Az izraeli történész a Neokohnnak adott interjúban beszélt arról miért gondolja, hogy a nemzetekre a legnagyobb veszélyt a globalista elit jelenti, mit gondol milyen álláspontot kellene képviselnie Izraelnek Ukrajnával kapcsolatban, és miért emlegetik Magyarországot olyan sokat az izraeli közbeszédben. Interjú.
Gadi Taub izraeli történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem oktatója, a Haarec publicistája. Legújabb könyve a „Global Elites and National Citizens: The Attack of the Upper Classes on Israel’s Democracy” (A globális elit és a nemzeti állampolgárok: A felső-osztályok támadása Izrael demokráciája ellen) címmel jelent meg. A publicista az MCC vendégoktatójaként tartózkodott Budapesten.
***
Izrael újraválasztotta Benjamin Netanjahut, de úgy tűnik ennek nem mindenki örül ott, és az amerikai vezetésben sem. Ráadásul elég nehezen ment a kormányalakítás. Mi történik Izraelben?
Ami Izraelben történt az azt hiszem nagyon is hasonló ahhoz, ami az egész nyugati világban lejátszódik. Van egy globalista elit, amely támadja az állam nemzeti karakterét, amelyre a társadalom azzal válaszol, hogy jobbra tolódik, ami aztán több lehetőséget nyit arra, hogy a radikális jobboldal bekerüljön egy koalícióba. Ami Izraelben történik az hasonló ahhoz, amit Olaszországban, Ausztriában, Németországban, és Svédországban is látni, hogy a mérsékelt jobboldal szövetséget köt a radikálisabb pártokkal. Magyarország egyébként egy pozitív ellenpélda, mert itt Orbán nem volt hajlandó szövetséget kötni a Jobbikkal és a szélső-jobbal.
Izraelben most olyan koalíció van, aminek tagjai között vannak a jobboldal legszélén található pártok, hasonló a helyzet, mint például Olaszországban vagy Svédországban, ahol az emberek kétes múlttal rendelkező pártokból jönnek. Például Itamár Ben Gvir, akiről most mindenki beszél régen a Kahana támogatója volt, egy olyan párté, amelyet kitiltottak a knesszetből. De hozzá kell tenni ez akkor volt mikor Ben Gvir 15 éves volt. S azt mondja, hogy maga mögött hagyta a múltat.
Ez nem egy könnyű házasság, mert Izraelben a legradikálisabb jobboldal egy vallásos és messianisztikus szemüvegen át nézi a politikát. S ott vannak például azok az ultraortodoxok, akik eredetileg nem is voltak cionisták.
De az történt, hogy egy csoportba tömörültek azok, akik elkötelezettek amellett, hogy megvédik az állam zsidó nemzeti karakterét.
Azért nemzetit mondok, mert Izrael vallását tekintve nem zsidó. Nincs államvallás, mint Angliában. Viszont nemzeti karakterében zsidó. Tehát ennek védelmében született a koalíció.
Másrészt pedig ez a választás Bibi bírósági tárgyalásával kapcsolatos referendum is volt.
Izraelben a baloldal képtelen volt legyőzni Netanjahut a szavazófülkékben, ezért megpróbálták bíróság elé vinni.
Bár az én álláspontom az, hogy a cél az volt, hogy a nyomozások rontsák Netanjahu esélyeit a választásokon. De az izraeli társadalom, amely meglehetősen érett politikailag, négy választás után arra a következtetésre jutott, hogy ez egy politikai eljárás, ezért a többség arra szavazott, hogy Netanjahu alakíthasson kormányt.
Mit gondol hasonló a Netanjahu elleni összefogás ahhoz, amit Amerikában a Trump elleni „ellenállásnak” neveztek?
Nemcsak, hogy így gondolom, hanem jelenleg is dolgozom egy erről szóló fejezeten, amit a könyvem angol fordításába szánok. A fejezet összehasonlítja azt, hogyan próbálták megbuktatni Trumpot és hogyan próbálják megbuktatni Netanjahut. Azzal érvelek benne, hogy szövetséget kötött a baloldali média és a bűnüldöző szervek, ahogy azt a Twitter-aktákban is láthatjuk. Ahhoz, hogy ezt a szövetséget megértsük el kell felejtenünk azt a nézetet, hogy a sajtó a bűnüldöző szervek alá dolgozik. Pontosan a fordítottja történik: a bűnüldöző szervek a sajtó nyomozói ága lettek.
