Zivit Nahum, akinek az átélt tapasztalatai miatt el kellett menekülnie Arielben lévő otthonából, 120 olyan nő és lány történetét gyűjtötte össze, akiket zaklattak a szamáriai buszokon – számolt be róla a JNS.
A JNS beszámolója szerint sok szamáriai zsidó fél buszra szállni, a rajtuk utazó arab munkások miatt. A helyzet különösen szörnyű a fiatal lányok és nők számára, akik közül sokakat szexuális zaklattak. Annak ellenére, hogy a szülők egyre hangosabban követelik a fellépést, kevés lépés történt a helyzet megváltoztatására.
Yigal Brand, a World Betar, egy cionista ifjúsági mozgalom vezetője január 18-án nyílt levelet írt Bezalel Szmotrics pénzügyminiszternek, aki Júdea és Szamária polgári közigazgatásáért is felelős, valamint Miri Regev közlekedési és közlekedésbiztonsági miniszternek.
„Naponta több ezer munkavállaló használja ezeket a buszjáratokat (amelyeket az állam tart fent az állampolgárai számára!!!!), amelyek a központi városokból Szamáriába közlekednek” – írta Brand.
Hozzátette, hogy sokszor még a fiatal izraeli katonák is egyedül találják magukat a buszokon, arabokkal körülvéve. Brand szerint az ilyen helyzetek könnyen zaklatássá fajulhatnak, ami akár életveszélyes is lehet. Felszólította a minisztereket, hogy „kezeljék komolyan ezt a ketyegő bombát”.
Néhány zsidó fiatal nő és lány számára, akik a buszokon utaznak, a ketyegő időzített bomba már felrobbant. Zivit Nahum rossz tapasztalatai miatt menekült el otthonából, Ariel városából Izrael középső részére.
„Trauma ért. Amíg ezek a buszok járnak, addig nem tudok újra felszállni rájuk” – mondta a JNS-nek.
„Talán egyszer nem lesz semmi, és a következő alkalommal sem, oké. De a harmadik alkalommal akár meg is halhatok. Itt nem csak a szexuális zaklatásról van szó. Ez az emberek terrorizálása”
– tette hozzá.
Nahumot először az 586-os buszon zaklatták Arielbe menet, amikor egy férfi illetlenül megérintette. Ráordított, hogy hagyja abba, mire a férfi kinevetette. Amikor a férfi újra megtette, a nő felpofozta. (Nahum korábban harcoló katona volt, akinek van tapasztalata a nehéz helyzetek kezelésében.) A nő ezután rákiáltott a sofőrre, hogy álljon meg, mert zaklatják. Ekkor a buszon lévő összes arab férfi kiabálni kezdett a sofőrnek, hogy menjen tovább, mert haza akarnak jutni. Nahum megijedt. A hátsó ajtóhoz ment, és leszállt a buszról, amint az elérte a következő megállót.
A második alkalommal Nahum a 86-os busszal tartott vissza Arielbe Petah Tikvából. Egy arab férfi mellett találta magát, aki kérdésekkel zaklatta. Feltette a fülhallgatóját abban a reményben, hogy a férfi abbahagyja. Amikor a busz elérte a szamáriai Giti Avisar csomópontot, a férfi jelezte, hogy le akar szállni. Ezután megpróbálta meggyőzni Nahumot, hogy szálljon le vele együtt.
„Nagyon szép vagy. Építek neked egy házat. Királynőt csinálok belőled”
– mondta. Nahum volt az egyetlen nő a buszon. Amikor a férfi elment mellette, megragadta a kezét, és megpróbálta lerángatni a buszról.
2021 júniusában egy harmadik zaklatási eset volt az, ami igazán megviselte Nahumot, azonban ez valaki mással történt.
„Egy 15 éves lány volt, egy vallásos lány. Hosszú szoknyát viselt. Öt vagy hat palesztin volt körülötte, akik megfogdosták. Lassan a hátsó ülésre tolták. Láttam, hogy a rémülettől tágra nyíltak a szemei – nemcsak neki volt félelmetes, hanem nekem is, mert nem tudtam, mit tegyek” – mondta Nahum.
A busz tele volt. Nahum megnyomta a stop gombot.
„Végül megragadtam és magamhoz húztam. Amikor a busz megállt a megállóban, leszálltunk. Sírni kezdett, én pedig megöleltem. Sokkos állapotban volt. Elmondta, hogy a szoknyája alatt fogdosták meg.”
Nahum úgy döntött, hogy tennie kell valamit, még akkor is, ha „nem vagyok influenszer vagy ilyesmi. Senki sem tudta, hogy ki vagyok”.
