A gravitációs bombákat használó izraeli fejlesztésű fegyveres drónok kellő magasságban repülhetnek, a bombák zuhanás közben nem keltenek zajt vagy füstöt, így az ellenség nehezen tudja őket megelőzni vagy kikerülni, és a repülőgép legnagyobb modellje akár egy tonna lőszert is képes szállítani – állítja az izraeli hadsereg.
Több mint két évtizedes titkolózás után Izrael júliusban mutatta az új, felfegyverzett drónokat.
Novemberben egy izraeli tábornok részletesen ismertette azt a két alakulatot – a légierőt és a tüzérséget -, amelyek e rendszereket harcban működtetik.
Az ilyen drónok távirányításúak, bombákat dobnak le vagy megfigyelést végeznek, mielőtt visszatérnek a bázisra.
Ezek különböznek azoktól a kamikaze drónoktól, amelyeket Irán szerint egy iszfaháni védelmi üzem elleni hétvégi támadás során használtak – azt az incidenst egyébként Izrael nem kívánta kommentálni.
Egy magas rangú izraeli katonatiszt elmondta, hogy a fegyveres drónflotta magában foglalja az állami tulajdonú Israel Aerospace Industries Ltd. által gyártott, utasszállító repülőgép méretű Heron TP-t és az Elbit Systems Ltd. kisebb Hermesét.
Az előbbi, mondta a tiszt, „a legnehezebb drón, amellyel az IDF (Izraeli Védelmi Erők) rendelkezik, amely lőszereket is képes szállítani, és amelynek tényleges hasznos terhe körülbelül egy tonna”.
Az izraeli gyártók nem hozzák nyilvánosságra a drónok fegyveres képességeit, amit ipari források a védelmi minisztérium titoktartási politikájának neveztek.
A téma érzékenységére való tekintettel a katonai előírásoknak megfelelően nem azonosított tiszt elmondta, hogy a bombaképes drónok bármilyen értékesítése kormányok közötti lenne, így nem lenne szükség a nyilvánosságra hozatalra.
A tiszt elmondta, hogy a drónok minden lőszere izraeli gyártmányú, „szabadesésben érkeznek le, és elérhetik a hangsebességet”.
Az ilyen bombák nem rendelkeznek olyan hajtóművekkel, amelyek az üzemanyag utánégetők árulkodó zaját és füstjét keltenék.
A tiszt nem volt hajlandó további részleteket közölni a lőszerekről, csak annyit mondott, hogy
ha egy felfegyverzett drón támad, akkor „senki sem hallja, senki sem látja, hogy jön”.
Ez azonban elegendő magasságot feltételezne ahhoz, hogy a drónok légcsavarhajtóművei a földön ne legyenek egyértelműen hallhatóak.
Mindez persze a téli háborúkban, mint például Izrael 2008-2009-es gázai háborújában nem megvalósítható, hiszen a drónoknak a felhők alatt kellett repülniük ahhoz, hogy célzókameráik működjenek, ami azt jelenti, hogy akár hallani is lehet őket.