A Trump és Netanjahu elleni puccs fókusza nem a jogrendszer volt, hanem a közvélemény.
Mindkét esetben a szivárogtatásokat kell nézni. A sajtó nem nyomoz, hanem előregyártott piszkos dolgokat állít. Vannak köztük olyan hazugságok, amik a bűnüldöző szervektől származnak és ezeket közvetítik a közvélemény felé annak reményében, hogy ezzel legyőzik Netanjahut és Trumpot a szavazófülkében. Az izraeliek észrevették, hogy mi történik, és azt választották, hogy beállnak Netanjahu mögé.
Említette a könyvét. Egy podcastben, amiben a könyve téziséről beszélt elmondta, hogy idézem: „van egy növekvő internacionalista elit, amely liberális, de egyre inkább antidemokratikus.” Beszélne erről és úgy általában a könyvéről?
Eredetileg azt gondoltam, hogy ez az elit liberális, anti-demokratikus és az „univerzális emberi jogok nevében ügyködik, amik állítólag felette állnak a nemzeti alkotmányoknak. Így most már van egy mérce, amely alapján megítélhetik az emberek demokratikus döntéseit, amely aztán erkölcsi felhatalmazást adhat nekik a demokrácia félresöprésére.
Ezen elit szerint a demokráciára a legnagyobb veszélyt maguk az állampolgárok jelentik, mert ők ugye szerintük mind „fasiszták”.
Az Egyesült Államokban például a Függetlenségi Nyilatkozat azt mondja, hogy vannak Isten által adott jogok, amelyek elidegeníthetetlenek. De az amerikai bíróságok nem ez alapján a dokumentum alapján hoznak ítéletet, hanem az Alkotmány alatt elfogadott törvények alapján. Tehát, mondjuk a szabadsághoz való emberi jog, a szólásszabadsághoz való emberi jog tekintélye nem Istenben van. A tekintélyt csak az alkotmány hordozza. A nép dönthet úgy, hogy egy törvény nem elfogadható. Amit ezek az emberek tesznek, az az, hogy megpróbálnak egy olyan erkölcsi tekintélyt megfogalmazni, amely a nép döntése felett áll. Az első, aki ezt felfedezte az John Fonte volt. A Durban-konferencia (2001-es konferenciáról itt olvashat a szerk.) után írt egy cikket, amiben rámutatott, hogy az amerikai civil szervezetek nem tudták meggyőzni az amerikaiakat arról, hogy vegyék át az értékrendjüket. Ezért úgy döntöttek, hogy elmennek az ENSZ Ember Jogi Bizottsághoz, hogy az ő segítségükkel erőltessék Amerikára a programjukat. Fonte már 20 éve rámutatott, hogy ez egy demokrácia ellenes mozgalom.
Vegyük Izraelt. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság jelenleg alapvetően elutasítja a parlament hatáskörét, hogy alkotmányt vagy alaptörvényeket alkosson valamire alapozva, amit a rendszer alapelveinek nevez.
Mik a rendszer alapelvei? Sehol nincsenek leírva, senki sem tudja mik ezek, ezért ezek az alapelvek azok, amiket épp a bírók mondanak. S aztán jönnek a szabadsággal meg az emberi jogokkal. De valójában nem érdeklik őket az emberi jogok. Izraelben például a rendőrségnek óriási hatalma van. Nagyon kevés fék van. A bíróságok mindent lepecsételnek, amit a rendőrség akar. S azok, akik emberi jogokról beszélnek nem tesznek semmit ezzel kapcsolatosan.
Tehát ők csak arra használják az emberi jogok eszméjét, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben az internacionalista elitek által ellenőrzött intézményeknek hatalmuk van a parlamentek leigázására.
Meg kell tanulnia Netanjahunak kezelni ezt, mert nem azért választottuk a jobboldalt, hogy a baloldalnak ismét minden hatalmat átadjunk a bürokrácián, az igazságszolgáltatáson, az újságokon, a televíziókon, az akadémián keresztül, hogy aztán annyira megkötözzék a kezünket, hogy semmit sem tudunk csinálni.
Nem kell őket törvényekkel eltörölni. Saját központokat kell létrehoznunk, alternatív központokat, és ami a bíróságot és a bürokráciát illeti, ott meg kell reformálnunk őket úgy, hogy többé-kevésbé a polgárok akaratát képviseljék.
Az elitnek, amiről beszél az egyik kedvenc ellensége a nacionalizmus.