Összegyűjtötte 120 olyan nő és lány történetét, akiket arabok zaklattak a buszokon. Hónapokig próbálta elérni Merav Michaeli akkori közlekedési és közlekedésbiztonsági minisztert. „Mindent megpróbáltam, minden platformot, ami csak eszembe jutott, a Facebooktól a Twitteren át az e-mailekig és a WhatsAppig. Megszereztem a privát telefonszámát. De nem válaszolt nekem.”
Michaeli a női jogok aktivistájaként és a Munkáspárt vezetőjeként ismert. A nehézség, amellyel Nahum találkozott, rávilágított egy további akadályra, amelyet a JNS által megszólaltatott szamáriai lakosok szerint le kell küzdeniük:
azt a tényt, hogy a politikusok jelentős része és az izraeli média nagy része ferde szemmel tekint rájuk.
Nahum szerint nem kérdés, hogy Michaeli politikai álláspontja a vitatott területeken élő zsidókkal szemben magyarázza a zaklatásokkal kapcsolatos cselekvés hiányát (Michaeli nem válaszolt a JNS megkeresésére sem).
Nahum elmondta, hogy végül a médiához fordult, de csak a konzervatív politikai nézeteiről ismert 14-es csatorna adott neki platformot.
A JNS szerint a figyelem hiánya annál is inkább elkeserítő, mert a problémára van megoldás. A Palesztin Hatóságból származó arab munkavállalók naponta átkelnek Júdeából és Szamáriából Izraelbe. Teszik ezt a biztonsági ellenőrzőpontokon keresztül, ahonnan ingáznak a munkahelyeikre, főként építkezésekre az egész országban.
A probléma a nap végén merül fel. A hazatérésükhöz nem biztosítanak számukra külön buszokat, ezért az arab munkások a tömegközlekedést veszik igénybe.
„A hivatalos kormányzati szerv, amely felállította az ellenőrzőpontokat, hogy a zöld vonalon keresztül bejuthassanak, nem állt meg, hogy végiggondolja, hogyan jutnak vissza” – mondta Brand a JNS-nek.
Nahum és Brand egyetértenek abban, hogy a válasz az lenne, ha megkövetelnék tőlük, hogy visszatéréskor is áthaladjanak az ellenőrzőpontokon.
„Amikor hazamennek, nem kell átmenniük az ellenőrzőpontokon. Egyszerűen csak felszállnak egy izraeli buszra, mindenféle ellenőrzés nélkül, mindenféle bizonyíték nélkül, hogy elhagyták az országot” – mondta Nahum. „Ezért van olyan sok palesztin, aki engedély nélkül marad Izraelben.
Ha egyszer belépnek, oda mennek, ahová akarnak, azt csinálnak, amit akarnak, amikor akarnak”.
Brand hozzátette: „A második lehetőség az, hogy a munkásoknak buszokat biztosítunk a hazautazáshoz. A probléma csak Szamáriában van, és nem Júdeában, ahol magán buszvállalatok szállítják haza az arab munkásokat. Tegyék ugyanezt Szamáriában is”.
Brand szerint Szmotricsnak kellene foglalkoznia a kérdéssel.
Szmotrics irodája pedig nemrég közleményt adott ki Brand levelére válaszul. „A miniszter meg akarta köszönni a lakosoknak, hogy felhívták a figyelmet a kérdés fontosságára. Nincs és nem is lehet tolerancia a buszokon elkövetett szexuális támadásokkal szemben, akár nemzetiségi alapon történik, akár nem.
Júdea és Szamária lakói nem másodrangú állampolgárok, és a vérük nem kevésbé vörös.
A miniszter közölte, hogy fel fogja vetni a kérdést a közlekedési miniszternek. Tudja, hogy a kérdés közel áll a szívükhöz, és foglalkozni fog vele”.
Regev hivatala Brand levelére reagálva pedig közölte: „A közlekedési minisztérium kiemelten fontosnak tartja a tömegközlekedés valamennyi utasának, és különösen a tömegközlekedés női utasainak biztonságérzetét. Ugyanakkor az izraeli rendőrség az egyetlen olyan szerv, amely jogosult a közrend fenntartására Izraelben, valamint a bűncselekmények, például a szexuális zaklatás elkövetésével kapcsolatos panaszok kezelésére és kivizsgálására. A Közlekedési Minisztérium a Nemzetbiztonsági Minisztériummal közösen megvizsgálja, hogy szükséges-e a fokozott bűnüldözés a problémás útvonalakon”.
„A leveleken kívül nem történt semmi. Így vagy úgy, de őszintén remélem, hogy ez megoldódik. Az elmúlt hónapokban egyáltalán nem történt semmi változás”
– mondta Brand.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.