Heisler András együtt tölti a széderestét Gyöngyösi Mártonnal, az újlipótvárosiak pedig nem kérnek a BZSH-Mazsihisz iskolaátvételéből. Ez a két hír járja be éppen a hazai sajtót és bár a két ügy látszólag teljesen független egymástól, ám a gondos szemlélő számára a két téma nagyon is összefügg.
Arról, hogy miként sétált be a Mazsihisz elnöke az amerikai nagykövet csapdájába és vált, akarva vagy akaratlanul a Jobbik hasznos hülyéjévé (useful idiot), már sokan és sokat írtak. Alig van mit hozzátenni. Akadtak ugyan olyanok, akik védik Heislert és különféle okoskodásokkal igyekeznek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, ám a többség – még Heisler hazai pályáján, tehát a neológ-szekuláris közéletben is – helyteleníti a hitközségi vezető ünnepi asztalválasztását. A Mazsihisz testületében egyedüli mohikánként Heisler szellemi mentora, Radnóti Zoltán neológ főrabbi vélte úgy látni, hogy Gyöngyösi Márton (ki tudja hol, mikor és kitől) őszintén bocsánatot kért amiért éveken keresztül sikerült kimaxolnia a nyílt antiszemitizmust a legújabb kori politikai közbeszédben.
De Radnótiról tudjuk, hogy mindig háttal ül a moziban.
Azután ott van az újlipótvárosi iskola esete a BZSH oktatási hadosztályával. Megannyi kérdés merül fel az emberben, miközben elképedve olvassa a 444.hu jelentését. Például:
Miért gondolja a BZSH-Mazsihisz, hogy jobban tudna menedzselni egy amúgy nem-rosszul működő iskolát, mikor a saját maga által vezetett általános iskola és gimnázium, finoman szólva sem tartozik a legjobb hírű iskolák közé? Milyen szándék áll az iskolaátvétel mögött, ha a missziós célokat (a zsidóság értékeinek, ha nem is explicit a vallásnak terjesztését) az átvételt sürgető Salusinszky András eleve kizárta? És egyáltalán, egy hitközség, nota bene egy bevett egyház, miként zárhatja ki eleve a missziós tevékenységet?
Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ, ahogy, úgy tűnik, az újlipótvárosi szülők többsége sem.
A jelenség azonban önmagában érdekes: az újlipótvárosi közönség (benne a közvélekedés szerint nem-kevés zsidó származású családdal) nem kér a BZSH-Mazsihiszből. Hiába csábító szándék, hiába mindenféle ígéret. A hitközséget messze megelőzi rosszhíre (és nem csak és kifejezetten nem a 444 cikkében említett fizetési morál, illetve az ügyvezető múltjára gondolok).
Az igazi és egyben fájdalmas kérdés, amin a Mazsihisz vezetésének és aktivistáinak el kellene gondolkodnia az, hogy kit is képviselnek valójában?
Ez a kérdés pedig annak a tükrében kap különös színezetet, hogy szinte nincs olyan kommünikéje a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének, melyben ne hangsúlyozná a szervezet, hogy ő a magyarországi zsidóság egyetlen legitim képviselete, és mint ilyen, a (valóban sokszínű) hazai zsidóság legszélesebb spektrumát reprezentálja.
Persze aki valamennyire jártas zsidó berkekben, vagy csak figyelemmel követi akár csak a Mazsihisz saját kommunikációját (elnöki nyilatkozatok, pénzzel irányított propagandalapokat) rögtön tapasztal némi ellentmondást, hiszen legyen szó világi vagy vallási vezetésről, mindenki arról panaszkodik, hogy a zsinagógákat meg kellene tölteni hívekkel, az ORZSE-re diákokat kéne toborozni és egyáltalán valamilyen módon meg kellene szólítani a (mindegy hogy neológ vagy ortodox) hagyománytól eltávolodottakat.
Heisler politikai ambíciói elidegenítették a Mazsihisztől neológ hagyományhoz akár csak lazán kötődő zsidóságot csakúgy, mint a Pozsonyi úti, leggyakrabban liberális értelmiségként definiált réteget. A spirituálisan kiüresedett, lépten-nyomon botrányoktól hangos Mazsihisz e két csoportot két különböző ellenségkép felvillantásával igyekszik megszólítani: a neológ zsidóságot az EMIH, a szekuláris zsidóságot a kormány rémképével riogatja, igyekezve magáról azt sugallani, mint aki mindkettőtől képes megvédeni a hazai zsidóságot.
A Gyöngyösi-ügy és az újlipótvárosi iskola – melynek padsorait e sorok írója is 8 évig koptatta – esete fontos jelzést kellene küldjön a Mazsihisz megmaradt tagjainak, főként most, mikor a jövő hónapban új vezetőt választ magának a szervezet:
muszáj lesz az ellenségeskedés helyett partnereket keresni és gyűlöletkommunikáció helyett valódi tartalommal megtölteni a neológiát, máskülönben mindenki számára végleg kiderül, hogy nem képviselnek magukon kívül a világon senkit.
