A múlt héten két olyan történet is napvilágot látott, amelyek új megvilágításba helyezték az izraeli baloldal kormányellenes zendülését — írja a Jewish News Syndicate oldalon megjelent véleménycikkében Caroline Glick.
Először is, Gilead Ser – a Netanjahu-kormány elleni „ellenállás” egyik vezetője – a Haaretz riporterével, Amir Orennel készített podcastjában kifejtette, hogy ő és társai még azelőtt állították össze a szervezeti és pénzügyi struktúrát az Izraelben január óta tapasztalt tömeges zavargásokhoz, mielőtt Benjamin Netanjahu miniszterelnök és társai megalakították volna a kormányt. Más szóval, a zavargások, tüntetések, a politikai erőszak és megfélemlítés, amelyek január óta elárasztották Izraelt, nem spontán reakciók voltak a kormány jogi reformjavaslataira. Ezeket már hetekkel azelőtt megtervezték és finanszírozták, hogy Jariv Levin igazságügyi minisztert kinevezték volna a posztjára, és jóval azelőtt, hogy a kormány bármiről is állást foglalt volna.
Ser Ehud Barak kabinetfőnökeként szolgált Barak rövid miniszterelnöksége alatt, 1999-2001 között. Ő volt Barak főtárgyalója a PFSZ-szel a kudarcba fulladt Camp David-i békecsúcson, és azóta is Barak közelében maradt.
Az Orennek nyilatkozva Ser elárulta, hogy az ország felgyújtásának terve december közepén, három héttel a kormány megalakulása előtt született meg. Egy találkozón, amelynek házigazdája Joszi Kutcsik – Barak miniszterelnöksége idején a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója – volt, Ser és Kutcsik találkozott Dan Halutz volt IDF vezérkari főnökkel és Orni Petruska high-tech milliárdossal és szélsőbaloldali politikai aktivistával.
Ser elmondása szerint
„mi négyen találkoztunk, és nagyon gyorsan, talán egy-két hét alatt csatlakozott hozzánk egy sor másik ember”.
Ser többek között Dina Zilber volt főjogtanácsost és Sikma Bresszlert említette. Bresszler 2020-ban robbant be a köztudatba a Netanjahu ellen tiltakozók „Fekete zászlók” nevű csoportjának vezetőjeként. Amint azt az izraeli 13-as csatorna 2020 januárjában felfedte, Bresszler csoportját Ehud Barak finanszírozta.
Barele Crombly a jobboldal több nagy tüntetését is szervezte az igazságügyi reform mellett. Egy nemrég adott interjúban azt állította, hogy Barak az „Ellenállás” egyik legnagyobb finanszírozója. Crombly elmondta, hogy
„Ehud Barak több millió, ha nem több tízmillió sékellel finanszírozza a tiltakozást”.
Ser állításait később kibővítette Eldad Janiv volt baloldali aktivista. Janiv Barak vezető tanácsadója volt a Netanjahu elleni 1999-es kampánya során, és az azóta eltelt években is szoros kapcsolatot tartott fenn a volt miniszterelnökkel. Ő szervezte a 2017-es tüntetéseket Avichai Mandelblit akkori fő jogtanácsos otthona előtt, azt követelve, hogy emeljen vádat Netanjahu ellen. A november 1-jei választások után Janiv szakított politikai kollégáival, mert úgy érezte, hogy a közvélemény szólott, és Netanjahunak és kormányának joga van az ország vezetésére.
Miután Ser interjút adott, Janiv a 11-es csatornán kifejtette, hogy ugyanazok az emberek, akiket Ser az interjújában említett, megkeresték őt a választások előtt. Mivel a közvélemény-kutatási adataik meggyőzték őket arról, hogy Netanjahu és a vallási jobboldal fogja megnyerni a választásokat, arra kérték Janivot, hogy kezdje el tervezni azt a kampányt, amelyet Ser állítása szerint ő kezdeményezett tavaly decemberben.
