Eddig két politikus jelentett be az indulását a 2024-es republikánus elnökjelöltségért: Donald Trump és Nikki Haley, a Trump adminisztráció korábbi ENSZ-nagykövete. Mindenki DeSantis vs Trump párbajra készül, de vajon labdába rúghat-e mellettük Haley?
Nikki Haley a Trump-adminisztráció egyik legnépszerűbb tagja volt, akit mindig potenciális elnökjelöltként emlegettek a republikánus kommentátorok. Ő volt az előző adminisztráció első tagja, aki bejelentette, hogy indul a 2024-es republikánus elnökjelöltség megszerzésért.
Egyes elemzők titkos esélyesnek tartják, mások szerint valójában alelnöki pozícióra pályázik.
A felmérések szerint Haley 7%-on áll, messze lemaradva Donald Trump és Ron DeSantis mögött. Bár a floridai kormányzó még nem jelentette be indulását, őt tartják számon a volt elnök legesélyesebb kihívójaként. Nikki Haley esélyei ezzel szemben jelenleg igen csekélynek tűnnek. Két, nagy támogatottsággal és országos ismertséggel rendelkező politikus mellett jelenleg a nevető harmadik szerepére pályázhat. A jelöltek listája még jelentősen bővülhet: Mike Pompeo, Trump külügyminisztere, valamint Mike Pence volt alelnök is lebegteti az indulását, de rajtuk kívül is többen csatlakozhatnak még a versenyhez. Minden választáskor felbukkan egy-egy független jelölt: ezúttal Vivek Ramaswamy bestseller szerző és üzletember próbálkozik feljutni a vitaszínpadra. Haley kampány stábja tisztában van saját esélytelenségével, ami maga is része az imázsának.
Nikki Haley a tökéletes amerikai álom megtestesítője: első generációs indiai bevándorlók gyermeke, aki egy dél-karolinai kisvárosban nőtt fel. Identitás-politikai szempontból nehezen támadható demokrata irányból, hiszen egy etnikai kisebbség tagja, ráadásul nő. Felnőttként áttért keresztény hitre. Nem elit iskolában végzett, hanem egy dél-karolinai egyetemen szerzett könyvelői diplomát. Miután évekig a magánszférában dolgozott, beválasztották a helyi állami szenátusba. 2009-ben nagy meglepetésre, nála sokkal nagyobb tapasztalattal és névvel rendelkező kihívók ellenében is megválasztották Dél-Karolina kormányzójának. 2017-ben csatlakozott a Trump-adminisztrációhoz, mint ENSZ-nagykövet, amely posztot 2018-ig töltötte be.
Eddigi politikai pályafutása az óvatos egyensúlyozásról szólt, bár soha nem volt hangos Trump-ellenző, de mindig tisztes távolságot tartott a volt elnöktől.
A Fox News a bejelentést követően meginterjúvolta Kellyanne Conwayt, Trump korábbi kampánymenedzserét, a volt elnök egyik főtanácsadóját, aki kijelentette, hogy „örül” Haley indulásának. Ez azt jelzi, hogy Trump köre nem tartja jelentős kihívónak a volt ENSZ-nagykövetet.
Haley klasszikus republikánus nézeteket hirdet: legyen adócsökkentés, kisebb költségvetés, oda kell csapni a bűnözésnek, megerősíteni a déli határt stb. Trump bázisa azt veti a szemére, hogy a szavazóknak pontosan ebből a fajta republikánus politikusból van elege. A volt dél-karolinai kormányzónak nézetei ugyan közelebb állnak George W. Bush-hoz, mint Trumphoz, de társadalmi kérdésekben szigorúan konzervatív: abortusz-ellenes, woke-ellenes stb. Másrészt kulturális kérdésekben kompromisszum-kész, hiszen kormányzóként meghozta azt a döntést, hogy levetette a kormányzóság épületéről a konföderációs zászlót, miután vita alakult ki a zászló jelentésével és örökségével kapcsolatosan.
Ha valaki megnézi Nikki Haley februári első kampánybeszédét, úgy érezheti, visszarepült a Trump előtti időkbe: a politikus retorikája, szlogenjei mind egy 10 évvel ezelőtti politikai szónoklatban is elhangozhattak volna. Haley magabiztos, józan és nehezen kikezdhető, nézetei közérthetőek. Ő egy régimódi, klasszikus értelemben vett karrier-politikus. Azonban az idő kerekét nem lehet visszafordítani, és nagy kérdés, hogy az olyan hagyományos politikusoknak, mint Haley mennyi esélye lehet országos szinten. A trumpista panasz a hagyományos republikánusokkal szemben sok szavazó nézeteire reflektál. Trump elképesztő győzelmét azzal érte el, hogy a washingtoni elit teljes felforgatását ígérte. Azonban a kormányzási tapasztalat hiánya pont azzal járt, hogy kijátszották őt, nem változtatott meg semmit, nem hozott forradalmat, sőt a kísérleteire adott extrém reakció elképesztően romboló volt. Ron DeSantis vonzereje Trump szavazói számára abban rejlik, hogy ő kormányzóként a gyakorlatba ültetett olyan dolgokat, amiket Trump csak szóban ígért meg, (lásd: a gyermekvédelmi törvény vagy a Disney-vel való szembeállás). Haley ezzel szemben 2018 óta eltűnt az amerikai politikából.