Az egész történelem értelmezésük azon alapszik, hogy a nacionalizmus és a vallás minden baj okozója.
Teljesen elfeledkeznek az internacionalizmus veszélyeiről, amely sokkal régebbi veszély mint a nácizmus, fasizmus vagy azok utódjai.
A szovjet kommunizmusra valamint a kínai totalitarizmusra gondolok. Annyira ellenségesek a nacionalizmussal, hogy nem veszik észre, hogy a nemzet a demokrácia alapzata.
És ez a nacionalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat az érvelésem lényege, mert azt mondom erről az elitről, hogy mindig a nacionalizmus elleni támadással kezdik. Ezt azért teszik, mert az emberek többsége ragaszkodik a nemzetéhez. Tehát, ha azt akarják, hogy Izrael elveszítse a zsidó jellegét, ezt demokratikusan nem lehet elérni, mert a többség ezt soha nem akarná. Ezért létre kell hoznod egy polgárok feletti hatalmat, mint a bíróságot, ami aztán leépíti a nemzeti karaktert. Ugyanez van Európában is.
Az EU internacionalista elitek szövetsége az európai nemzetek ellen. Ezért van az, hogy ha jól megnézi az ember az EU-t, szinte lehetetlen követni, hogy pontosan hogyan működik a hatalom és a legitimitás áramlása ebben a szörnyszerű Neo-Habsburg Birodalomban.
De az bizonyos, hogy nem demokratikus.
A történelem birodalmak és nemzetek küzdelmének a története. Niall Ferguson mondta, hogy ma furcsa korban élünk, ahol „a nagy birodalmak mind tagadják birodalmi jellegüket.” Az olyan kis országoknak, mint Izrael, de akár Magyarország is mennyi esélyük van ebben a világban?
Azt gondolom Izrael és Magyarország az élen jár a nacionalizmus védelmében. De optimista vagyok például a Brexit miatt, de a négy év Trumppal is reményt keltő volt. De azt hiszem, vagy
remélem, hogy az fog történni, hogy a jobboldal felemelkedése visszaveti az Európai Uniót, hogy visszatérjen ahhoz a gazdasági szövetséghez, ami egykor volt, és ne egy birodalmi új Németország által dominált szupranacionális struktúra legyen.
De miért olyan népszerű Orbán? Vagy miért szavaztak a britek a Brexitre? Ha valaki megakarja érteni az okot elég megnézni a 2015-ös migrációs válságot. Én azt gondolom, hogy a nemzetek óvakodása a tömeges bevándorlástól nem rasszizmus. Hanem elsősorban a többség kultúrájának a legitimitását védik. Másrészt a többségnek joga van dönteni a saját sorsáról.
Izrael és Magyarország is nemcsak a nacionalizmust védi, hanem a nemzeti önrendelkezést vagyis a demokratikus alapértékeket. Mivel a Nyugat még mindig nagyjából demokratikus, ezért szerintem van jövője ennek a nézetnek. A baloldal megpróbált megijeszteni minket, mikor a nemzetet vagy a demokráciát védjük, hogy azt mondják, hogy fasiszták vagyunk.
Izraelben nagy szerepe van Magyarországnak a közbeszédben, mert azzal riogatnak, hogy Izrael olyan lesz mint Putyin, Erdogan vagy Orbán alatt…
Nem tudnak különbséget tenni Putyin és Orbán között. Most aztán csemegézhetnek, mert ez az egész energia helyzet nagyon nehéz helyzetbe hozta Magyarországot.
Én sem értek mindennel egyet, ami Magyarországon van, de az a nézet, hogy mindenki aki védi a nacionalizmust vagy az önrendelkezést az fasiszta lenne, azt nevetségesnek tartom.
A „globalista” kifejezést sokan nem kedvelik, mert azt mondják, hogy antiszemita toposzt idéz. Önnek mi erről a véleménye?
A globalisták azok, akik antiszemiták. Ez nem a „Cion bölcsei jegyzőkönyvének” a folytatása. Ott a Durban-konferencia, ami elvileg a rasszizmus ellen volt, miközben antiszemita volt. De ott a BDS mozgalom is. Ez az egész internacionalizmus a nacionalizmus elleni támadás, és Izrael jobban ki van ennek téve, mint a magyarok, mert Magyarország még mindig az EU ernyője alatt van. De mi magunkban állunk. Talán velünk van Amerika. Ez a sok ideológiai lőszer az önrendelkezésünk ellen irányul.