Az első dolog, amit ezekből a leleplezésekből ismét megtudunk, hogy a Netanjahu, a kormánya és az izraeli közvélemény Netanjahu kormányára szavazó többsége elleni tiltakozások és közvetlen akciók mozgatórugója nem a kormány igazságügyi reformprogramja volt és nem is a kormány által kezdeményezett bármely más politika. A tiltakozások inkább egy előre kidolgozott program eszközei voltak a kormány megbénítására és destabilizálására, a kormány megbuktatására irányuló terv keretében. Az igazságügyi reform ellenzésének zászlaját azért tűzték a tüntetések mellé, mert ez volt az új kormány első jelentős kezdeményezése.
A másik figyelemre méltó szempont az, hogy Ehud Barak nyilvánvalóan központi szerepet játszik mindenben, ami történt. Barak volt Netanjahu és kormányának egyik legnyíltabb és legradikálisabb kritikusa. És most megtudjuk, hogy bár ő nem volt jelen a Ser által leírt találkozón, Ser és Kutcsik – mint sokan a tiltakozó és lázadó kampányokat irányító, tucatnyi nyugalmazott tábornok, ezredes és high-tech mágnás közül – szoros kapcsolatban állnak Barakkal. Ők azok, akik kezdeményezték a hi-tech szektor kormányellenes kampányát, és akik megszervezték, hogy nyugdíjas tábornokok élére álljanak annak a követelésnek, hogy az aktív szolgálatot teljesítő tartalékosok tagadják meg a tartalékos szolgálatot.
Egy iparág „szándékos tönkretétele” Washington kiengesztelése érdekében
A héten a második nagy sztori a Financial Times által a Paragon izraeli kiberbiztonsági cégről szóló leleplezés volt. Barak tagja a cég igazgatótanácsának.
Vitathatatlanul Izrael volt az első ország, amely felismerte a kiberbiztonság központi szerepét a 21. századi hírszerzési műveletekben. Az elmúlt évtizedekben az IDF 8200-as kiberhírszerző egységének volt katonái és tisztjei olyan magáncégeket alapítottak, amelyek az izraeli hírszerző ügynökségek által használt kiberkémkedési eszközöket fejlesztettek ki, és a védelmi minisztérium szigorú felügyelete mellett ezeket az eszközöket baráti országokba exportálták. A kibereszközök létfontosságúak a mai terrorellenes műveletekben. Megszámlálhatatlanul sok életet mentettek meg Izraelben és világszerte a terroristák elektronikus kommunikációjának feltörése révén.
2018-tól kezdődően a Torontói Egyetemen működő Citizen Lab nevű civil szervezet egy sor jelentést tett közzé, amelyekben azt állították, hogy tekintélyelvű rezsimek az egyik izraeli kibercég, az NSO Group segítségével újságírókat és emberi jogi aktivistákat figyelnek meg. Ez és számos további gyanúsításokat tartalmazó, többnyire megcáfolt jelentés képezte az alapját annak, hogy a Biden-kormányzat 2021 novemberében úgy döntött, hogy feketelistára teszi az NSO Groupot és a Candiru nevű másik izraeli kiberbiztonsági céget. Nevezetesen a The New York Times tavaly arról számolt be, hogy napokkal azután, hogy az Egyesült Államok feketelistára tette az NSO Groupot, titkos szerződést kötött a csoporttal az NSO geolokációs eszközének megvásárlásáról, amely a tulajdonos tudta nélkül képes titokban nyomon követni a mobiltelefonokat szerte a világon.
Tavaly júliusban a Bennett-Lapid-Ganz kormány elvesztette parlamenti többségét és új választásokat írtak ki. Két héttel ezután a 13-as csatorna katonai tudósítója, Alon Ben David arról számolt be, hogy a Biden-kormányzat és az amerikai hírszerző ügynökségek úgy döntöttek, hogy tönkreteszik Izrael kiberbiztonsági iparát, és arra kényszerítik az izraeli kiberbiztonsági cégeket, hogy tulajdonjogukat, működésüket – és lojalitásukat – az Egyesült Államokba helyezzék át.