Első kampány-beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy generációváltás üzenetével kampányol:
„Készen állunk arra, hogy túllépjünk a múlt megfakult eszméin és elhalványult nevein, és készen állunk arra, hogy egy új generáció vezessen minket a jövőbe. (…) Egy erős, lehetőségekkel teli Amerikát látok, amely mindenkit felemel, nem csak néhány kiválasztottat. Egy büszke Amerikát látok, amely magabiztos abban, hogy kik vagyunk és mit képviselünk, és egy olyan Amerikát látok, amely a szabadság és a béke hirdetője a világban”
– mondta beszéde kezdetén a politikus.
Haley üzenete az, hogy elég volt az amerikai önutálatból és térjen vissza az ország az alapítóatyák által hirdetett nézetekhez. Beszédében felszólalt a szocializmus ellen és az olajkitermelés folytatását ígérte.
A kampányesemény egyik szónoka John Hagee evangéliumi keresztény lelkész volt, aki a Christians United for Israels nevű keresztény-cionista szervezet vezetője. Hagee jelenléte azt is jelenti, hogy a még mindig jelentős evangéliumi keresztény tábor egy része potenciálisan kiléphet Trump mögül, és papíron vonzóbb lehet nekik a protestáns Haley, mint a katolikus DeSantis. Haley Izrael-párti politikus, ahogy ezt már ENSZ-nagykövetként is bizonyította. Ami Kínát illeti, a politikus az egykori Szovjetunióhoz hasonló összeomlást jósolt Kínának beszédében, és nyilatkozatai alapján meglehetősen konfrontatív politikát képviselne Amerika globális riválisával szemben.
Ami azonban az igazán nagy külpolitikai kérdés lehet a 2024-es választás előtt, az az ukrajnai háború. Ebben Trump a minél gyorsabb békét támogatja, azonban Haley egy sokkal hagyományosabb, neokonzervatív, héja álláspontot képvisel: már 2022 márciusában felszólította Joe Bident, hogy adjon vadászgépeket Ukrajnának.
Bár a republikánus párton belül vannak kisebbségi hangok, amelyek a támogatás visszavágását szeretnék, Haley nyilatkozatai alapján legalább annyira támogatná fegyverekkel Ukrajnát, mint Biden.
Azt a Mitch McConnel által is támogatott nézetet vallja miszerint
„ez nem csak háború Ukrajnáért, hanem háború a szabadságért.”
Ha eljutna a jelöltségig, lényegében az lehetne Bidennel szembeni támadási alapja, hogy az „nem támogatja eléggé” Ukrajnát, és nem szigetelte el eléggé Oroszországot. A háború kiszámíthatatlansága miatt lehetetlen megjósolni, hogy ez a kérdés milyen szerepet fog játszani az elnökválasztási versenyben.
Haley tehát ebben, a még alakuló mezőnyben a hagyományos republikánus vonalat képviselheti, némi fiatalítással. Figyelembe kell venni azt is, hogy ugyan egyre többen állnak ki Donald Trump mögül, de továbbra is ő a legesélyesebb jelölt. Ron DeSantis indulása egy olyan belső hatalmi harcot eredményezhet, amely mind a floridai kormányzó, mind Trump országos esélyeit csökkentheti, azonban nem biztos, hogy ez elég lenne ahhoz, hogy a szavazók egy nevető harmadik jelölt mellett döntsenek. Haleyt sok elemző kompetens jelöltnek tartja, de sokkal esélyesebbnek látják őt potenciális alelnökként.
A volt kormányzó tisztában van vele, hogy nem sokan mernének fogadni a jelölésére, de beszédében kijelentette, hogy egész politikusi karrierje arról szólt, hogy alábecsülik.
A republikánus verseny egyelőre úgy tűnik, hogy Trump és DeSantis párbajáról szólhat, amelyben mindenki más csak mellékszereplő.
Bárki is nyeri a jelölést, a tavalyi félidős választás figyelmeztetés volt a pártnak: hiába népszerűtlen Biden, a demokraták így is jobban tudnak kampányolni, és mozgósítani, mint a republikánusok. Országos szinten Haley vonzóbb lehetne a jelentős női szavazótábor számára, mint Trump. Mielőtt azonban az amerikaiak többségét próbálná megnyerni, saját pártja jelölését kellene megszereznie. Az esélytelenek nyugalmával vághat bele a küzdelembe.
Fotó: MTI/AP/Meg Kinnard