Alap lett a cionizmust gyarmatosításnak nevezni. A nyugat a saját bűnös lelkiismeretét a gyarmatosítás miatt el kezdte ránk hárítani. De a cionizmus nem gyarmatosítás.
Nemrég készült egy izraeli dokumentumfilm, amelyben egy kedves skandináv nőt beépítettek egy emberi jogi szervezetbe. Két évig tartott az egész, mire megismerte a pénzek útját, amely természetesen a Hamászhoz vezetett. Tehát az emberi jogok nevében az új nácikat finanszírozzák.
Egy másik példa. Néhány éve a német külügyminiszter Sigmar Gabriel Izraelbe látogatott egy holokauszt megemlékezésre. A nap során emberi jogi szervezetekkel találkozott. Ráadásul a Break the Silence nevű csoporttal akart találkozni, amely vérvádat hirdet az izraeli hadsereg ellen. Tehát ez a német miniszter olyanokkal akart találkozni, akik Izraelt nácinak nevezik. Egy német miniszter a nemzetközi holokauszt emléknapon. S akkor Netanjahu mondta, hogy ha a miniszter találkozik a csoporttal akkor velem nem találkozik. Gabriel azt üzenete, hogy ő megtartja a találkozót az NGO-val.
Vagy ott volt az az eset mikor Trump megvonta az UNWRA támogatását, amely olyan tankönyveket nyomtat a palesztin diákoknak, amelyek a zsidók meggyilkolását hirdetik. Erre Angela Merkel bejelentette, hogy majd ők pótolják a pénzt. A német kancellár tehát támogatta azoknak a könyveknek a kiadását, amik a zsidók megölésére szólítanak fel. Hát nem abszurd?
Mit gondol Izrael hozzáállásáról Ukrajnához?
Mikor ez az egész elkezdődött az izraelieket elragadta az általános progresszív szellem, hogy Ukrajna támogatása szükségszerű. Amerika nagyon furcsa pozícióban van, mert szüksége van Putyinra az iráni tárgyalásokkal kapcsolatosan. Amerika Biden alatt tipikus progresszív kanyart ír le Iránnal, amelynek mindig az a vége, hogy a lehető legrosszabb rezsimet támogatják. Mindeközben Ukrajna ellenünk szavaz az ENSZ-ben.
Jair Lapid ráadásul képes volt Lengyelországgal veszekedni, aki a szövetségesünk, egy olyan törvénnyel kapcsolatban, ami egyáltalán nem fontos. Furcsa, hogy a lengyeleket vádolják a holokauszt miatt, de odakúsznak Németország lábaihoz. Komolyan Németország lenne a világ morális iránytűje? Tehát a lengyelekkel szakított, így most ellenünk szavaznak. Orbántól is távol maradt, ahogy azt mindenki várta, de a kapcsolat nem romlott.
Így az EU-ban még mindig itt van nekünk Magyarország, hogy megvétózza az ostoba Izrael-ellenes döntéseket.
Netanajhu milyen politikát választhat majd?
Naftali Bennett a konfliktus elején kitalálta, hogy ő fog közvetíteni. Ez nevetséges volt, de sokkal inkább veszélyes. Kicsi ország vagyunk. Be kellett volna húzni a nyakunkat, hogy ez nem a mi ügyünk.
Nagyon kényes helyzetünk van, mert az oroszok ott vannak a határunkon. Megegyezésünk van az oroszokkal, hogy engedik, hogy iráni célpontokra lőjünk Szíriában. Tehát jó kapcsolatunk kell legyen Putyinnal és jó kapcsolatunk kell legyen a Nyugattal is. Nagyon kényes ez az egyensúly. Miért kellett előugrani, hogy mi közvetítsünk? Az oroszok a Zsidó Ügynökség irodáinak a bezárásával fenyegetnek. Mindezt azért, hogy Macron, a brit baloldal, Bidenék meg a balos németek szemében morálisnak tűnjünk…
Szerintem Netanjahu lejjebb fogja tekerni a hangnemet. Szerintem fékezni fog, és megpróbál kimaradni az egészből. Ez elég gyakori politika nála. Néhány éve Mike Pompeo azzal a nyilvánvaló misszióval utazott Izraelbe, hogy közölje Netanjahuval, hogy nem üzletelhet Kínával.
Mit tehet Izrael egy ilyen esetben? Behúzza a nyakát. Szépen lenn kell maradni. Ez két hatalmas jéghegy, mi meg egy kis halászhajó.