A Bennett-Lapid-Ganz-kormány olyannyira lekötelezettje volt a Biden-kormánynak, ahogyan egyetlen korábbi izraeli kormány sem érezte magát egyetlen amerikai kormány lekötelezettjének sem. Ben David szerint a kormány ahelyett, hogy megvédte volna Izrael iparát, inkább „szándékosan tönkretette” az ipart, hogy megnyugtassa Washingtont.
„A védelmi minisztérium már befagyasztotta a legtöbb kiviteli engedélyt, és az amerikaiak egyszerűen úgy döntöttek, hogy leállítják és átveszik a támadó kiberiparunkat”
– magyarázta Ben David.
Az izraeli hírszerző ügynökségek vezetői felháborodtak. Elmondták Ben Davidnak, hogy az iparág bezárása hatalmas károkat okozna Izrael önvédelmi képességének. Rövid időn belül azonban az izraeli kiberbiztonsági cégek összeomlottak, eladták részvényeiket, vagy bezárták offenzív kiberrészlegeiket.
Nem minden izraeli cég volt feldúlt a történtek miatt. Ahogy Ben David fogalmazott:
„Sajnos voltak olyan izraeli cégek, amelyek értékesítési mohóságukban ürügyet adtak az amerikaiaknak a cselekvésre”.
Ben David nem közölt részleteket arról, hogy mely izraeli cégek profitáltak az Egyesült Államoknak az izraeli kiberipar elleni brutális támadásából. Úgy tűnik, hogy ezen a héten a Financial Times feltárta a hátteret. Egy jelentés szerint, amikor a Citizen Lab üldözni kezdte az NSO Groupot, az NSO Group versenytársa, amely Graphite néven saját kiberfegyverrel rendelkezik, úgy döntött, hogy kihasználja a helyzetet. A versenytárs neve Paragon volt.
A jelentés szerint
„2019-ben, még mielőtt a Graphite-on végzett munka befejeződött volna…, a Paragon felbérelte a washingtoni WestExec Advisors nevű befolyásos tanácsadó csoportot. Ennek munkatársai között olyan volt Obama-féle fehér házi tisztviselők voltak, mint Michele Flournoy, Avril Haines és Antony Blinken. Az Egyesült Államok volt izraeli nagykövetével, Dan Sapiróval is konzultáltak.”
Biden megválasztása után Haines-t a nemzeti hírszerzés igazgatójává nevezték ki, Blinken pedig külügyminiszter lett.
A Financial Times beszámolója így folytatódik:
„A WestExec azt mondta, hogy „tanácsot adott a Paragonnak az amerikai és az európai piacok stratégiai megközelítésével kapcsolatban, valamint a technológia megfelelő felhasználását biztosító, iparágvezető etikai kötelezettségvállalásainak megfogalmazásában”.
A jelentés kifejtette:
„Az amerikai jóváhagyás, még ha közvetve is, a Paragon stratégiájának középpontjában állt. A vállalat szövetséges nemzetek olyan listájának létrehozására törekedett, amelyek esetében az USA nem ellenezte volna a Graphite alkalmazását”.”
Tavaly a Paragon szerződést nyert az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség kiberbiztonsági eszközeinek biztosítására. Amint a Financial Times cikke kifejti, míg a Paragon arra építette marketingstratégiáját, hogy tevékenységét az amerikai jóváhagyásnak rendelje alá, addig az NSO Group az izraeli kormánnyal dolgozott együtt, amely megadta az exportengedélyeket azokba az országokba, amelyeket Izrael segíteni kívánt. Izrael kiberbiztonsági jártassága az egyik alapja a Szaúd-Arábiával és más arab államokkal fenntartott stratégiai kapcsolatainak. És ahogy Ben David utalt rá, az NSO Pegasus kémprogramjának eladása ezeknek az országoknak volt az egyik oka annak, hogy az Ábrahámi Megállapodások létrejöttek.
