Az elmúlt napok egyik legtöbb figyelmet kapott zsidó-belpolitikai eseménye a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség vezetőváltása. Mint arról lapunk is beszámolt, a héten a Miniszterelnökség is jóváhagyta a közösség februárban megtartott közgyűlésének döntéseit, melynek során leváltották Deutsch Róbert György korábbi elnököt és Somlai Tamás (Páskesz Zeév) főtitkárt, helyükre pedig Keszler Gábort és Oirechman Smuel rabbit választották. Lapunk megkereste az új vezetőket, hogy terveikről kérdezzük.
Többen azzal vádolják önöket, hogy akaratuk ellenére vették át az irányítást a MAOIH felett. Önök hogy látják ezt a kérdést?
Keszler Gábor: Mi sem áll távolabb az igazságtól. Nem kapott túl sok figyelmet, de tavaly októberben a hitközség új, a korábbihoz képest jelentősen demokratikusabb, az addig a mindenkori elnöknek szinte korlátlan jogköröket biztosító alapszabály helyett új dokumentumot fogadott el.
Ezt a dokumentumot éppen Deutsch Róbert és Páskesz Zeév nyújtotta be és fogadtatta el.
A februári közgyűlés ezen alapszabály mentén lett összehívva és levezetve és ezen alapszabály mentén választott új vezetőket a tagság. A Miniszterelnökség, melynek a törvény alapján ellen kell jegyeznie az ilyen jellegű változásokat, éppen a szabályszerűség miatt hagyta jóvá a februári döntést.
Csütörtökön, a miniszterelnökségi határozat napján, Deutsch Róbert lakatot tett a zsinagógára és az épületkomplexumra.
K.G.: Mi szerettük volna a hazai és a vallási jog szabályai szerint, lefolytatni az átadás-átvételt a MAOIH korábbi vezetőjével, aki viszont bezárta a zsinagógát, az épületegyüttesben működő, a közösség és a turisták kiszolgálásához fontos kóser éttermet. Minden tekintetben elutasító hozzáállást tanúsított.
Hogy sikerült bejutniuk mégis?
K.G.: Egy egyház alapvető feladata a hitélet biztosítása, egy ember nem ejtheti ezt túszul.
Szerencsére a MAOIH biztonsági szolgálata átlátta a jogi helyzetet, és a bejegyzett új vezetés előtt – külön erre irányuló kérés nélkül – szó szerint megnyitotta a kapukat.
Sokan arra egyszerűsítik le a történteket, hogy önök azért akartak hatalomra kerülni, hogy a MAOIH-ot az EMIH-hel egyesítsék.
Oirechman Smuel: A hitközség sajnos olyan rossz állapotban van, egyébként mind anyagi, mind szellemi szempontból, hogy ilyen messzemenő következtetések levonására semmi szükség. Az elsődleges feladat a hitközség megmentése és felvirágoztatása.
Hogyan képzelik mindezt?
K.G.: Meglátásom szerint fontos lépés, hogy az új alapszabály az eddig egy személy kezében koncentrálódó hatalmat megosztja elnök és főtitkár között és a korábbinál nagyobb befolyást enged a vezetőségnek és a tagságnak.
O.S.: Gábor budapesti születésű zsidó, hagyományos zsidó családból. Jól ismeri a hazai történelmet, viszonyokat, dinamikát. Jómagam kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezem, melynek köszönhetően, hála Istennek sokat tudtam segíteni az EMIH-nek is, most a MAOIH-nak is fogok.
Vannak konkrét tervek kilátásban?
O.S.: Négy olyan nemzetközileg is ismert filantróppal vagyok szoros kapcsolatban, akik szívükön viselik a hazai zsidóság ügyét, de eddig, az átláthatatlan gazdálkodás miatt nem vártak adományaik eljuttatásával. Személyeinkben azonban biztosítékot látnak a források megfelelő felhasználására.
Fontos megjegyezni: nem üzleti alapokra kívánjuk építeni a hitközséget, hanem a közösséget és a nagyszámban ide látogató turistákat és zarándokokat megfelelő színvonalon kiszolgáló központtá kívánjuk tenni.
A zsidó hagyomány szellemében tágra nyitjuk kapuinkat, éjjel-nappal elérhető központtá tesszük a Dob-Kazinczy utcai komplexumot, amelyet háchnászát orchim-ként, klasszikus vendéglátó, zarándokszállásként fogunk megtölteni hagyományos zsidó élettel.
És mi a helyzet a hazai közönséggel?
O.S.: Anélkül, hogy visszafelé mutogatva felelősöket keresnénk kijelenthetjük, hogy a hitközség nem használta ki teljes mértékben erőforrásait.
Az ortodoxia, a hagyományok iránt érdeklődő hazai zsidóság kiszolgálását fő feladatunknak tekintjük.
A cél a megmenekülés a teljes pusztulástól és a hitközség növekedő pályára állítása. Ezért mindenkit asztalhoz invitálunk. A korábbi vezetést és híveket ugyanúgy, mint azokat, akik kiszorultak a döntéshozatalból.
Többen azzal riogatnak, hogy az önök megjelenésével megszűnhet a hagyományosan magyar ortodoxia és a chábád-lubavicsi irányzat szokásai kerülhetnek előtérbe.
O.S.: Ez teljesen abszurd, nincs ilyen célunk. Nem is lehet. Minden híreszteléssel ellentétben nem ez a chábád filozófiája sem. A zsidó hagyomány megtartásának biztosítása és megismertetése az egyetlen cél. Hitéleti, ha úgy tetszik vallásfilozófiai kérdésekbe nem kívánunk beleszólni, azt teljes mértékben a közösségre bízzuk. Mondok egy példát: fontos volna, hogy sok év után állandó, Budapesten székelő rabbija legyen a közösségnek.
A megfelelő személy megtalálásába például, már csak kiterjedt kapcsolatrendszerem miatt is, örömmel segítünk. De a döntést nem szeretnénk mi egyedül meghozni.
Mi a helyzet a hitközség munkavállalóival és alkalmazottjaival?
K.G.: Nem tervezünk személyi változásokat. Minden alkalmazottra és munkavállalóra számítunk, aki velünk együtt a hitközség felvirágoztatásáért szeretne tenni. Ez az egyetlen kritérium.
Hogyan fognak a munkához?
O.S.: Az előző vezetés sajnos nem könnyítette meg az olajozott átadás-átvételt, és Deutsch lelakatolta az épületet, kiírva rá, hogy építési terület, amikor pedig be akartunk jutni, kihívta ránk a rendőrséget.
A helyzet, mint mondtuk, a biztonsági szolgálat belátása miatt megoldódott, így hétfőn már kinyit a Hanna étterem és visszaáll a zsinagógai élet is. Jövő hét kedden, május 8-án, lág báomer lesz. Ez a zsidó összetartozás ünnepe. Így, ahogy említettem, mindenkit invitálunk arra, hogy üljünk le és beszélgessünk. Ez a hazai hagyományőrző zsidóság érdeke.
