Az elmúlt években sokan feltették a kérdést, hogy vajon túlélheti-e a brit monarchia II. Erzsébet halálát. Harry herceg saját családja elleni kampánya lesz ennek az első nagy tesztje.
Miután a királynő elhunyt szeptemberben a világ minden részén kifejezték a tiszteletüket az egykori uralkodó iránt. Hatalmas tömegek követték a temetést, a gyászmenet képei egy letűnt időt idéztek, amelyben a világot ez a ködös és esős európai sziget uralta. A menetben ott vonult az új király is, valamint a trónörökös. A család tagjai között ott sétált Harry herceg, egyenruha nélkül (mint nem aktív tag, kénytelen volt öltönyt viselni), de kitüntetéseit feltűzte a zakójára. Bár a családja és a világ még nem tudta, de ekkor már a kiadónál nyomtatásra készen állt kitárulkozó önéletrajzi könyve. A kötet a napokban jelenik meg, de a spanyol kiadó hibájából már nyilvánosságra került.
Az életrajz a hírek szerint eredetileg 2022-ben jelent volna meg, de a királynő váratlan halála megijeszthette a kiadót, és ezért elhalasztották a kiadást januárra. A könyv Angliában általános felháborodást keltett, olyan kínos magánéleti részleteket oszt meg benne a herceg, amelyek gyakran még hírességek önéletrajzi kötetei sem tartalmaznak.
A könyv azt mutatja, hogy a királynő utáni brit monarchia számára mégsem Károly vagy Kamilla jelent majd kihívást, hanem az amerikai életet választó herceg.
Nem ez az első hercegi életrajz, ami komoly hullámokat ver. 1951-ben jelent meg VIII. Eduárd életrajzi könyve a „A King’s Story” (Egy király története), amely hatalmas eladásokat produkált, és a szerző végig turnézta vele az Egyesült Államokat. Mint emlékezetes Eduárd II. Erzsébet nagybátyja volt, aki 1936-ban lett király, de soha nem koronázták meg, és lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse Wallis Simpsont, egy kétszeresen elvált amerikai társasági hölgyet. Eduárd lemondása után Windsor hercege néven élt Franciaországban, életrajza azonban nem volt kitárulkozó, tisztelettel közelítette meg az intézményt, amelyet maga mögött hagyott. Andrew Lownie a hercegről szóló életrajzában (Traitor King) idézi, hogy a Buckingham Palota egyik legismertebb titkára mégis úgy gondolta, hogy a könyv méltatlan: „Azt mondanám Windsor hercege egész jó könyvet írt, de helytelen, és hűtlen Anglia korábbi királya számára, hogy profitért írjon egy ilyen könyvet, és olyan dolgokat adjon el, amit nincs joga eladni.”
A könyv hatalmas bevételt produkált, de viszonylag gyorsan el lett felejtve. A pénzen túl nem sokat nyert vele a herceg, aki soha nem nyerte vissza az emberek szimpátiáját, akik nem bocsátották meg a lemondását.
Harry herceg nem számíthat jobb fogadtatásra a britek részéről, mint az egykori király. Az életrajz kiszivárgását követően a Twitteren „trend téma” volt a „Fogd be Harry”.
Ráadásul míg Windsor hercege talán még némileg joggal mondhatta, hogy igazságtalan volt vele a királyi család, addig Harry megannyi panaszából nehéz kihámozni egy olyan vádat, ami indokolttá tenné a könyvet és a Netflix-sorozatot.
Az elmúlt napokban a sajtó megtelt a herceg kínos történeteivel, családi veszekedéseinek és terápiáinak részletes leírásával. Tom Holland brit történész fel is tette a kérdést Twitteren, hogy vajon Harry tényleg átnézte ezt a könyvet (amit szellemíró írt), mert olyan részleteket hoz nyilvánosságra party-életéről, droghasználatáról, de katonai éveiről is, amelyek rendkívül negatív fényben tüntetik fel őt.
Maga a könyv címe a Spare is egy adag keserűséget hordoz és egyértelműen célba veszi azt a rendszert, amelybe való születésnek köszönheti Harry, hogy bárkit is érdekel, hogy mit mond. A Spare szó (értsd tartalék – a szerk.) ugyanis arra utal, hogy ő a „pótlék örökös” abban az esetben, ha bátyja meghalt volna, mielőtt örököse születik. Harry herceg elmondása szerint nem találta a helyét ebben a szerepben, amit igazságtalannak érzett. Vilmos ugyanis mint örökös olyan privilégiumokat élvezett, amelyeket az öccse nem. A könyvben több veszekedést is leír bátyjával, és azzal vádolja, hogy több vita során agresszívan bánt vele. A panaszok között az is szerepel, hogy Vilmos nem támogatta a házasságát Meghannel.