Barak pozíciója az Egyesült Államokban erős, de ingatag. Egyrészt szoros kapcsolatokat ápol magas rangú amerikai politikai és nemzetbiztonsági tisztviselőkkel. Másrészt Barak neve felmerült, mint a néhai szexuális bűnöző, Jeffrey Epstein ismerőse. A múlt hónapban a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy Epstein naplója szerint Epstein 2013 és 2017 között 30 alkalommal találkozott Barakkal. Barak többször repült is Epsteinnel Epstein magángépén. Epsteint 2009-ben ítélték el gyermekek szexuális kizsákmányolásáért.
Barak a Journalnak elmondta, hogy a felesége és a biztonsági emberei minden repülőútjára elkísérték.
2020-ban bírósági dokumentumokból kiderült, hogy Epstein áldozata, Virginia Giuffre eskü alatt tett vallomásában azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy szexeljen Barakkal. Barak határozottan visszautasította az állítást, míg mások kétségbe vonták Giuffre szavahihetőségét.
2019 júliusában, miközben Epstein börtönben ült Manhattanben a gyermekkereskedelem vádjával indított perre várva, a Daily Mail egy 2016 januárjában készült fotót tett közzé Barakról. A fényképen Barak arcmaszkot viselve állt Epstein New York-i városi háza előtt. Az ezt követő négy órában négy fiatal nőt fotóztak le, amint belép Epstein házába.
Barak elismerte, hogy ő volt a fényképen, de ragaszkodott ahhoz, hogy az aznapi találkozója Epsteinnel ártatlan volt. „Ebédelni vagy beszélgetni voltam ott, semmi másért. És akkor mi van? Soha nem vettem részt vele semmilyen partin. Soha nem találkoztam Epsteinnel nők vagy fiatal lányok társaságában”– mondta Barak a The Daily Beastnek adott kommentárjában. Barak azt is elismerte, hogy Epstein repülőgépén repült a karibi szigeti rezidenciájára, ahol Epstein állítólag tiltott szexpartikat tartott kiskorú lányokkal.
Szintén 2019 júliusában a Haaretz arról számolt be, hogy Epstein 2015-ben több millió dollárt fektetett be Barak Carbyne nevű cégébe, amely geolokációs szoftvereket fejleszt segélyszolgálatok számára.
Több olyan férfi kénytelen volt lemondani tisztségéről és visszavonulni a közéletből, akinek a nevét Epsteinnel hozták kapcsolatba, köztük András herceg és a Morgan Stanley magas rangú vezetője, Jes Staley. Barak Epsteinhez fűződő szoros kapcsolatait ezzel szemben az izraeli média jelentéktelennek állította be, az államügyészség pedig figyelmen kívül hagyta. Nyilvánvaló, hogy a helyzet azonnal megváltozna, ha amerikai tisztviselők úgy döntenének, hogy kivizsgálják Barak és Epstein szoros kapcsolatait.
Barak Twitter-csatornája tele van Netanjahu és koalíciós partnerei elleni dühödt, fenyegető bejegyzésekkel. Az elmúlt hetekben haragját az ellenzéki vezetőkre, Jair Lapidra és Beni Ganzra összpontosította. Barak megpróbálta eltántorítani őket minden olyan erőfeszítéstől, hogy Isaac Herzog elnök védnöksége alatt tárgyaljanak a kormánnyal egy elfogadható igazságügyi reform programjáról.
Nem lehet tudni, hogy Barak magas rangú amerikai tisztviselőkkel való kapcsolatai vannak-e a Netanjahu hatalomból való kiszorítására tett többéves erőfeszítései mögött. Az e heti leleplezésekből azonban megtudtuk, hogy Barak munkatársai szervezték a Netanjahu-kormány destabilizálására és megbénítására irányuló folyamatos kampányt, és hogy tevékenységüket már a kormány megalakulása előtt megkezdték. Azt is megtudtuk, hogy Barak személyesen is hasznot húzott abból, hogy az amerikaiak eltulajdonították Izrael kibertechnológiai iparát.
Ezen túlmenően tudjuk, hogy Netanjahu az az izraeli vezető, aki Izraelt független, regionális hatalommá alakította, és ezt Barak, társai és a Biden-kormányzat kulcsfontosságú tagjainak dühödt ellenállása ellenére tette.
Sebes Gábor fordítása.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.