Szerda este kiborult a bili: elfogytak a mondvacsinált érvek, kibukott a színtiszta gyűlölet azok iránt, akik a novemberi, demokratikus választásokon elnyerték a többség bizalmát.
Az egész cirkusz oka, hogy egyesek képtelenek elviselni a vereséget.
A gyűlölet túlcsordult, amikor a miniszterelnök feleségét egy tel-avivi fodrászatban ostrom alá vették. A levegőben lincs-hangulat, ocsmány üzeneteket harsogtak.
Lehet nem szeretni Szárát, de a Netanjahu családot Ceaușescu-familiához hasonlítani nem csupán a történelmi ismeretek hiányáról tanúskodik, hanem gyilkos szándékról is.
A tüntetések szervezői egytől-egyik bukott politikusok: Ehud Barak, aki alig másfél évig volt képes a miniszterelnöki székben megmaradni és azóta sem tudja visszaverekedni magát a hatalomba, pedig szinte terrorista módszerekhez folyamodik ma már, Jair Lapid, aki még politikai pályája elején ugyanazokat a kifogásokat fogalmazta meg a bírói aktivizmussal kapcsolatban, amelyek a Jariv Levin-féle reformjavaslatban szerepelnek, és miután elveszítette a választásokat, minden ürügyet alkalmasnak talál arra, hogy a kormányt támadja. Méráv Michaeli, aki a történelmi Munkapártot, amely az állam megalakulása utáni évtizedeket uralta, 4 mardátumra zsugorította, alig jutott be a parlamentbe, a nagyszájú Jair Golán, volt parlamenti képviselő, aki a legutóbbi választásokon kibukott, és a sort lehetne még tovább folytatni…
Ez nem a demokráciáért való aggódás, hanem puccs-kísérlet a demokratikusan megválasztott kormány ellen, a megfélemlítés eszközeivel.
Múlt héten Tali Gottlieb parlamenti képviselő ajtaja előtt próbálták megakadályozni, hogy elhagyja a lakását, útlezárások, koalíciós partnerek zaklatása nap mint nap. A hétvégi program pedig rock-koncertre hajazó tömegbanzáj – ömlik a pénz, semmi nem drága, hogy megdöntsék a kormányt. A düh pedig semmi más, csak a tehetetlenségé, mert tudják, hogy hiába férceltek össze egy koncepciós pert Bibi ellen, ő nagyobb falat számukra, és már ott a következő generáció konzervatív politikusi gárdája: Amicháj Shikli, Tali Gottlieb, Amir Ohana, Galit Distel-Atbarian, Boáz Bismut, Nir Barkat, Dani Danon, Mose Szádá, Simcha Rothman, Jariv Levin és egyre fiatalabbak is. Képzettek és tudatosak, nem lehet visszataszítani őket az alsóbbrendű állampolgárok kategóriába. Már nem!
A régi elit punnyadt politikusai hiába tolják bele a vagyonukat a tömegek hergelésébe – ez most nem fog menni! Hiába szaladgálnak támogatásért az USA-ba, az EU államokba, minél tovább tart a cirkusz, annál inkább kilóg a lóláb: a saját hatalmukat szeretnék visszaszerezni, mindegy, hogy milyen áron! Képesek tönkretenni az országot, csak az legyen, amit ők akarnak. És hiába támogatja őket a mainstream média, aminek a nézettsége egyre csökken, miközben az igazán liberális konzervatív tv, a 14-as csatorna nézettsége napról napra növekszik. A csendes többség szavazott november elsején és naponta szavaz a nézettségi adatokkal. A csendes többség dolgozik, nem kószál a gyorsforgalmi utakon, nem inzultálja a rendőröket és nem hallgatja azt a sok sületlenséget, amit elvetélt politikusok ordibálnak.
A tét valóban a demokrácia, de pont fordítva, mint ahogy a tüntetések szervezői harsogják:
az évtizedeken át elnyomott kisebbség többséggé vált és most már nem fogja hagyni, hogy a hatalmat kicsavarják a kezéből.
1977-ben, amikor a Begin vezette Likud megnyerte a választásokat, még átverhették a parlamenti hatalom birtokosait azzal, hogy a baloldal által kinevezett apparátus gyakorolta a valódi hatalmat – de ez a korszak véget ért. A mindenek feletti hatalmat gyakorló legfelsőbb bíróságot a helyére kell tenni ahhoz, hogy a bírói diktatúra helyett a hatalmi ágak kiegyensúlyozott rendje a valódi demokráciát szolgálja.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.