A királyi család tagjai ritkán adnak interjúkat, és általában negatív következményei vannak, ha mégis megteszik. András herceg néhány évvel ezelőtti BBC interjúja talán ennek a legszélsőségesebb példája. A műsorban a királynő kedvenc fia tisztázni akarta magát a Jeffrey Epsteinnel kapcsolatos vádakkal kapcsolatosan, de csak nevetség tárgyává tette magát. András herceg nagyképűnek és abszurdnak hatott, és olyan embernek tűnt, aki teljesen el van szakadva a valóságtól. Diana hercegnő 1995-ös interjúja a BBC-vel még a hihetetlen népszerűsége ellenére is balul sült el. Harry herceg a vádaskodás és gyónás keverékét végzi mióta kezébe vette a mikrofont. Harry kitárulkozása nem ébresztett szimpátiát az emberek többségében, a herceg most fedezheti fel, hogy a család hallgatási taktikája valójában védte őt.
Nem véletlenül az a királyi család jelszava: „Ne panaszkodj és ne magyarázkodj.” Ezzel tudják ugyanis fenntartani a méltóságukat.
De ha egy herceg úgy viselkedik, mint mindenki más, akkor mi értelme az egész intézménynek?
Talán nem véletlen, hogy Harry herceg Amerikában rendezte be főhadiszállását. A jelenlegi amerikai közéletben ugyanis divatos lett áldozatnak lenni. Mindenki áldozat akar lenni, akit a rendszer, egy teljes társadalmi réteg vagy egy csoport elnyomott. Harry interjúi és könyve alapján újonnan fedezte fel ezeket a nézeteket, és saját magát a monarchia áldozataként pozicionálja, akit elnyomott a bátyja, az apja, és a brit sajtó. De miközben rasszizmusról, és önkéntelen elfogultságról és bátyja kivételezett pozíciójáról papol, kaliforniai villájában valószínűleg nem érzi a helyzet abszurditását.
Ha létezik privilégium, hát az az, hogy a brit királyi családba születik valaki. Ha létezik privilégium az-az, hogy miután sarat dobálsz a monarchiára és a saját családodra, még ezért is pénzt kapsz, pontosan azért mert hercegnek születtél.
A könyv valószínűleg még csak a kezdet, várhatóan Meghan is könyvet ír a királyi családban töltött néhány évéről, és állítólag a házaspár készül egy egészséges életmód könyvvel is. A nagy kérdés az, hogy mit tegyen a királyi család? Tavasszal lesz Károly király koronázása, hetven évvel II. Erzsébet koronázása után. Egyes brit királyi kommentátorok azzal érvelnek, hogy fontos lenne, hogy a család megszólaljon. Mi lenne rosszabb a királyi család tagjainak: ha nem reagálnak a vádakra vagy ha reagálnak? Károly már megtette ezt egyszer, amikor feleségével médiaháborúba kezdett. Károlynak ezután évtizedekbe telt visszanyerni a britek támogatását. Vilmos herceg óvatosan felépített családi apa imázsa komolyan bajba kerülhet, ha Harry herceg által megfogalmazott vádak, szépen lassan beivódnak a társadalom tudatalattijába.
Anglia történetében sok herceg volt, aki háborút indított a trón ellen, most azonban nem a koronáért folyik a harc, és nem lovagok csapnak össze, hanem médiakampány folyik, amelyben harcosok helyett újságírók, íjászok helyett pedig kommentátorok ütköznek meg. Azonban a tét sokkal nagyobb, mint az a bulvárlapok címeiből látszik.
„Általános tévhit, hogy ez egy könnyed történet egy brit turisztikai látványosságról. (…) Amiről beszélünk, az egy jelentős állami intézmény státusza, jelentős hatáskörrel és jelentős adófizetői finanszírozással, így akár monarchiapártiak, akár monarchiaellenesek vagyunk, ez megérdemli, hogy komolyan vegyük„
– nyilatkozta a The Guardiannek Catherine Mayer, Károly herceg egyik életrajzírója. A brit monarchia intézménye össze van fonódva a brit parlamenttel, a hercegek fontos szereplői a rendszernek. Harry támadásai személyesek, de egy olyan intézmény tagjait támadja, akik nem magánemberek, hanem az állam képviselői.
A korona már sok mindent túlélt; háborúkat, örökösödési viszályokat, őrült királyokat, modernizációt. Lehetett sejteni, hogy II. Erzsébet után nehézségek jöhetnek, de mindenki attól tartott, hogy Károly lesz az, aki miatt a monarchia népszerűtlenné válik. Nincs már a királynő, hogy méltóságteljesen hallgasson, nem lehet már apró alakja mögé bújni. Harry vádjai egy sértett testvér vádjai, leleplezései lehet többet ártanak magának, mint rokonainak, de kérdés mi a bölcs lépés a család részéről. Károlyon és Vilmoson áll, hogy felnőnek-e a feladathoz, túl tudnak-e lépni az ilyen botrányokon, és életben tudják-e tartani a monarchiát
Borítókép: MTI/AP/Martin Meissner
