erőnek vagy a terrorizmus elleni küzdelemben érdekeltnek. És tekintve, hogy személyi állománya vezető szerepet játszik a terrorizmusban, a kormány nézete a valóságban gyökerezik.
A főtiszt Hakol Hajehudinak adott nyilatkozataiból, valamint Fuchs és az IDF vezérkari főnökének, Herzi Halevi altábornagynak a nyilatkozataiból kitűnik, hogy az IDF stratégiai elképzelése a régióra vonatkozóan nagyon eltér. Jobban igazodik a Biden-kormány politikájához, mint a Netanjahu-kormány politikájához. A kormányzathoz hasonlóan az IDF legfelső vezetése is úgy tekint a térség zsidó közösségeire, mint a biztonság akadályaira, a palesztin terrorizmus elleni harcban pedig a PalesztinHatóság a preferált partnere.
Ez azt jelenti, hogy az IDF által jelenleg Dzseninben végrehajtott korlátozott, taktikai művelet a legjobb, amire egyelőre számíthatunk Júdeában és Szamáriában. Amíg Fuchs marad a parancsnok, és amíg az IDF vezérkara nem hajlandó elfogadni olyan stratégiai realitásokat, amelyek nem egyeznek a vezetése ideológiai meggyőződésével, addig nem valószínű, hogy bármilyen pozitív stratégiai változás lesz a terepen tapasztalható valóságban.
| Caroline B. Glick a Jewish News Syndicate vezető szerkesztője, az izraeli 14-es csatorna diplomáciai kommentátora, a Newsweek rovatvezetője, valamint a washingtoni Center for Security Policy közel-keleti ügyekért felelős vezető munkatársa. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.